Indinél vagyok a koleszban. Akárhányszor ide jövök, mindig elmerengek azon, hogy vajon, miért pont velem barátkozik. Ő fiatalabb nálam, körülveszi egy épületnyi szórakoztató és féktelen korabeli, ő meg egy konzervatív, megkeseredett idősebbel tölti az idejét. Mindig azt mondja, hogy érdekesebb vagyok mindenki másnál, akit ismer. A koleszos társai unalmasak és éretlenek. Rendszeresen ezen gondolkozom Indi szobájában és mindig megkérdezem ezt tőle. Már nyitom is a szám, amikor közbeszól:
- Meg ne kérdezd, hogy miért veled barátkozom!
- Csak nem értem. - mondom.
- Ezen nincs mit érteni. Már százszor elmondtam. - Indiana a LED-es tükre előtt sminkel az íróasztalánál, én pedig mögötte ülök az ágyán, így egyenesen rám lát a tükörből. - Inkább azt mondd el, hogy mit akartál! Minek köszönhetem, hogy itt vagy? Tudom, hogy nem kifejezetten szeretsz átjönni hozzám. - finom megfogalmazás ez tőle. A szobatársát különösen nem kedvelem.
- Paulnak köszönheted. Nálam már nem vagyunk biztonságban.
- Biztonságban? - megáll a szemceruza a barátnőm kezében és árgus szemekkel figyel a tükörből.
- Mindent kihallgat és kifigyel. Állandóan bámul és csendben ácsorog körülöttem. - Indi nevet.
- Szegény pára!
- Szegény?! Befogadtam az otthonomba!
- Mert jó szíved van.
- Nem, nincs. Már gondolkozom rajta, milyen ürüggyel dobhatnám ki. Paul egy pszichopata. - Indi megint nevet.
- Emma, kérlek térj a tárgyra! Hamarosan mennem kell órára!
- Tudom. Oké. Szóval, honnan tudod, ha tetszel egy pasinak? - Indi felvonja szépen ívelt szemöldökét.
- Sok jele van.
- Mint például? - megöl a kíváncsiság.
- Az attól függ, hogy kiről beszélünk.
- Általánosságban.
- Például, az érintések. Itt-ott ártatlanul hozzád ér, amikor beszélgettek. - ez stimmel.
- És még?
- Figyel rád. Érdekli, amit mondasz. Bókol. - stimmel, stimmel és stimmel, de azt nem árulhatom el, hogy fizettem Jackson figyelméért, habár nem fogadja el a pénzemet. - Ezt simán lehet tudni és kész.
- Én nem tudom, Indiana! Én ehhez tök béna vagyok! - ledobom a kispárnáját a földre, aztán leporolom és gyorsan visszateszem a helyére. - Egyszer azt mondja, nem vagyok az esete, aztán meg azt, hogy gerjed rám. - Indi hirtelen felpattan és levetődik mellém.
- Bejössz neki. Tuti! Maximum haragszik magára emiatt és ezért mondja, hogy nem vagy az esete. A férfiak a farkukkal gondolkoznak. És ha gerjed rád, akkor be is jössz neki. Ki az? Áruld már el, Emma!
- Nem, mert cikizni fogsz vele.
- Én?? Dehogy!
- Dehogynem! Ismerlek, Indi!
- Esküszöm, hogy nem! - a szívére teszi a kezét.
- És honnan tudjam, hogy én szerelmes vagyok-e?
- Ennyire komoly? - lehajtom a fejem és megint a párnát birizgálom.
- Azt hiszem. Legalábbis, részemről. Bizsereg a bőröm, liftezik a gyomrom és őrülten ver a szívem a közelében. És amikor hozzám ér, ellep a libabőr és mindenem felforrósodik. És ami a legrosszabb, már attól átázik a bugyim, ha csak meglátom!
- Ez szerelem! Elárulnád végre, hogy kiről van szó? Megesz a kíváncsiság!
- Nem merem.
- Gyerünk, Emma! Ki vele! Jó leszek! - Indi imádkozást imitál.
- Jackson az. - felelem elfúló hangon.
- Milyen Jackson? - értetlenkedik.
- Jackson Hill. - alig tudom kimondani. Nem szabadott volna elárulnom a nevét. Én hülye!
- Jackson Hill?? Szinte tudtam! Emma! - Indiana lelkesen rázza a vállaimat.
