A vérjaguár lány

5.

Ashley

Az ajtómon kopogtattak.Kikeltem az ágyból,és lementem ajtót nyitni.

Az első akit megláttam az...

-Peter!-megöleltem,és ő visszaölelt.

-Sokat nőttél.-mondja,miután behívtam őket.

-3 éve láttál.-168 centi vagyok,és azóta nem nőttem semmit.Derekkel még nem találkoztam ezért nem tudta elsőre a sulinál hogy ki vagyok,viszont Peter eljött az átváltozásomra.És jól el beszélgettek a szüleimmel.

-Egy próbát megért.-nevetett.

-Jól tartod magad.Menyi is vagy?38?-tényleg annyinak tűnt egyépként.

-43 de köszönöm.Na és,állat alakban sem nőttél egy centit sem?

-De igen.297 centi vagyok.Sokat nőttem 3 év alatt-felnevetett.

-Milyen ironikus.-utalt arra,hogy emberként kicsi vagyok,állatként pedig magas.

-Köcsög.-morogtam.

-Jól áll a lila.-mondta miközben egy tincsemet fogta az ujjai közé.

-Tudom.-vigyorogtam.

-Egoista.-vágta rá.

-Akár csak te.-nevettem fel.

-Szóval....Elmondod neki is,hogy miért vagy itt?-nézett ránk Derek.El is feledkeztem arrol,hogy itt van.Ő a fotelben ült,mi meg a kanapén.

Szépen részletesen neki is elmondtam azt,amit Dereknek.

-Oh,Ashley.-ölelt magához,miután a történet végére értem.-Az apád nagyon jó barátom volt.És hallom hogy Derek ha kidobna esetleg,akkor jöhetek ide.-próbálta terelni a témát.

-Bizony.Mint látod csak én és Agyar vagyunk a ház lakosai.-füttyentettem egyet,hogy kutyuskám lejöjjön.Egy másodperc múlva már hallani lehetett gyors lépteit.Derek egy díszpárnát vett magához.Magamban jót nevettem a férfi félelmén.

-Te jó isten.-sápadt el Peter.

-Nyugi nem bánt.Csak ha nem akarom azt...-morogtam a végét.-Agyar,Peter.Peter,Agyar.-mutattam be őket egymásnak.

A kutyám csak nézte a sápadt férfit.

>Légy kedves vele!

A kutyám megértette amit "mondtam" neki.Lassan odament Peter elé és megnyalta a kezét.

-Fogadjunk hogy te mondtál neki valamit.-morogta.De azért mosolygott is.

-Csak hogy legyen kedves.-simítottam meg a fejét.

-Mert milyen amikor nem az?-nem hiszem hogy tudni akarja,de rendben.

>Ne légy kedves

Agyar rögtön morogni kezdett elég hangosan,és meg akarta harapni Petert.Derek szakadt a röhögéstöl,amikor látta nagybátyja ilyedt arckifejezését.

-Agyar,elég.-szóltam rá,mielőtt Peter ide szarik nekem ilyedtében.Még a szemeit is elfelejtette megvillantani.

-Rendben.Kedvesen jobban szeretem.-mondta ki végül a férfi,miközben ő is magához vett egy párnát,és a még mindig nevető Derekhez dobta.

-Hé.-háborodott fel.Mostmár nem nevetett.

-Nem nevet,együtt érez.-emelte felé mutatóujját.Válaszul egy párnát kapott az arcába.Jót nevettem rajtuk.

És ez még így ment egy jó darabig.