is she the one? ~ jikook | ✔

ötödik

Érzelemmentes arccal hallgattam Daeyon és az esküvőszervező közötti végső egyeztetéséket. Testileg ugyan ott voltam, de lelkileg még két nappal a legénybúcsú után is Jimin lakásán jártam. Mióta eljöttem a szürke hajútól, nem tudtam nem rá gondolni. Egész nap ő járt a fejemben, az ölelései, a csókjai és az őszinte boldogság, amit mellette éreztem. Miután hazaértem, nem volt szívem kitálalni a történtekről menyasszonyomnak, azóta meg egyszerűen nem volt időnk leülni és nyugodtan beszélni. Szorít az idő, már csak két nap van az esküvőig, én viszont még mindig nem voltam biztos az érzéseimben. Az sem könnyített a helyzetem, hogy Jiminnel azóta rendszeresen beszéltünk. Keresett és érdeklődött, tehát ezzel is a tudtomra adta, hogy tényleg érdeklem. Nem is tudom Daeyon mikor kérdezte meg utoljára tőlem, hogy hogyan aludtam és hogy hogy vagyok. Két reggel is a szürke hajú üzenetére keltem, illetve a jó éjt üzenetei után mentem aludni. Bárcsak őt látnám meg először, mikor felkelek és utoljára, mielőtt álomba merülnék...

- Szerinted, szívem? - simított Daeyon a combomra.

- Mi? Micsoda? - rezzentem össze, ugyanis ismét sikerült elkalandoznom. Nem figyeltem egyáltalán arra, hogy ezek ketten miről beszélnek.

- Te figyelsz egyáltalán? Napok óta furán viselkedsz. - ráncolta össze szemöldökeit. - Titkolsz valamit?

- Mégis mit titkolnék? - háborodtam fel, majd fel is pattantam a kanapéról. - Csak elegem van már abból, hogy másról sem szólnak a napjaink, csak az esküvőről.

- Hát persze, mert két nap múlva lesz. Muszáj a részleteket tisztáznunk, ha azt akarjuk, hogy minden rendben menjen. - pislogott nagyokat Daeyon.

- Akarjuk? Ne használj többes számot, amikor csak te akarod - morogtam, azzal elhagytam a termet. Elegem van. Nem bírok már tovább szótlanul ülni és ezt a sok hülyeséget hallgatni.

Még az épület bejárati ajtaját is hangosan csaptam be magam után, abban reménykedve, hogy menyasszonyom és az esküvőszervező is jól hallotta. Nem gondolkoztam, csak cselekedtem. Visszamentem a lakásunkra és megkerestem Jimin leöntött ingét, mert azóta sem volt időm elvinni kitisztíttatni. Kocsiba ültem és elmentem a lakásunkhoz legközelebb eső mosodába. Leültem egy székre, amíg arra vártam, hogy a szürke hajú ingét kimossák, és írtam is egy üzenetet az említettnek. Ma utoljára amúgy is csak azelőtt válaszoltam neki, hogy elindultunk az esküvőszervezőnkhöz.

"Itt vagyok a Picobello tisztítóban. Ráérsz?" - kérdeztem. Meglepődtem, mikor szinte azonnal érkezett a válasz.

"Fél óra és ott vagyok."

Eleresztettem egy apró mosolyt és már most sokkal jobb lett a kedvem. Pedig csak egy pár szavas üzenetet kaptam Jimintől. Utána viszont egyből bűntudatom lett, amiért így érzek. A menyasszonyomra ma elég csúnyán ráförmedtem, pedig ő kedves és rendes volt velem. Éppen ki akarta kérni a véleményem valamivel kapcsolatosan, amikor felkaptam a vizet. Nem tehetek róla, hogy egyszerűen idegesít ez az egész esküvő dolog. Nem akartam elkötelezni magamat, csak élni akartam az életemet. Boldogan. Igazán boldogan. Jelenleg úgy éreztem, hogy a hétvégén megismert férfi mellett szívesebben lennék, mint a nő mellett, akit elméletileg mindenkinél jobban szeretek. Nem akartam agyalni és az esküvőn görcsölni, csak élni akartam a pillanatnak és úgy cselekedni, ahogy szeretnék. Talán ezért is üdvözöltem egy hatalmas öleléssel Jimint, amikor megérkezett a mosodába. Szerencsére azonnal visszaölelt és hosszú percekig nem eresztettük a másikat. Annyira hiányzott, pedig csak két napja találkoztunk utoljára. Mégis úgy éreztem, mintha legalább egy hét eltelt volna. Szívem vadul kalapált, végtagjaim remegtek, nehezen kaptam levegőt a szürke hajú közelében. Annyira hiányzott az őszinte, fülig érő mosolya, amitől az én kedvem is egyből jó lett. Nem tudtam nem vigyorogni, még akkor sem, mikor sikeresen eltüntették a sötét foltot a fehér ingéről és a fizetésre került a sor. Derűs kedvemben hagytam el a Picobello mosoda küszöbét, majd Jiminnel az oldalamon megindultunk a parkoló felé, ahol a kocsim várt ránk.