- Semmiség! Csak én áhítozom utána! Buta vagyok!
- Dehogy vagy! Nem a te hibád! Jackson már csak ilyen, majdnem minden nőnek bejön! Én lennék a legboldogabb, ha összejönnétek! Csak nem akarom, hogy csalódj! - a barátnőm átöleli a vállamat.
- Egyoldalú, de időnként olyan kétértelműen fogalmaz. Nem is tudom... Én meg ő? Teljesen kizárt! - elcsüggedek.
- Hogy kezdődött ez? Lefeküdtetek már?
- Ö...
Tűkön ülök. Olyannyira gyötör a bűntudat, amiért elárultam Jacksont és nem tartottam meg a neki tett ígéretemet, hogy üzenetben kértem, találkozzon velem. Délelőtt váltunk el és már este zaklatom egy következő randiért. Nem mintha a reggelizés annak minősült volna. Nem tudom, hogy Jackson hol lehet, mit csinálhat ilyen tájban, de én a Dominium épülete előtt várok rá, ahogy megbeszéltük. Már este kilenc is elmúlt és az épület zárva, tehát jelenleg nem dolgozik, az biztos. Talán, otthon tanul. Jól is teszi. Elszívok pár szál cigit, mire közeledik két erős fényszóró. Elég sok autó elment már előttem az utcán, mindannyiszor tempós szívdobogást keltve a bordáim között, de most még erősebb az érzés. Ennek magasabban vannak a fényszórói, tehát nem alacsony autóhoz tartoznak. Lassabban jön a többi úton haladó járműnél, mintha fokozatosan fékezne. Izzad a tenyerem, és alig kapok levegőt. Jesszus! Minden ilyen hatással van rám, aminek Jacksonhoz van köze? Még pár találkozás vele és úgy megfeszülök a stressztől, hogy agyérgörcsöt kapok. Akkor aztán kénytelen lennék hozzámenni Paulhoz, hogy legyen, aki ápol, szeret és kiszolgál! Milyen csúnya gondolat! Nem szép tőlem, de nem is vagyok szép, szóval... indexel, majd lefékez a pickup a padka mellett, egyenesen előttem. A szívem a torkomban dobog. Félve közelebb araszolok a kocsihoz. Kitárul az utasoldali ajtó, de a sötét miatt csak akkor látom, hogy ténylegesen Jackson ül benne, amikor odalépek és behajolok hozzá.
- Gyere, szállj be! - szól ki nekem. Remegő lábakon ülök be mellé. Mindenem izzad és reszket egyszerre. Idebent kellemes a hőmérséklet és Jackson fincsi illata teljesen betölti az egész teret.
- Szia! - köszönök neki.
- Szia, Emma! Hová legyen a fuvar? - kérdezi kedvesen.
- Nekem mindegy. El sem kell mennünk sehova. Gyors leszek!
- Oké. Miről van szó, hogy ilyen sürgősen kellett találkoznunk? - Jackson visszakanyarodik az útra és besorol a gyér forgalomba. - Hallgatlak!
- Rettenetes bűntudat gyötör! Fecsegtem. - kínosan hajtom le a fejem, de félve visszapillantok Jackson arcára. Meg sem rezzen.
- Miről fecsegtél? - kérdezi türelmesen.
- Rólad. - vallom be.
- Igen? És mit? - na, ez a nehéz kérdés! Ezt nem gondoltam át előre. Mondjam el az igazat? Hogy az érzéseim miatt tanácsra volt szükségem?
- Azt nem, hogy mivel keresed a pénzt, és azt sem, hogy jár...tam hozzád. - direkt fogalmazok múlt időben.
- Mindjárt gondoltam, hogy kihagytad a legizgalmasabb részt. Akkor, mit mondtál? - Jackson simán átugrik a múlt idő használatán, pedig pont a reakciója érdekelt volna. Letesztelni, hogy mit szól hozzá. Úgy látszik, semmit.
- Ö... a barátnőm látott minket együtt és rákérdezett a dolog természetére. - Jackson enyhén csücsörít, mint aki elgondolkozik. Nem mondhatom el neki az igazságot. Nagy marhaság lenne felfedni magam előtte. Viszont, emiatt újra bűntudatom van. Szépen gyarapodnak a hamis szavaim. Egy jó keresztény nem lódít. Micsoda mázli, hogy már jóideje nem érzem magam jó kereszténynek!
