Ádám és Béla [Befejezett]

He's a sinner

Másnap reggel

*Giorgio szemszöge*

Reggel én keltem fel elsőnek fura volt, mert alapból sokáig szoktam aludni, de kidobott az ágy. Iszonyatosan másnaposan és fáradtan keltem. Elkezdtem reggelit készíteni a fiúknak és persze magamnak. Elkezdtek ébredezni a fiúk Zsoma, Bálint, Ati és Peti. Felmerült bennem egy kérdés:

- Barni merre van?

- Csak tudod, nem? Itt voltál velünk.- válaszolt Peti és dörzsölt meg a szemeit

- Nem, nem tudom, nem tűnt fel hogy részeg voltam?- Kérdeztem idegesen

- Nem érezte jól magát tegnap, és haza jött a buliból

- És én erre mert nem tudok?- egyre idegesebb voltam

- Giorgio, ott volt melletted a buliba még köszönt is!- próbáltál Zsoma megvédeni Petit

- Jó, jó! És ma, hogy van?-

- Nem valami jól

- Jó, akkor beviszem neki a reggelit- Mondtam és azzal a lendülettel vettem elő egy tálcát

Barni ahogy meglátott és a reggelit a kezembe egyből elmosolyodott. Felült és letettem az ölében, majd a homlokára tettem a kezem:

-PETI- kiabáltam

- Mi, mi az?- rohant Peti és rontott be az ajtón

- Hozd kérlek egy lázmérőt

- Máris, egy pillanat!- rohantál majd egy lázmérővel a kezébe tért vissza. Majd jött a lázmérés:

- Nyugi Peti, csak egy kis hőemelkedés- próbáltam nyugtatni

- Hála a jó égnek!- erre a mondatra Barnival felröhögtünk. Mind a ketten (Petivel) leültünk az ágy szélére. Oda somfordált a három fiú:

- Na, hogy van a mi kis betegünk?-kérdezte Bálint

- Hát, titeket is látni? Próbálok gyógyulgatni

- Jó, jó, csak meg kellett tömni a bendőt- mondta Ati és mind a hatan egyszerre fel röhögtünk

Egy kis beszélgetés után a fiúkkal kimentünk a szobából. Peti és Barni marad bent, mert látszódott Petin, hogy még nagyon fáradt.

*Barni szemszöge*

Olyan jó érzés volt hogy ott volt velem Peti, egyszerűen megnyugtatott a jelenléte. Ő csak pihend, én meg gondolkoztam hogy mondjak-e valamit vagy inkább hagyjam, de kicsúszott a számon:

- Peti

- mond Barni, minden oké?-kapta oda a fejét aggódva

- Nyugi, minden oké! Csak szerettem volna megköszönni, hogy segítettél tegnap, és nagyon jó hogy... itt vagy- mondtam izgulva, hogy mit fog reagálni

-jaj Barni, tudod hogy mindig segítek. És én is szeretem a társaságod.

Tettem le a tálcát az éjjeli szekrényre, és... és nem bírtam ki... MEGCSÓKOLTAM! Megtettem, féltem, de mikor már csókolóztunk a gondolatok megszűntek, a pillangó felkeltek. csodálatos volt!

- De, mi van ha ő ezt nem akarta?
-mi van ha csak sajnált és ezért viszonyozta?-ezek a gondolatok cikáztak a fejembe.

Elváltunk, nézett rám piros orcájával. Nem tudtam mit érezhet az arckifejezése nem volt egyértelmű. Néztünk egymással majd megtörte a csendet:

- SAJNÁLOM, SAJNÁLOM nem akartam- és fordultam el a fal felé, hogy véletlenül se kelljen szemébe néznem, mint egy óvodás aki fél a leszidástól

- Barni, Barni figyelj- Nem reagáltam rá- engem nem sértettél meg semmivel

- PETI, PETI- hallottuk kintről a fiúk hangját

- Most mennem kell de majd jövök.- és lépett ki a szobából

/Puszilom a pofikátokat<3/