//Időben bízva//

𝕍𝕀𝕀𝕀.ʀᴇ́sᴢ

Vágyak
_________________________________________

•Második üzlet - Fehérnemű•

Ezután elmentünk fehérneműt venni. Nick nézegette a szebbnél szebbeket, de láttam a csillogást a szemében. Nem rá fókuszálva kiválogattam 10-et, körübelül, majd beslisszantam felpróbálni őket. Felhúztam egy pirosat (fent), ami csipkés volt.
-Na?
-Nem tudom. Lehet túl...sok. - mire ezt kijelentettem, benézett. - Szerinted? - Nick lefagyott, de a nadrágjában valami nagyon is életre kelt - Nick. Nick!
-B-Bocsánat. Miért...Azaz kinek akarsz tetszeni?
-Először is, nyugodj meg, mert félek lassan stroke-ot kapsz. Másodszor, magamnak? Esetleg? - a velem szembenálló férfi a padlót nézte és mélyeket lélegzett - Jól vagy?
-Adj 10 percet. Erazmus megvár az ajtóban.-beszélt sietve.
-Nicholas, hova akarsz menni?-fogtam meg az arcát, de ő megragadta a kezem.
-Ha most nem megyek lehiggadni, széttépem a ruhát és itt helybe magamévá teszlek. - erre éreztem, hogy elpirulok - Nem akarom az engedélyed nélkül tenni, úgy nem, hogy semleges érzéseket táplálunk egymás iránt. Barátok vagyunk. Emlékszel? - ekkor elengedte a kezem - Igyekszem vissza, addig...válogass. - sietett el.
Ez, ez most mi volt?

Nicholas

Baszki, ilyen nincs. Mereven állok az alsóban, muszáj valamit csinálnom. Két esélyem van, vagy elkapom azt a csajt, aki nézeget és az ajkát harapdálja vagy elmegyek a mosdóba, megoldani magamnak. Kurva gerinctelen lennék, ha a csinos idegent választanám, hiszen a kamu barátnőmet megcsalni nem túl illendő. Végül a mosdóba siettem, ahol az agyamba égett fehérneműs Cassidyt láttam magamelőtt, nekiállva az önkielégítésnek.

Cassidy

Negyedóra alatt megvoltam a próbákkal, de Nicholas még sehol.
-Erazmus?
-Igen kisasszony?-milyen illedelmes.
-Nicholas hova mehetett?
-Nem tudom, de bizonyára nem sokára itt lesz.
-Remélem.-ahogy ezt kiejtettem, valaki megfogta a vállam.
-Megvagyunk?
-Hol voltál?
-Nem kell beszámolnom. - fújtatott. - Fizessünk.
-O-Oké.

•Harmadik üzlet - Cipő•

Cipőkből már nem tízesével szedtem össze, csak 5 pár volt, ami tetszett. Leültem felhúztam egy nagyon vékony tűsarkút.
-Az biztos jó? Nem látszik valami stabilnak.
-Persze, sok ilyet hordtam még 5 éve, a gimnazista éveimben.-felálltam, pár lépést téve, viszont összecsuklottam, Nick karjába esve.
-Az az 5 év kihagyás lehet sok. - segített visszaülni, majd elémtérdelve vette le rólam a cipőt, megsimítva az ujjával lábam - Próbáld...ezt. - adott egy feketét, vastagabb sarokkal.
Felpróbáltam, ebben járni is tudtam. Ezt is megvettük.
-Van még valami?
-Nem. Mehetünk haza.-mosolyodtam el.
-Időben vagyunk. Mégcsak 4 óra. Kérsz valami innivalót?
-Most meg nagyon talpnyaló lettél. Mi kell?
-Kérsz valamit, vagy sem?-forgatta a szemét.
-Starbucks. Megkívántam a frappuchinot.
-Lionel, vigyétek a táskákat a kocsiba, 10 perc és mi is megyünk.
-Rendben Uram.-az őrök leléptek, kettesben maradtunk. Kaptam egy kis hűsítőt, amiután elindultunk a kocsihoz.
-Szóval...
-Szóval?
-Hol voltál? A fehérneműs jeleneted kicsit furcsa volt.-ittam.
-Lenyugodni.
-Ki segített?
-A tenyerem.
-Te...Te kiverted rám? - dadogtam - Ez...nem tudom eldönteni, hogy perverz vagy vehetem bóknak.
-Inkább ne fírtassuk.-sóhajtott, lesütött szemekkel.

