Egynyári szerelem

3. Elvarázsolva

Giovanni D'Angelo

– Szóval most azt akarod nekem beadni, hogy négy nyelven beszélsz, ebből kettőt anyanyelvi szinten, okos vagy, szórakoztató, nem utolsó sorban gyönyörű és még sincs barátod?! – nézett kérdőn Olíviára, akin a gyér sárgás közvilágítás ellenére jól látta, hogy elpirult a bókjait hallva. Fogalma sem volt, hogy mióta ült kint a bár előtt, teljesen elveszítette az időérzékét, ezt pedig egyáltalán nem bánta, mert nem tudta, hogy mikor beszélgetett ilyen jót valakivel. Főleg olyannal, aki felkeltette az érdeklődését és tényleg meg akarta ismerni, nemcsak kényszerből társalgott vele. – Nem tudom eldönteni, hogy hülyére akarsz venni vagy valami elvarázsolt helyen élsz, ahol minden pasi vak – tűnődött el a válaszként érkező bólintás után. Már akkor se merült fel benne az, hogy szingli lenne, mikor az étteremben látta meg, hiába ült egyedül, viszont így, hogy ennyit beszélgettek, egyenesen elképzelhetetlennek tartotta, hogy egy ilyen csodálatos személyiségnek ne lenne párja.

– Miért ne lehetnék szingli? Te is az vagy, mégse gondolom azt, hogy füllentesz ezzel kapcsolatban. – Ebben tény, hogy igaza volt, ezzel nem tudott volna vitatkozni, azonban az ő helyzete egészen más volt. Ritkán találkozott olyan nővel, aki kívül és belül megközelítette a tökéletest és ne lett volna mellette senki, ne lett volna olyan, aki csapta volna neki a szelet... ha ebből a szemszögből nézte, akkor Olíviának ott volt az az idióta. Az persze egyértelmű volt, hogy már csak azért se lesz ez sose kölcsönös, mert menyasszonya volt annak a marhának, de ettől függetlenül nem akarta elhinni, hogy nincs legalább egy valaki a környezetében, aki komoly szándékkal érdeklődne iránta.

– Azért, Szépségem, mert nincs olyan ezen a világon, aki ne akarna téged a magáénak tudni – nem tudta megállni, hogy a mondandója végére ne bámulja ismét a hívogató ajkakat. Tisztában volt azzal, hogy a nyíltságával csak egy újabb zavart okozott nála, azonban ahogy egyre többet tudott meg róla, annál inkább nőtt benne az érzés, hogy meg akarja és meg kell ismernie. Ugyan az hamar kiderült, hogy a személyiségük egymás szöges ellentéte, hogy túl messze laknak egymástól, két különböző országban, hogy a korábbi barátnőihez viszonyítva teljesen más volt a barna hajú, azonban egyre erősebben érezte a vonzódást, ami nemcsak annak volt köszönhető, hogy lassan fél éve nem bújt ágyba senkivel sem. Ennél jóval többről volt szó, még úgyis, hogy jóformán ez még az első randijuknak se volt mondható, mivel csak a véletlen szerencsének köszönhető, hogy ismét egymás útjába tévedtek. – Az olyan pasikat meg, mint én, a rendes lányok nagyon messzire elkerülik.

– És még te vágtad a fejemhez, hogy menekülök! – Legnagyobb döbbenetére nem az a megszeppent, kis naiv, elveszett virágszál volt, akinek első látásra gondolta. Vissza-visszacsípett, ha úgy adódott, ami kifejezetten tetszett neki és még tovább növelte az érdeklődését iránta.

– Kellett volna, de már késő – vigyorodott el, miközben felemelte a poharát, majd legurította a benne lévő alkoholt. Korábban tényleg nem fordult vele elő az, hogy egy olyan csendes, visszafogott lánynál kezdeményezzen, mint amilyen Olívia volt, sose érzett irántuk semmilyen vonzódást és egyáltalán nem hitte azt, hogy ezt a fordulatot az a csalódás eredményezte volna, amit Chiara okozott. Egyszerűen a vele szemben ülő a kivételt képezte az összes eddigi hódításához, barátnőjéhez képest, akik az első perctől kezdve egyértelműen a tudtára adták, hogy mit akarnak és mit várnak tőle. Igaz számukra az is tiszta volt, hogy ki volt ő, míg a barna hajúnak mindössze egy pasi volt, akivel összenéztek abban az étteremben, akivel ismét egymásba futottak.

– A robogós hibája az egész. Ha ő nincs, akkor még időben megszabadultam volna tőled – látta a szája sarkában az apró mosolyt, a szemében, hogy nem gondolja komolyan a szavait és épp emiatt érezte olyan jól magát, felszabadultan. Csipkelődtek és kifejezetten élvezte, hogy ezek nem olyanok voltak, amikhez már teljesen hozzászokott, amiknek a mögöttes tartalma mind a hálószobához és a családja vagyonához volt köthető.