A halál hangja

3. fekezet: kín, halál, vagy mindkettő?

Eközben Ben:
- Bementem a városba, és Ellie példáját követve bármilyen indíték nélkül el kezdtem keresni a lány egykori otthonát. Jártam az utcákat, és alaposan megfigyeltem minden házat, hátha egy ,,égi" jel miatt tudni fogom hogy az, ha észreveszem. De erre persze eléggé kicsi az esély. Csak elveszve bolyongtam az utcákon remélve, hogy egyáltalán kijutok innen. Egyszer csak megtorpantam egy ház előtt. Természetesen ez nem az a ház volt, de eszembe jutott valami. Ha bármelyik házba benézek, mindenhol csak égősorokat és karácsonyi díszeket látok.- Hányok ettől a csicsás kinézettől, de az hogy a családban meghalt valaki, hát az nem a legjobb karácsonyi téma. Tehát csak meg kell találnom azt a házat amelyikben nincs díszítés. Sima ügy!
Zsenialitásomtól kapott lökettel, magabiztosan elindultam.

Eközben Ellie:
- Nem igazán tudtam mit kezdeni magammal a szakadéknál, így hát elindultam visszafelé. Drága eszemnek köszönhetően egyáltalán nem jutott eszembe megjegyezni hogy merről jöttem. Egyetlen ötletem volt hogy felmászom egy magas fára és körülnézek hátha onnan észreveszem a házat. Hamar észre is vettem csakhogy mást is.
Hatalmas füstöt, nem messze az épülettől. - Mi a rohadt élet?! - hamar lekászálódtam a magas fáról, kishíllyán hogy lezuhantam. Mikor földet értem, vesszetten elkezdtem a füst irányába rohanni. Mikor odaértem, minden érdeklődésem és aggodalmamat elvesztettem. Egy srác állt ott és vigyorogva bámulta az erdőtüzet. - Remek, még egy pszihopata gyilkos.
- Oda mentem hozzá, és a vállára tettem a kezem, jelezve hogy itt vagyok. - Erre a srác rémülten rámnézett,és hátra hőkölt. Épp hogy nem sétált bele háttal a tűzbe.
- Hali. Te is valami érzéketlen gyilkológép vagy? - Erre kissé meglepődött, de félénken válaszolt.
- H-hát érzéketlen a-az n-nem vagyok, d-de gyilkolászni sz-szoktam. T-te ki vagy?
- Ellie. Miért Ben háza körül gyújtogatsz?
- Már t-te is i-ismered Bent? N-nem lehet i-igaz!
- Talán valami konfliktus van közted és Ben között?
- U-úgy is mondhatjuk.
- Ezért itt gyújtogatsz te köcsög?
- E-eltaláltad. - Ekkor valami fejbecsapott,(csak képletesen) és hirtelen felbátorodtam, majd idegesen ráordítottam.
- Húzz a p****ba!
- Erre ő megszeppent, a kezeit sértődötten zsebrevágta, és kissé kapkodva a lábait, eltűnt a fák között. - meglepődtem.- Mégis mi a f**sz ütött belém!? Felnéztem az égre és egy kövér esőcsepp landolt a homlokomon. Majd egyre több. - Talán haza kéne indulnom. Az eső majd eloltja a tüzet.

Eközben Ben:
- Csakhamar meg is találtam a házat, azonban ledöbbentem attól a látványtól ami ott fogadott. Mintha az egész világot színesre festették volna, csak ezt a házat nem. Az épület kissé romos, és kopott volt. Beléptem az ajtón. Szemét és kacat kupacok mindenütt. Még bejártam a ház töbni részét is. Egyetlen viszonylag életre alkalmas szobát találtam. A kinézetéből ítélve ez volt Ellie hálószobája. Ekkor behasított a fejembe válasz mindenre. Összeállt a kép.- B****ki! Hiszen Ellie már magányos volt mikor megölték. Még egyszer körbe jártam házat, hátha nem vettem észre valami fontos részletet.
A konyhában észrevettem egy alacsony ajtót. Óvatosan kinyitottam. Hosszú, kígyózó lépcsősor vezetett egész a végéig.
Habozás nélkül elindultam lefelé. Egy kicsi ablakból fény áradt be a térbe. Egy nagyobb zsák hevert a földön. Pont olyan mint amiben Elliet találtam. Odamentem és gondolkodás nélkül széthúztam a zsák száját. A látvány ami fogadott, jobban megérintett mint máskor szokott.