- Mit válaszoltál? - itt az esély. Egy hazugságot feloldhatok egy igazsággal, amitől az is kisebb lódításnak tűnne, hogy Indi látott meg minket együtt.
- Hogy... hogy... izé... - hebegek-habogok.
- Igen? - Jackson baromi nyugodtnak hangzik. Mintha csak valami apróságról cseverésznénk.
- Hogy futok utánad. Hogy azt hittem, hogy... - olyat nagyot nyelek, amit biztosan ő is meghall - lehet köztünk valami, de azt mondtad, hogy nem vagyok az eseted, szóval le is zártuk a dolgot. - Jackson felém pillant, majd vissza az útra.
- Miért mondtad ezt? - kérdezi megváltozott, komolyabb hangsúllyal.
- Mi mást mondhattam volna? Hogy időnként megbaszol?
- Mi baj lenne azzal? Szégyellsz?
- Tessék?? Nem. Téged? Eh, dehogy! Ki szégyellne téged? Magadnál vagy?! - Jackson elvigyorodik.
- Akkor?
- Ezt kellett volna mondanom? - elbizonytalanodom.
- Inkább, mint azt, hogy futsz utánam. - újra elszégyellem magam. Ez tényleg szánalmasan hangzik az ő szájából.
- Futok utánad a pénzzel.
- Hagyjuk már ezt a pénz témát! - akad ki.
- Na igen, persze. Hagyjuk... Csak még mindig nem értem, hogy akkor mit akarsz tőlem?
- Elmondtam reggel. - válaszol Jackson morózus arccal.
- Ködösen. Állapodjunk meg! Elárulod, ha bevallok még egy dolgot! Hazudtam neked valamiben és nyom a terhe. Nem járok jól, ha elmondom az igazságot, de vállalom, ha rendes választ kaphatok erre a kérdésemre.
- Miben hazudtál?
- Nem-nem! Előbb te! - intek a mutatóujjammal.
- Nem-nem! Most már neked kell kezdened! Felálltál a színpadra. Lökjed a műsort!
- Megígéred, hogy utána válaszolsz? - kérdezem legyőzötten.
- Igen. Megígérem!
- Ha átversz... - fenyegetem.
- Nem foglak. - nagyot sóhajtok.
- Nem a barátnőm látott minket. Vagyis, senki nem látott minket. Legjobb tudomásom szerint. Én mentem el hozzá, mert... szükségem volt a tanácsára.
- Miféle tanácsra? - Jackson egyre sűrűbben pillantgat rám.
- Olyanfélére, hogy miből lehet rájönni, ha tetszem valakinek. És olyanra, hogy... - gombóc gyűlik a torkomba -, miből jövök rá, ha kezdenek... - megint nagyot nyelek - érzéseim lenni valaki iránt. - idióta! Az nem lett volna hazugság, ha ezt a részt kihagyom! Most már bánhatom, hogy felfedtem a lapjaimat.
- Hm. - Jackson lehúzódik egy étterem előtt. Benézek az üvegablakokon, nagy a nyüzsgés odabent. Szépen felöltözött, nevető párok és családok töltik meg a helyet, esznek és isznak vidáman a méretes, roskadásig telerakott, hangulatfényben derengő kerek asztalok körül, mialatt a pincérek járnak-kelnek körülöttük. Ritkán megyek étterembe. Biztosan kellemes lehet ez a hely.
- Miért álltunk meg? - kérdezem. Be akar menni? Jackson leállítja a motort, kicsatolja a biztonsági övet és oldalasan helyezkedik az ülésben.
- Hogy válaszoljak. - mondja.
- És azt nem lehet menet közben? - egyre nagyobb a gombóc a torkomban. Megtörlöm a tenyerem a nadrágomban.
- Csst! Most én beszélek. Tőlem is kérhettél volna tanácsot! - idegesen felnevetek.
- Tőled? Rólad? Érdekes lenne! - vihogok zavartan.
- Elmondhattam volna, mi a biztos jele, ha tetszel valakinek. - elfelejtek levegőt venni, akkorát bukfencezik a gyomrom. Hatásszünetet tartok.
- Igen? És mi? - kérdezem rettegve.
