Daniel szemszög:
- Szeretlek Oliver... –motyogtam halkan.
- Én is nagyon szeretlek picúr –mondta az alfa.
Az orvosok pontosan tudták miről van itt szó. Mosolyogtak, majd kimentek a teremből. Ketten maradtunk.
Ekkor az alfa közelített felém az ajkaival. És megkezdődött életem első csókja.
Lágy volt. Követelőző is volt, de mégis lágy. Mintha bármelyik percben eltűnhetnék... Mondjuk az előzőek után nem is csoda.
Igyekeztem viszonozni a csókot, és tartani a tempót, de látszik rajtam hogy kezdő vagyok. Az alfa jópárszor belemosolygott a csókba, és feltérképeztük egymás száját. Egy gyengéd ajakharapással vetett véget a csóknak.
- Minden szót komolyan gondoltam. –monta határozottan.
- É-Én is... –mondtam elvörösödve.
Ezután az alfa az ágyon az ölébe rakott, majd elindított egy filmet. ( Azóta persze a személyzet mindent lerendezett)
Végül éjszaka egy kórházi ágyon szundítottam el a szerelmemmel.
––––––––
Arra ébredtem hogy valaki a karjaiban cipel. Először megijedtem, de rájöttem hogy ez csak Oliver. Berakott egy autóba, ami valószínűleg az apjáé, majd elindultunk hozzá.
Mikor beertünk a házba, megéreztem a pirosalma illatot, és megjelent Jack az alfa apja a kapuban. Aggódva végigmért engem, majd beengedett minket. De mintha mást is felismert volna...
- Nagyon örülök nektek! –mondta mosolyogva.
- Mi... Honnan? –mondtuk egyszerre.
- Egy ősi alfa megérzi az ilyesmit! –mondta nevetve.
- Nekem viszont el kell mondanom valamit ami nagyon fontos... –kezdtem bele a mesémbe–... És azt mondta hogyha nem hinne nekem, akkor egy szót mondjak. Dettó.
Ekkor az Jack lesápadt és könnyek gyűltek a szemébe.
- Tényleg igazat mond... –ült le és elhűlten bámult maga felé.
– Régebben szeretlek helyett mindig azt mondtuk hogy Dettó. Köszönöm! –húzott az ölébe és kezdett ölelgetni.
- Hékás, azért ő az én omegám! –húzott vissza az ölébe az Alfa. Kis féltékeny.
- És most jössz és eszel valamit mert a kórházban nem voltál hajlandó enni! – fújta fel mérgesen az arcát miközben magával húzott.
- De nem kell! –mondtam neki, mire megfordult.
- Örök életedre töpszli maradsz! Pláne így! –növekedett meg.
Oliver szemszöge
Basszus. Ma jön haza anyám. Amig az én életem evett, addig gyorsan elhúztam apát beszlégetni.
- Apa...anyám ma jön haza. Es ha megérzi ezt a tömény omega illatot. Ráadásul vattacukor illata van. Nem tudom mit fog tenni....
- Meglatjuk. Hazajon es megvarjuk mit tesz. Deh lehet ezentul Dannél kell lennetek...
Teljesen megértettem. Es Dan egyedül lakik. Lehet egy időre odaköltözöm. Aztan majd ha nagyobb lesz, külön házba költözünk. Marmint egy újba, ami a mi, közös lakásunk lesz.
Visszamentem szerelmemhez.
Hátulról udabújtam hozzá, és beelfúrtam fejemet nyakába.
- Ne ilyedj meg szerelmem, de anya lassan hazaér....es... Nem tudom mit fog rád reagálni. Deh ne ilyedj meg barmi lesz is, és szeretlek, és örökké veled maradok.
Daniel szájából egy nyögés hangzott fel, és jobban hozzámbújt.
- Annyira imádom az ódorod. Ahhh...
Szoval így állunk...szépen felerősítettem illatom, had élvezze. Dan megfordult és szemembe nézett.
- Miért csinálod ezt velem...ahj. - mondta majd letámadott.
Szenvedélyesen csókolt meg, melyet egy ajtónyitódás zavart meg. Gyorsan leültünk a kanapéra, én pedig átkaroltam Dan válla fölött.
- Ahj. Nem hiszem el. Hazaérek es ezt fogad. - mondta az anyám, majd lerakta a telefonját.
- Szia drágám. Van kaja? - vettete oda hozzám.
Na igen. Anyam nem egy érzelmes anya.
- Ez ki? - hökkent meg majd beleszagolt a levegőbe.
Szeme megváltozott, bekékült majd körülnézett.
- Te meg ki vagy? - ordította el magát.
- Ő az én párom anya. - mondtam nyugodtan majd felálltam.
- Még hogy a párod. Takarodsz innen. Vele együtt. - üvöltötte, majd kicsapta az ajtót.
Őszinten szólva örültem.
