A Vadonjáró Tanítványa: Az áruló/BEFEJEZETT/

16. fejezet

Will abban a pillanatban, megeresztett egymás után négy lövést az erdőbe, és nem egy célba is talált.

Eliz elmosódottan látta a világot. A fájdalom elviselhetetlenül magas szinten hasogatott, nem csak a combjában, hanem az egész testében. Minden másodperc egy kínszenvedés volt számára. Will még mindig nem ment oda hozzá, hanem megbizonyosodott arról, hogy az ellenség már nincs a közelben. Eliz egy idő után, már egy hangot nem bírt kiadni, de a fájdalomtól ömlöttek a könnyek a szeméből.

Ekkor Will lépett oda hozzá. Eliz kinyitotta a száját, hogy mondjon valamit, de nem tudott beszélni.

-Visszamegyünk a gyűlés helyszínére.

Felpattant Rántóra, és vágtázni kezdett. Orkán-hátán a félájult Elizzel-követte.

Eliz észlelte, hogy bármennyire is fáj a lába, nem vérzik. a nyílvessző mellett, nincs hely, és nem tud kifolyni.

Fél óra múlva érkeztek meg. A vadonjárók közül többen odasiettek hozzájuk. Will, villámgyorsan lepattant, Rántóról, leemelte Elizt a nyeregből, és abba a sátorba vitte, amit a többiek mutattak neki. Lefektette a lányt, de Eliz megpróbált feltápászkodni. Will óvatosan visszanyomta.

-Orkán...nyögte Eliz.-Le kell szerszámoznom...

Valaki gyorsan kisietett, hogy ellássa Rántót, és Orkánt.

-Nyugalom, vele minden rendben van. Ez viszont fájni fog-mondta, majd villámgyorsan kirántotta Eliz lábából, a nyílvesszőt.

Eliz, egy pillanatig semmit sem érzett, majd hirtelen, az eddiginél sokkal erősebb hullámban söpört végig rajta a kínzó fájdalom. Megremegett, fájdalmában felsikoltott, majd eszméletét vesztette.

Mikor magához tért, már este volt. A lábán össze volt varrva a seb, de még nagyon fájt. Felült. Körülnézett. A sátor nagy volt. És sötét. Néhány méterrel odébb, egy alak szuszogott. Nem látta ki az. Megpróbált felállni, és közelebb menni hozzá, de nem volt hozzá elég ereje. Szóval inkább, nem erőltette. 

Néhány percig a sátor tetejét bámulta, de nagyon unta magát.

Hirtelen sűrű füst gomolygott a lány elé, és köhögni kezdett. Felült, és körülnézve döbbenten látta, hogy ég a sátor.

-Hahó-kiáltotta, a közelében fekvő alakhoz. Kelj fel!

Az alak lassan mozgolódni kezdett. Grey volt az. 

-Eliz, felébredtél?-mosolygott a lányra.

-Ég a sátor!!-kiáltotta Eliz, és látta, hogy a fiú megrémült.

-Itt vannak!

-Kik?

-Az áruló vadonjáró csatlósai.

-Mi?? Grey, mondd már el miről van szó!

-Előbb menjünk ki a sátorból, mert bennégünk.

-De, én nem tudok járni.

-Segítek-lépett a lány mellé Grey, és felemelte Elizt. Eliz féllábon megállt, és Grey-be kapaszkodva indultak el, a sátor fala felé. Merthogy, addigra a sátor bejárata lángokban állt. A falnál Grey előhúzta a tejszetőrét, és a szabad kezével belevágott a sátorfalba. Kihasított belőle egy akkora darabot, hogy kiférjenek a keletkezett lyukon, és kitámogatta Elizt, akinek a nem kívánt mozgástól újra sajogni kezdett a lába.

Amikor körülnézett, egy pillanatra megdermedt. Az egész tábor lángokban állt. A közelben egy sátor valamelyik faalkatrésze keserves reccsenéssel kettéhasadt, és a lángok tovább harapództak, az egész tábor területén.

Elizben ekkor támadt fel az a megfoghatatlan, keserű érzés.

-Grey-szólalt meg halkan.-Hol van mindenki?

Grey csak a fejét rázta.-Én is a sátorban aludtam.

Eliz rémülten nézett körbe.

-Will!-kiáltotta kétségbeesetten.-Will!-senki sem válaszolt.-Hol vannak a lovaink? Miért tűnt el mindenki?-fordult a lány pánikban Grey felé.

-Eliz, nyugodj meg. Én sem tudom, és attól, hogy hisztizel, nem kerülnek elő.

-Hogy tudnának előkerülni? Sehol sincsenek! És miért hagytak itt minket? És a lovaink miért tűntek el?-Eliz nem bírta tovább, és zokogva rogyott a földre.

Grey egy idő után leült mellé. Várta, hogy Eliz megnyugodjon. És a lány szép lassan le is nyugodott. 

-Miért akarnak megölni?-fordult hirtelen Grey felé.

-Elmesélek mindent, jó? Úgy sincs mit csinálnunk.

˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘˘

Szóval. Ez lenne most, az új fejezet. Ez most nem lett túl jó, de remélem, azért tetszik. Azt szeretném mondani, hogy én ez után már csak kettő, vagy három fejezetet terveztem, és utána be szeretném fejezni. Utána lehet, hogy elkezdek egy másik könyvet, de az már nem vadonjárós lesz. 
Addig is további jó hétvégét. :)🤍