Szerelmi háromszög Mystic Fallsban

1.Megérkezés Mystic Fallsba

Pontosan egy héttel ezelőtt jelentette be az apám hogy új állást kapott Mystic Fallsban tanárként,így nem is haboztunk sokáig vettünk egy házat és elkezdtük csomagolni a dolgainkat.Fura volt mit ne mondjak,de mindenkinek az életében kezdődik egy új korszakok ez az idő pedig most jött el az én életemben.Kicsit szomorú voltam,hogyne lettem volna hiszen itt éltem meg az eddigi életem legjelentősebb pillanatait,de most már újakat kell szereznem,új emberek,új barátok,új élmények minden új lesz,de mégis izgatott vagyok nem pedig szomorú.Kíváncsi vagyok milyen lesz az új életem,most viszem ki a szobámból az utolsó dobozom,amit fel is tettem a kamionra amit béreltünk hogy a ruháinkat,bútorainkat és a többi cuccainkat átvigyék New Yorkból Mystic Fallsba.

-Anya kész vagyok!Most tettem fel az utolsó dobozom!mondtam mosolyogva.

-Ügyes vagy kincsem!Már mi is végeztünk apáddal,most búcsúzunk el a háztól gyere te is!mondta anya egy bíztató mosoly kíséretében.

Igazából most érvényesült bennem hogy ez tényleg igaz és hogy ide már nem fogunk többet vissza jönni.Ezek a gondolatok után hirtelen minden jó emlékemet láttam a ház falai között és ennek a hirtelen jött nosztalgiázásnak köszönhatően könnyek szöktek a szemebe.

-Drága kislányom,tudom hogy nehéz hidd el nekem is,de ne sírj nem szeretem látni amikor szomorú vagy.mondta apa majd letörölt a könnycseppeket az arcomról és egy szoros ölelésbe vont.

-Tudom apa,és nem is a szomorúság miatt sírok csak feljöttek az emlékek,de az az egy vigasztal hogy a család aki  meg vette a házunkat nekik is ugyan ilyen szép emlékeik lesznek majd ebben a csodálatos házban.mondtam mosolyogva kicsit könnyes szemekkel.

-Az én jószívű kislányom!mondta apa mosolyogva,majd anya odajött hozzánk és hárman ölelkeztünk.

 Ezek után bezártuk az ajtót majd a kulcsot betettük a posta ládába ahogyan megbeszéltük a vevőkkel,majd apa beült a kamionba amit béreltünk anya mellé én bedig hátul foglaltam helyet és így vágtunk neki a hosszú utunknak.Már 10 órája úton vagyunk,már éooen felszerettem volna tenni azt a kérdést hogy "Mikor érünk oda?" de abban a pillanatban amikor kipilantottam az ablakon észrevettem egy "Isten hozott Mystic Fallsban" nagy zöld táblát amikor egy mosoly ült ki az arcomra.Utaztunk még körülbelül 10 percet majd a furgon megállt és mind kiszáltunk belőle.

-Ez lenne a házunk!mondta anya mosolyogva.

Az igazat megvallva nagyon szép ház.Egy fehér,emeletes ház mostmár nagyon kíváncsi vagyok hogy neézhet ki belülről,mert én nem láttam még csak a szüleim.

Amikor beléptem a házba egy gyönyörű,tágas elő szoba fogadott.

-Kitty fent van a te szobád a falak színéről biztosan tudni fogod melyik az!mondta az apukám egy furfangos mosollyal.

Gyorsan felszaldtam az emeleten amikor megpillantottam egy lila színű szobát,gyors léptekkel besétáltam a szobába és boldogan mosolyogtam,mert a szoba gyönyörű,már el is képzeltem hogy hogyan fogom kidiszíteni.Lefutottem a szüleimet majd mindkettőküket egy szoros ölelésbe fontam.

A hétvégénk a bepakolással telt...de aztán jött a hétfő az új sulimban lévő első napom,mit ne mondjak eléggé izgulok és nem csak magamért hanem apáért is hiszen nem csak nekem lesz ellső napom a suliban hanem neki is,habár egy kicsit sem tartok attól hogy apának nehezen fog majd menni a beilleszkedés hiszen ő a világon a legjófejebb tanár.

-Szia Apa!köszöntem apának miközben csináltam a reggelim.

-Szia Kincsem!köszönt apa,majd megpuszilta a homlokom.

-Izgulsz?kérdeztem mosolyogva.

-Egy kicsit,és te?kérdezte tőlem apa.

-Szerintem én egy kicsivel izgatottab vagyok,mint te.mondtam nevetve.

Majd gyorsan megreggeliztünk,elköszöntünk anyától és együtt elindultunk a suliba.Amikor odaértünk még jobban izgulni kezdtem.Majd apával kiszáltunk a kocsiból és bementünk az épületbe.Szép iskola,már amennyire egy iskola lehet szép.Ekkor oda jött hozzám egy szőke hajú lány.

-Szia Caroline Forbes vagyok!Én foglak körbe vezetni,mint a diáktanács elnöke.mondta egy nagy mosoly keretében.

-Szia Kitty Saltzman vagyok!mondtam mosolyogva.

-Rendben,gyere utánam Kitty.Majd tettem amit mondott,mindent megmutatott nekem,a végén pedig megmutatta hogy hol van a szekrényem.

-Hanyadikos is vagy Kitty?kérdezte Caroline.

-Most kezdem a tizenegyediket.mondtam mosolyogva.

-Én is,akkor egy osztályban leszünk,van még két barátnőm Bonnie és Elena majd bemutatlak nekik is,de most hagylak egy kicsit hogy meg szokd az új környezeted.mondta mosolyogva majd elsétált.

Bepakoltam a cuccaimat a szekrényembe majd elindultam a női illem hely felé,amikor bele ütköztem egy férfiba,aki éppen a férfi mosdóból jött ki.

-Elnézést kérek,nem figyeltem eléggé.szabadkoztam amiért neki mentem.

-Kérem ne szabadkozzon az én hibám nem voltam eléggé körültekintő.mondta egy kedves mosoly kiséretében a csinos idegen.

-Új vagy?kérdezte.

-Igen,honnan jöttél rá?kérdeztem vissza.

-Még nem láttalak itt,hanyadikos vagy?

-Tizenegyediket kezdem.mondam kedvesen.

-Akkor osztály társak leszünk.mondta a férfi megvillantva szexi mosolyát.

-Megtudhatom hogy hogy hívnak?kérdeztem.

-Stefan,Stefan Salvatore vagyok,és téged?kérdezte.

-Kitty Saltzman vagyok,örülök hogy megismerhettelek Stefan,de nekem most mennem kell órára.

-Rendben.Majd megfordultam és akkor jutott eszembe hogy nem tudom melyik az a terem,így vissza fordultam Strafanhoz.

-Bocsi hogy megint zavarlak,de nem tudom hogy hol van az aterem ahova mennem kellene.mondtam egy kicsit megszeppenve.

-Milyen órád lesz?kérdezte

-Történelem.mondtam mosolyogva.

-Nekem is,gyere elkisérlek.Majd együtt elindultunk a terem felé.