Az életem akkor változott meg, amikor megismertem az új főnökömet. Az első találkozásnál felrobbant egy szikra. Én az irodájából mentem ki, ő pedig belépett. Egy figyelmetlen pillanatnak köszönhető, hogy az első találkozásnál kénytelen volt felajánl...
Oups ! Cette image n'est pas conforme à nos directives de contenu. Afin de continuer la publication, veuillez la retirer ou télécharger une autre image.
Az arcomra piros pír ült ki, amikor megpillantottam Shane üzenetét. Meglepődtem, hiszen Shane nem szokott üzenni, legalábbis eddig még nem váltottunk üzenetet. Viszont úgy gondoltam, hogy felöltözöm és elmegyek a címre, amit küldött nekem. A taxiban ülve nem tudtam levenni a szemem a sorokról "Nagyon örülnék és boldoggá tenne, ha ide jönnél és bemutathatnálak a legfontosabb embernek az életemben! Larry nagyon jó fej, korához képest jóképű és a nők imádják! Említettem már, hogy jó fej?! Elküldöm a címet,rendben kedves? " Ez a szóbeszéd és az üzenet nem Shanere vall, hiszen már ismerem őt annyira, de végül felhívtam és megbizonyosodtam arról, hogy tényleg komolyan beszél. Próbáltam nem többet képzelni a dologba, ezért egy egyszerű nyomott mintás pólóban és sötétkék szűk farmerban léptem ki a taxiból. Amikor felkaptam a fejem, megpillantottam őt, hogy az idősek otthona előtt áll és összefont karral engem néz. A napbarnított arany színű bőrt szépen kiemelte, a ragyogó zöld tekintete és a sötét haja. Amikor megálltam előtte, megigazítottam a fehér oldat táskámat. - Örülök, hogy elhívtál ide!
- Én is! - pillantott oldalra, majd hüvelykujjával az ajkát kezdte piszkálni. Felváltva pillantottam a szemébe és a puha ajkára. - Akkor bemutatok neked valakit! - ekkor udvariasan előre engedett.
- Köszönöm! - ráncoltam a szemöldökömet, miközben ajtót nyitott nekem. Az idősek otthonában sokan kártyáztak, beszélgettek és a földszinten található tévét nézték. A tévében egy természetfilm ment. A NAT GEO WILD pont az egyik műsorát közvetítette ami a kék bálnáról és a delfinekről szólt. A hangulat és az idősek mosolya azonnal magával ragadott. Mosolyogva sétáltam Shane mellett, és csak ekkor vettem észre azt, hogy keze a lapockámon pihent. Feltételeztem, hogy ő nem vette észre, hiszen szigorúan csak előre pillantott. - És ki a legfontosabb ember az életedben?
- A neve Larry Hepburn!
- Régóta ismered őt?
- Igen!
- Ez nagyon izgalmas!
- Az!
Most álljunk meg egy percre! STOP, Katie! Még csak most vettem észre, hogy a köztünk lévő kapcsolat kezd barátságosabbá válni. A szívem azt súgta, hogy ez ne zavarjon, de az eszem pont az ellenkezőjét mondta. Nem engedhetem meg magamnak azt, hogy közelebb kerüljek hozzá. Miközben Shane felé pillantottam, azonnal az jutott eszembe, hogy tökéletes és jóképű. Az ilyen fajta férfiakkal mindig csak a gond van. Ettől eltekintve igyekeztem nem zavarba jönni, hiszen az sem jelente jót, ha látná rajtam azt, hogy feszengek mellette. Én most vagyok először ilyen kapcsolatban, ezért sem tudtam, hogy viszonyuljak hozzá. Legyek laza és csináljak úgy, mintha minden rendben lenne? Vagy legyek feszült, miközben folyton arra gondolok, hogy ez a férfi soha nem lehet az enyém, csupán csak azt élvezhetem, hogy a farka néha bennem van? - És hol találkoztatok? - a farzsebembe süllyesztettem a kezem, miközben habozva oldalra pillantott. Ebben a pillanatban és most először, Shane elpirult. A habzásának a fő oka bármi lehet. Talán nem szeretne beszélni róla, talán nem fontos. Azt már megtanultam, hogy ő számomra egy útvesztő. Képtelen vagyok rájönni arra, hogy mikor mire gondol, hogy mit és miért csinál. Shane Burnett személyisége egyenlő volt egy bonyolult útvesztővel. A magas és jóképű férfi a szemembe nézett, majd így szólt:
