𝐛𝐫𝐨𝐤𝐞𝐧 𝐩𝐢𝐚𝐧𝐨 - Charles Leclerc ff. | ✓

𝐧𝐢𝐧𝐞𝐭𝐞𝐞𝐧𝐭𝐡

!A rész nyomokban 18+-os részt tartalmaz!

𝟐𝟎𝟐𝟏.𝟎𝟔.𝟏𝟗.

𝐂𝐡𝐚𝐫𝐥𝐞𝐬 𝐋𝐞𝐜𝐥𝐞𝐫𝐜

– Már meg ne haragudj azért, amit most mondani fogok, de egy igazi, vérbeli seggfej vagy haver! – osztott ki Pierre, miután részletesen elmeséltem neki mi történt.

Már abban a pillanatban megbántam amit mondtam és tettem, amint kiléptem a hotel szobából, de egyszerűen képtelen voltam visszamenni Line-hez. Így hát felhívtam azt az embert akire tudom, hogy bármikor számíthatok, csináljak bármit. Muszáj volt egy külsősnek meghallgatnom a véleményét, hogy tisztán lássam a dolgokat.

– Tudom, de teljesen kiakadtam és ilyenkor nem tudok megfelelően bánni a szavakkal. Pontosan ezért jöttem el tőle! – dőltem hátra idegesen. Kezeimet tarkómra kulcsoltam.

– És szerinted tényleg az volt a legjobb megoldás, hogy rábaszod az ajtót és egyedül hagyod? – könyökölt rá a pultra Pierre. Tudtam, hogy igaza van a franciának. – Haver, én sem vagyok valami nagy párkapcsolati szakértő...

– Ha! Azért az elég enyhe kifejezés! Több lány fordul meg nálad egy héten, mint ahányszor alsógatyát cserélsz, csak azért mert Cate után elköteleződési problémáid akadtak – csóváltam meg a fejemet.

– Mondtam, hogy egy boxer négy napra jó, szóval heti két lány, nem is olyan sok – védekezett nevetve Pierre – De! Itt most ne az én lelki sebeim nyalogatásáról beszélgessünk, azt megoldja helyetted más. Szóval ott tartottam, hogy ezt elbasztad. Rendesen.

– Néha elgondolkozom azon, hogy lehetünk barátok, ha mindig csak lebaszol! – nevettem el magam bánatosan.

– Pontosan azért vagyok, hogy helyre rakjalak, amikor valami ilyesmit csinálsz, mint most.

És ebben nagyon igaza volt. Amióta ismerem Pierre-t mindig kihúzott a szarból, és mindig segített bármekkora hülyeséget is csináltam. A sportban, főleg egy olyanban mint a Forma 1, piszok nehéz igaz barátságot kötni. Nem mindenki tudja maga mögött hagyni a verseny alatt történt hibákat, viszont nekünk Pierre-rel valahogy mindig sikerült külön választunk a pályán, és az azon kívül történteket. Nem azt mondom, hogy soha nem vesztünk még össze, mert ez nem igaz, de szerencsére mindketten hamar túl tudjuk tenni magunkat a gyerekes sérelmeinken.

– És most mit csináljak? – sóhajtottam nagyot, miközben az előttem lévő üres poharamat piszkáltam idegességemben.

– Öhm, menj vissza hozzá és beszélj vele higgadtan, valamint őszintén? Mondjuk ez csak egy tipp – rántotta meg vállait lazát.

Csak megforgattam a szemeimet. Mintha erre nem gondoltam volna.

– Egy zseni vagy Pierre. Szerintem legyél párkapcsolati tanácsadó – ironizáltam.

– Van jobb ötleted? Addie nem annak a lánynak tűnik, aki egy szép mosolytól vagy egy csokor rózsától hanyatt esik, és egyből megbocsát neked. Most nézhetsz hülyének, de szerintem a legjobb az, hogyha elmondod neki mit miért mondtál. Biztos vagyok benne, hogy megérti.

– Nem tudom Pierre... – nyomkodtam meg orrnyergemet – Eddig nem sokszor jöttem ki jól abból, ha kendőzetlenül őszinte voltam – dőltem hátra egy nagy sóhaj keretében.

– Charles. Ő nem Lottie – a lány neve hallatán, még a hideg is kirázott – Menj és beszélj vele. Ha szar volt az ötlet amit adtam, akkor engedélyt adok arra, hogy behúzz nekem egyet – veregette meg a vállam, majd meg se várva a válaszom, elindult a lift felé. A szemét még az italát sem fizette ki.