To begin again (L.S.)-BEFEJEZETT

16

Harry

Az első szeretkezésünk Louisval csodálatos volt. Minden porcikámmal vágytam rá, ő pedig a Mennybe repített. Azóta egy hónap eltelt, mi pedig minden lehetőséget megragadunk, hogy ezt az új kedvenc cselekvésünket űzzük. Végre május van, és enyhítettek a korlátozásokon. Pont, ahogy Louis megjósolta. Még mindig nem mehetünk éttermekbe, kávézókba, de végre utazhatunk. Először meglátogatjuk Lou szüleit, majd az enyémeket. Annyira izgatott vagyok, hogy már szinte rohangálnék a lakásban. Louis pedig nem neheztel rám emiatt. Tudja, hogy milyen fontos ez. Igazából most mutatjuk be egymást a szüleinknek, mint a párunkat. Attól eltekintve, hogy Jayék és anyáék is tudnak róla, Louis is izgul. Engem is félt az anyával való találkozótól, de benne is van egy kis kétség.

- Hazzy, gyere már! Lekéssük a vonatot! - kiabál be hozzám a fürdőbe. Csak állok a tükör előtt, és bámulom benne magam. A legtökéletesebb külsővel szeretnék megjelenni a szerelmem szülei előtt.

- Egy pillanat! - szólok ki. Utoljára is lesimítom az ingem alját, amihez még egy csokornyakkendőt is vettem fel.

- Én édes Hazzám! - kacag fel a fiú. - Gyönyörű vagy, de nem kellett volna ennyire kicsípni magad. Csak hozzánk megyünk.

- Tudom, de most először jelenek meg előttük a barátodként - bizonygatom neki, hogy volt értelme így felöltöznöm.

- Te vagy a világ legeslegaranyosabb embere - csókol meg végül. - Viszont most már tényleg mennünk kell. Gyere, picim, már Eviet is elvittem Dr. Carrington-höz és kikészítettem a cipőd is.

- Jó, indulhatunk - húzom fel lábamra a cipőim. Miután felvettem a maszkom is, megfogom a csomagjaim, és kilépek az ajtón.

- Vigyek valamit? - kérdezi Lou. Neki csak egy nagyobb méretű hátizsák van a vállaira akasztva.

- Nem kell, köszönöm. Elbírom.

Egy puszit ad a hajamba, és már indulhatunk is. A vonaton ezen alkalommal már egymás mellett ülünk. Lou vállára hajtom a fejem és nézem az elsuhanó tájat. A fiú most nem panaszkodik, hogy unatkozik, tökéletesen meg van elégedve azzal, hogy a kezeimmel játszik. Simogatja őket, emelgeti, mint egy kisbaba, néha pedig a szájához húzza, hogy a maszkján keresztül meg tudja puszilni. Az utat nagyjából így töltöttük el. Persze beszélgettünk is közben, de annyira ideges voltam, hogy az idő nagy részében inkább csak csendben néztem ki a fejemből.

- Leszállunk, drágám - simít végig Lou az arcomon. Valószínű, elaludhattam pár perccel ezelőtt. - Viszem a bőröndöd, ébredezz csak!

Annyira szeretem. Ő a legkedvesebb, legodaadóbb, legtökéletesebb ember a Földön. Hogy létezhet egyáltalán? Megfogja a bőröndöm, és leviszi a vonatról, de miután leszállunk, rögtön átveszem tőle.

- Köszönöm - ölelem meg.

- Igazán nincs mit. Gyere, Mark a parkolóban vár! - ragadja meg a kezem, és a parkoló felé vezet.

- Sziasztok, srácok! - száll ki az autóból a férfi.

- Szia! - köszönünk mindketten egyszerre. Mindkettőnket egy rövid öleléssel köszönt. Ezután kérdés nélkül nyitja fel a csomagtartót, és kedvesen beteszi mindkettőnk csomagjait. Mesélünk az útról, és arról is, hogy holnap indulunk Manchesterbe a szüleimhez. Csupán tíz perc az út hazáig, ezért nem is igazán jut több idő a hosszas beszélgetésre, de szerencsére még az egész nap előttünk áll.

Louis

- Sziasztok! - kiáltom el magam belépve az ajtón. Rövidesen anya jelenik meg az ajtóban, ahogy a kötényét rángatja le magáról.