Ellie szülei voltak azok leszúrva. Hmm a tetemek kb négy hónaposak lehettek. Szegény Ellie. - szerintem nem is tudta hogy ők mindvégig itt voltak. Egyszerre felgyülemlett rengeteg harag Ellie és szülei gyilkosa iránt. Elhatároztam hogy megölöm azt a ri****ot. Viszont ehhez volt egy kissé hatásosabb tervem. Ellie azt mondta hogy a szomszéd lány, igaz?
Majd adok én neki! Azzal, haraggal megtelve elindultam a szomszédba. Ott javában égett a sok karácsonyi égősor, és fény szűrődött ki a házból. Egy autó sem állt a feljárón így hát úgy éreztem itt az ideje felmérni a terepet. Bementem és körül néztem hogy tiszta-e a terep. Nincs itt egy szülő sem. Felmentem az emeletre hogy ott is felderítsem a szobákat. Egyesével rúgtam be az ajtókat. Az utolsó volt a lány szobája. Bementem egy kést előkapva zsebemből. Az ágy másik végénél kuporgott.
- Nem hittem volna hogy ilyen beszari vagy ahhoz képest hogy megölted Ellie szüleit is. Most el viszlek magammal de ha nem fogod be a szád akkor az út maradék idejében már egy hullát fogok cipelni. Majd felkaptam és elindultam vele haza.

Eközben Ellie:
- Rohantam, mert az eső csaknem viharrá alakult. Csurom vizesen becsaptam magam mögött az ajtót, majd felkiáltottam. Megjötem!
- Szia Ellie! Van számodra egy kis meglepetésem. Gyere, lent van a pincében. Kicsit még mindig nem bíztam benne, de azért követtem. Lementünk a meredek vaslépcsőn és ott ült egy székhez kötözve, bekötött szemmel halkan hüppögött. Ő volt az a vörös hajú lány.
- Ellie, ő ölte meg...
- A szüleimet.- fejeztem be mondatát ridegen.
Tudom. Olyannyira megrémített a látványuk először hogy otthagytam őket négy hónapon keresztül.
- Sajnálom.
- Az ő bajuk.
- Micsoda?
- Az már az ő problémájuk hogy megdöglöttek. Nekik már nincs lányuk. Nekem pedig már nincsenek szüleim.
- Erre nem számítottam hogy ennyire hidegen hagy téged, de ha igen, akkor vedd át a meglepetésedet! Azt teszel vele amit csak ak...
- Megölöm! - szakítottam félbe.
- Lássuk, lássuk! - Tapsolt vigyorogva Masky. - Mindketten megilyedtünk. Én ilyedtemben hirtelen Ben nyakába ugrottam. Ő ezt titkon díjazta, csakhogy ő pedig ilyedtében az én nyakamba akart ugrani. Mikor megláttuk hogy ez csak Masky, elvörösödve lemásztam Ben nyakából és némán alrébb álltam. Mi a f***t keresel itt?
- Jöttem megnézni a gerlepárt.- vigyorgott ránk.
- Marha vicces, de komolyan!
Szóval Ellie, mit csináljunk vele?
- Várjunk, velem? - kérdezte kissé ijedten Masky.
- Dehogy veled, te mafla! - forgatta a szemét idegesen Ben.
-A csajjal. Szóval, mi legyen? Kinyírod, megkínzod vagy mindkettő?
- Hmm... Hát megölni biztos hogy megölöm. - vágtam rá pchihopata vigyorral. - De nem tudom hogy megkínozzam-e. Ben, ezt te döntsd el.
- Akkor legyen.
- Oké. Tudom is hol legyen.
- Na, na? Hova viszed hercegnőm?
- 1. Ne hívj így!
2. A szakadékhoz.
- Á, okos kislány. Jót választottál.
Most elállt az eső. Akkor máris mehetünk hercegn- akarom mondani Ellie?
- Még mindig nem vagyok a hercegnőd. Induljunk! - azzal Ben egyetlen lendülettel felkapta a csajt és a szakadék felé vették az irányt. [...]
- Kisvártatva odaértünk. Ekkor Ben egykötéllel megkötözte a lány két karját és diadalmasan a szakadék fölé lendítette. - Most mi legyen? - nézett rám kérdőn. -Várj mielőtt elengedjük még meg kell kérdeznem tőle valamit.
- Miért? Miért tetted? Megölted a családomat, aztán engem is pedig mindig tudtad hogy nem én tehetek drága anyád haláláról. A lány nem válaszolt. Elvesztette eszméletét. Tch! Szánalmas!
Elengedheted a kötelet.
- Nem akarsz még játszadozni vele?
- Azt mondtam hogy ENGEDD EL! - Ben látta arcomon a beteges mosolyt, de látta mögötte a gyötrelmet és a félelmet. De megtette. Elengedte és a lány a méjbe zuhant, majd holtan ért földet.

Hali kössz hogy olvassátok. Boldog karácsonyt!👍