- Hogy nem kér tőled pénzt. - megdobban a szívem és megakad a nyál a torkomon, ezért hatalmasat nyelek. Ez a legszebb válasz, amit valaha kaptam!
- Vagyis... azt akarod mondani... arra célozgatsz, hogy tetszem neked? - remeg a hangom. Úszom Jackson szemeinek kékségében, a szöszke borostája szépségében, a vagány kisugárzásában. Ez a hihetetlen fickó tényleg akar tőlem valamit? Az arca komoly, de nem morcos, csak érett férfi benyomását kelti. Hitelt ad vele a szavainak. Szívem szerint elhinném őket. Most miért nem felel? - Mit akarsz tőlem? - kötöm az ebet a karóhoz.
- Mondjuk, hogy megcsókolj! - nedvességtömeg keletkezik a számban, a szemeim mögött és a lábaim között. Jóságos Isten! Kapkodva szerencsétlenkedek a biztonsági övemmel, mire Jackson odanyúl és egy laza mozdulattal kicsatolja nekem. Nagy lendülettel esek neki és tapadok a szájára, mint egy kiéhezett szajha. Jackson úgy csókol, mintha nem tudna betelni velem. Túrja a hajam, én is az övét. Még a siltes sapkát is leverem a fejéről a buzgóság hevében. Szúr az arcszőrzete, mégis imádom az érzést. Fokozatosan lassítunk a tempón, ahogy elfáradunk, úgy kezdjük magunkat kicsit visszafogni.
- Feljössz? - kérdezi.
- Hová? - az étteremre mutat.
- Itt lakom. Felette.
- Ó! Szeretnék, de most nem lehet. Menstruálok.
- Engem nem zavar.
- Engem igen. - vágom rá.
- Rendben. Ahogy gondolod!
- Sajnálom! - mondom csüggedten.
- Én is, de ezt neked kell eldöntened.
- Tényleg nem zavarna a vér? - megrántja vállát.
- Túltenném magam rajta.
- Miért?
- Ne kérdezősködj már annyit! - Jackson megforgatja a szemét.
- Van még egy kérdésem! Akkor nem haragszol rám?
- Nem. Inkább viccesnek tartom, hogy ennyire kiakadtál ezen.
- Miért? - Jackson ismét megforgatja a szemét, de elmosolyodik.
- Szóval, kezdenek érzéseid lenni irántam? - játékosan emelgeti a szemöldökét.
- Ne terelj! Nem válaszolok! - fonom karba a kezem.
- Anélkül is tudom a választ. - feleli tudálékosan. Úgy könnyű, hogy jóformán bevallottam neki, mit érzek.
- Nem tudod. - tagadok.
- Rendben. Akkor nem tudom. - ez a fickó úgy felbosszant, hogy belebokszolok a felkarjába. Meg sem kottyan neki, amit nem is csodálok. Erőtlen vagyok hozzá képest.
- Hazaviszel? - kérdezem tőle szerényebben.
- Nem. Én most értem haza és hosszú napom volt.
- Hát, köszönöm szépen! Akkor még jó, hogy most nincs semmi a seggemben! - fakadok ki.
- Nem annyira jó. Üres a popsid, ezért a szád beszél helyette. Amikor tömve volt, akkor hallgatagabb voltál! Egy hangyányit. Milyen jó is volt! - szemtelenkedik. Kiráz a hideg a vágytól.
- Kapd be, Jackson! - már ki akarnék ugrani az autóból, de ő visszatart a felkaromnál fogva és váratlanul megcsókol. Egy kicsit hagyom magam élvezkedni, aztán felháborodottan tolom el a fejét. - Mit művelsz? - játszom a sértettet.
- Elhallgattatlak.
- Ez rossz taktika, ha az a célod, hogy kussoljak!Szerinted, ezután nem fogok még többet be... - Jackson megint megcsókol. Direkt csinálja. Elkapom a tarkóját és megmutatom neki, hogy kell alaposan csókolni valakit. Úgy morog, mint amikor kíván.
- Kívánsz? - kérdezem tőle aléltan.
- Igen. - vallja be.
- Nagyon bejön az őszinteséged! - megsimogatom az arcát.