Leértünk az autóhoz, amibe beülve nekikezdtünk újabb, közel 2 órás utunknak. Nem beszéltünk annyit, nagyrészt a zene ment a rádióban. Hazaérve, elmentem zuhanyozni. Felvettem egy egyszerű (a pirostól gyengébb kinézetű) fekete fehérneműt, arra pedig egy laza, plüss anyagú köntöst.
-Haragszol rám?-álltam a konyhába benyúló fal mögé részben.
-Nem. Miért kérdezed?
-Csakmert...nem szóltál hozzám visszafele az úton.
-Nem haragszom, csak távolságot tartok.-mért végig, mivel nem kötöttem meg a köntöst.
-Miért?
-Miért kell egyfolytában mindennel faggatni!? Azért mert! - kiabált velem, erre az arcomra vetűlt a félelem és a bánat. Nem szeretem, ha kiabálnak velem, de ez neki is feltűnt. - Cass... - kezdett volna bele, de én elsétáltam. - Cass!
Felsiettem a szobába, ahol becsaptam az ajtót. Pár perc múlva követett.
-Nem akartam kiabálni. - válaszra várt, - Sajnálom... - de nem kapott. - Állj fel az ágyról. - rá se néztem - Cassidy, állj fel. Állj fel és gyere ide. - nehezemre, de megtettem. Továbbra se szóltam hozzá.
-Távolságot tartok, mert...egyikünk se szerelmes a másikba, ugyanakkor én... - húzta le a vállaimról a köntöst, ami a földre esett.

-Nick...-szóltam, elgyengült hangon, mire ő elvette a kezét.
-Legyél kész 8-ra.-igyekezett volna ki.
-Nick, várj... - ekkor visszafordult - Én...én... - ekkor visszasétált hozzám, megcsókolva. Hagytam magam, mert bármilyen furcsa, most tényleg vágytam rá. Nem szeretem őt, szerelemmel nem, de kedvelem. Az illata, a hangja, kicseszettűl mámorító.
-Akarlak.-lihegte az ajkaimra, vetkőztetve. Mézédes csókjai, érintése perzselte a bőröm, szívem hevesebben dobogott. Ekkor Nicholas, már az ágyon, felémtornyosult. Mindketten mesztelen, vágytól fűtve feküdtünk az ágyban.
-Durván.-csókoltam meg, míg ő belémmélyesztette a merev férfiasságát. Élvezetes volt hallani, ahogy a bőrünk összeér, közben a nyakamat harapdálva, csókolva, kíméletlen tempóban tett magáévá.
-Ne-Ne hagyd abba!-nyögtem fel, amivel mosolyt csaltam az arcára. A körmöm mélyen marta a hátát, meglepve engem élvezte.

Ezután pózt váltba, a hátammögé került míg én könyökölve és térden támaszkodtam. Megmarkolta a hajam, fejemet így hátrahúzva folytatta.
-Mégh!
Többször rácsapott a fenekemre, végül visszakerültünk misszionárius pózba, akkor a melleimet szadizta az ajkaival és a nyelvével. Kitartó volt, majdhogynem egy órán át tartotta magát, végül ő élvezett el utóljára. Nekem hamarabb volt orgazmusom, amit szerintem az egész utca hallott, retteget kimenni az utcára, nehogy valaki szóljon miatta.

**********************
Gondoltam csak teszek bele egy kis intimitást, hogy legyen benne valami izgalom is így az alapok kialakításában. Remélem ez a rész is tetszett nektek.

Kitartást hétfőre.

<3