Fekete Gyémánt

Tizenegyedik fejezet

Kaiden körbenézett majd elnevette magát.

- Fura engem ilyen helyen látni? - kérdezte én pedig bólintottam. - Ki akartam szellőztetni a fejem.

Valahogy azt éreztem, rólunk lehet szó. Vagyis, rólam, vagy róla, mert olyan nincs hogy rólunk!

- Én azt reméltem itt tudok majd írni. De sehol sincs nyugtom! - céloztam rá viccesen, ő pedig elmosolyodott.

- Bocsi ha megzavartalak. - mondta halkan - És ha már itt tartunk, azért is bocsánatot kérnék, hogy nem szóltam neked a bérlésről és a helyszínről. Nem tudtam, hogyan is beszélhetnék veled ennyi idő után. Ráadásul nem akartam elrontani az estédet. De tényleg nem kell semmit visszafizetned. Nem tartozol semmivel.

- Bocsánatkérés elfogadva. - mosolyogtam rá - Én is hirtelen felindulásból akartam cselekedni. Viszont ez nem igaz, hogy nem tartozok neked semmivel. Megkérdeztem, mennyibe kerül a hely, és rengeteg pénzről van szó!

- Avery, nekem a pénz nem számít. - nézett a szemembe őszintén, és olyan hangsúllyal mondta, mintha azt is elárulná, mi számít neki. 

- Akkor? - kérdeztem értetlenül és közelebb hajoltam - Mi kell neked, hogy utána ezt elengedjük és békén hagyj? 

- Semmi. - válaszolta halkan.

- Nem hiszem el. Akkor miért csináltad? - kérdeztem és kezdtem kissé idegessé válni.

- Segíteni akartam. - mondta röviden.

- Miért? Miért akarsz évek után is segíteni nekem? Van aki segítsen és megállok a két lábamon. - magyaráztam.

- Mert a legjobbat érdemled. - mondta halkan és rám nézett. 

A tekintete megenyhült és egy pillanatra olyan volt, mint 4 évvel ezelőtt. Annyira idegesítő, de mégis jól estek a szavai. 

- Tudod jól, hogy ezt nem tudom elengedni anélkül, hogy vissza ne fizetném. - fogtam a fejem.

- Akkor fizesd vissza, de nekem pénz nem kell. - jelentette ki.

- Látod, mégis kell valami! - vágtam rá.

- Te. - mondta hirtelen majd hozzátette - Vagyis, egy esély tőled. 

- Folytasd. - néztem rá kíváncsian.

- 1 óra kell, amikor neked jó. Bármit csinálhatunk, bárhova mehetünk. Csak egy esélyt akarok. - mondta úgy, mintha könyörögne.

- Kaiden én.. továbbléptem. Nem tudom, hogy képes leszek-e... - kezdtem bele, ő viszont az ujját a számra tette és közelebb hajolt.

- Azt akarom bebizonyítani neked, hogy nem vagyok rossz ember. Hogy tudunk jóban lenni. Nem kérek többet tőled. - mondta és végigsimította az arcomat, amitől kirázott a hideg.

- Barátok? 4 év után, egy szakítás után? - kérdeztem hitetlenül.

KAIDEN 

- Az nem elég idő? - kérdeztem. - Már rég túl vagyunk azon.

Magamnak is hazudtam, de egyszerűen nem tudok úgy élni Averyvel egy városban, hogy ne legyen közünk egymáshoz. Ha egyelőre csak a barátja tudok lenni, az is elég. Csak legyen időm és lehetőségem bizonyítani neki. 

- Semmi mást nem fogadsz el? - kérdezte, viszont látszott, hogy tudja a válaszom.

- Nem. - mondtam és elmosolyodtam.