- Nekem is nagyon bejön, hogy mindenért bűntudatod van. - mosolyog Jackson édesen. Én megzabálom ezt a fickót. Komolyan megzabálom. - Te kis bűnös! - a nyakam oldalán pihen a tenyere, így előbb az állkapcsomon csókol meg, majd a fülem alatt. Nyögök. Én ezt nem is értem. Abszolút érzéketlen a nyakam. Nemhogy erogén zóna, hanem holt zóna volt ezidáig, aztán jön ez az ürge és átalakít bennem mindent. Feldúl, letarol és újraépít. Még az idegvégződéseimet is kedvére manipulálja. Mi a franc ez az egész? Nézek Jackson egyedi, kifürkészhetetlen szemeibe, belemerülünk egymás kékségébe. Lehetetlen körülírni ezt a látványt. Hipnotizál. Felgyorsul a szívverésem attól, ahogy Jackson vágyakozva figyel. Erről pedig eszembe jut, hogy ő már tudja, hogy érzéseim vannak iránta. Mit fog ezzel kezdeni? Muszáj rákérdeznem.
- Mi lesz most? - Jackson tenyere még mindig a nyakamon, a hüvelykujja olyan gyengéden simogatja az arcomat, hogy pár pillanatra lehunyom a szemem.
- Mivel? - a mély hangjától minden csontom megremeg. Még az összezörrenő morajlásukat is hallom. Ha valaki hangja sokszor megbúgatja a testem, előbb kezdődik majd a porckopás?
- Mindennel. - még mindig csukott szemmel gagyogok.
- Lesz, ami lesz. - kipattannak a szemeim és leveszem magamról Jackson érintését.
- Lesz, ami lesz?
- Címkét akarsz neki adni?
- Nem. Csak... semmi. Kínos helyzetbe hoztam magam. Van egy ilyen képességed, a legrosszabbat hozod ki az emberből, ami a kislányos zavart illeti.
- Ez csak azért van, mert kezdesz érezni valamit irántam. - jelenti ki magabiztosan. Valóban. És tegyük hozzá, hogy viszonzatlanul.
- Van barátnőd? - elmosolyodik.
- Nincs. És veled mi van? Ki volt az a papagáj a múltkor? - kérdez vissza.
- Ki? Paul? Senki.
- Ahhoz képest elég szorosan tapadtál rá. - jegyzi meg.
- Ö... nem. - tagadom.
- Nekem mindegy.
- Gondoltam. - Jackson nem illik hozzám. Ő teljesen más világ, mint én. És hiába mondta azt a pénzes dolgot, hogy ő nem kér tőlem és ez a tetszés jele, mégsem válaszol normálisan, ha egyenesen rákérdezek. A szívem kiugrik a mellkasomból. Jackson túl jó pasi, én meg csak bilibe lógatom a kezem. Úgyis összetörné a szívem! Megfogom a kilincset és felé fordulok: - Köszönök mindent, mester! Megmutattad, hogy lehet jobb is és ne érjem be kevesebbel! - erőltetetten mosolygok.
- Mire készülsz? - Jackson nem mosolyog. Érdeklődve figyel.
- Elbúcsúzom. Ezt, ami kettőnk között van - mutogatok magunkra az ujjammal -, illetve volt, boldogan őrzöm majd magamban. Azért remélem, beszélünk majd néha! - kinyitom az ajtót és kiszállok. Lehúzódik az ablak, Jackson kiszól: - Emma, ülj vissza! Hazaviszlek!
- Nem kell, köszönöm! Te itt laksz! Most értél haza és hosszú napod volt! Pihenj! Azért kedves tőled!
- Emma! Szállj vissza! - Jackson felemeli a hangerejét. Közelebb hajolok az ablakhoz és intően felmutatom a mutatóujjam.
- Nem dirigálsz nekem!
- Fogadunk? - provokál.
- Nem! Hagyj békén, Jackson! - kiszáll a kocsiból és olyan magabiztossággal közeledik felém, hogy kicsit megijedek tőle.
- Mi bajod? Mi ütötte ki a biztosítékot? - kérdezi türelmetlenül.
- Elmondtam, hogy kezdenek... mindegy. - legyintek.
- Nem mindegy! - Jackson még egy lépést közelít, amivel odaszegez az autó oldalához. Gyalogosok közlekednek a háta mögött, de senki sem vesz tudomást rólunk.
- Nem tudom, mihez kezdhetnék veled. Fogalmam sincs, hogy mit akarhatsz tőlem! Amikor megkérdezem, hogy bejövök-e, sosem válaszolsz rendesen. Kétértelmű dolgokat mondasz és kedves vagy velem. Elvesztettem a fonalat és nem akarok csalódni! Plusz, lássuk be, baromira nem passzolunk! Maradhatnánk csak csoporttársak az egyetemen, akik átnéznek egymáson? - Jackson meglepett arckifejezést vesz magára.
- Soha nem néztem át rajtad. Azt hiszed, nem éreztem a tarkómon, hogy állandóan bámulsz? Hagytam, mert élveztem.
- Ez kedves! Örülök, hogy jól szórakoztál! - a pofám leszakad ettől a fickótól!
- Már régóta kíváncsi voltam rád. - megérinti az arcomat. - Ha akarod, most rögtön ájultra dughatlak!
- Ez kihasználás! - de azért rendesen felszalad a pulzusom és ugrik egyet a gyomrom.
- Nem kihasználás, ha te is akarod.
- Majdnem mindig őszinte voltál hozzám, úgyhogy én is az leszek. Már úgyis mindegy. Nem akarok beléd szeretni. Ennyi! Hagyj békén!
- Miért nem? - Jackson olyan közel hajol az arcomhoz, hogy csak a szemeit látom. Megáll az idő.
- Mert pofára esnék.
- Nem tudhatod, amíg nem próbálod ki! - most meg akar győzni róla, hogy essek szerelembe?
- Tudom. Biztos vagyok benne! - tovább erősködöm.
- Miért?
- Hirtelen mennyi kérdést teszel fel!
- Miért? - ő is erősködik.
- Mert! Mert én egy semmi vagyok hozzád képest! Omladozó viskó a csillogó hotel mellett! - Jackson összehúzza a szemeit.
- Lebecsülöd magad, engem meg túl!
- Tényleg? Akkor gyerünk, mondd ki, hogy mit akarsz tőlem! - ennél jobb alkalom nem lesz, hogy kicsikarjak belőle valamiféle konkrét választ.
- Inkább megmutatom. - Jackson ajkaira lihegek, amíg lassan meg nem csókol. Szépen felszállok a föld fölé és lebegek a karjaiban. Csókolni akar? Annak nem állok ellent. Nagyon szeretek csókolózni. Sokféle hímneművel, esetenként nőkkel is próbáltam már, úgyhogy van viszonyítási alapom és ez az ember díjat érdemelne. Eddig volt egy másik csúcstartó, akit sosem felejtek el, de Jackson őt is simán lekörözi. Most már akár el is felejthetem, mert ezentúl ehhez a fickóhoz kell mérnem majd a többit. A csók után Jackson megcirógatja az orra hegyével az enyémet.
- Ne gondolkozz annyit, csak élvezd az életet, a pillanatokat! Most pedig ülj be, hazaviszlek!
- Nem kell, köszönöm! Inkább sétálok. - ellenkezem.
- Késő van és hűvös.
- A múltkor sem különösebben érdekelt. - mondom célzatosan.
- Most nincs benned semmi, ami melegen tartana.
- A gecidre célzol? - Jackson kacéran mosolyog.
- Pontosan!
- Szia, Jackson! - kibújok a karja alatt és odébb lépek, hogy távolságot tartsak tőle.
- Ha azt gondolod, hogy csak így levakarhatsz magadról, akkor nagyon tévedsz! - mi ez? Szerep csere?
- Csak nem váltófutást rendezünk? Mert én nem futok utánad!
- Akkor rajtam a sor.
- Baszd meg, Jackson! Miért mondasz nekem ilyeneket? Hogy kínozz? - fájdalom bújkál a hangomban.
- Cseppet sem. Majd meglátod!
- Inkább engedjük el egymást, oké? Kérlek!
- Ma estére elengedlek, mert kibaszottul fáradt vagyok és nincs energiám bizonygatni az igazamat, de nem leszel biztonságban tőlem, mert utol foglak érni, és amikor ez megtörténik, akkor teljesen elveszem az eszedet! - fenyeget.
- Már így is jó úton haladsz! Ezért most megyek is! Minden jót, Jackson! - hátrálok és otthagyom őt a pickup mellett. Vissza sem nézek. Ez a beszélgetés teljesen el lett rontva. A helyzet két tanulsága, hogy meg kell tanulnom hazudni, és kerülni a szexet.
