15.fejezet

2.6K 112 8
                                    

Másnap mikor felkeltem és elkészültem lementem reggelizni.

- Szombaton bulit rendeznek a szomszédban és szeretnék elmenni. -mondom anyának.

- Jó, menj csak -mosolyog.
- Majd én meggyőzöm apádat -teszi hozzá.

- Köszi, imádlak -állok fel és ölelem meg.

- Tudom, én is téged -ölel vissza.

- Ja és hamarabb fogok átmenni, megyek segíteni nekik amiben tudok.

- Jól teszed, ilyen egy rendes barátnő! -borzolja össze kicsit hajam.
Anyával mindig is jó volt a kapcsolatom, vele mindent meg tudok beszélni.

- Na de mostmár megyek, ha jól hallom megjött William.

- Jó légy! És figyelj oda órán! -figyelmesztet.

- Jó anya -mondom, majd kilépek az ajtón.

- Jó reggelt -köszön Will.

- Neked is. Semmi becenév? Mi történt? Nem aludtad ki magad? -nevetem el magam.

- Köszönöm kérdésed, jól aludtam. Minden a legnagyobb rendben! -feleli.

- Oké, indulhatunk? -kérdezem, bólint mire beszállunk a kocsiba.

Egész úton csendes volt...
Furcsa ez nekem...

- Biztos minden rendben? -kérdezek rá amint kiszállunk a kocsiból.

- Igen, miért? -kérdez vissza.

- Olyan szótlan vagy, nem adsz becenevet, nem szívod a vérem... ez furcsa...

- Csak nem hiányolod? -vigyorog.

- Nincs neked semmi bajod! -fintorgok.

Az óráim hamar eltelltek... nem történt semmi izgalmas. Josh és Lia odajött hozzám beszélgetni, de ezen kívűl nem történt semmi. Még William sem kötekedett, amit nagyon furcsáltam.

Otthon sem volt jobb, unatkoztam így aznap hamar lefeküdtem, de nem tudtam aludni.

Furcsa volt ma William viselkedése.
Nem piszkált, nem becézett, olyan nyugis volt... tehát volt valami baja.

Vajon meg kéne kérdezzem? Merült fel bennem a kérdés. Á, nem! Vetem el egyből az ötletet. Inkább alszok, gondolom, majd átfordulok a másik oldalamra, de valahogy nem jön álom a szememre.

Írok neki, döntöm el pár másodperc alatt.

Szia... Csak azért írok, mert -kezdem, de gyorsan ki is törlöm. Nehogy már én írjak neki...

Mégis jobb lenne az alvás, fut át ismét az agyamon. Újra megpróbálkozom az alvással, de most sem járok sikerrel. Nem tudok elaludni.

Lesz ami lesz, írok neki!
Határozom el magam.

Én: Ilyen hamar elaludtál?
Írom neki, majd várok, de választ nem kapok még öt perc után sem...

Azt hittem az ördög sosem alszik...
Folytatom tovább hátha válaszol.

Na jó, te inkább hasonlítol egy krampuszra... - Erre sem ír...

Haragszol rám vagy mi bajod? Ma is fura voltál...

Semmi. Jézusom mingyárt felhívom..

William: Bocs zuhanyosztam! -jön a válasz tíz perc múlva.

Én: Én meg már azt hittem elraboltak...

William: Nyugi nem kellek senkinek, csak neked!

Kamu vagy valóságWhere stories live. Discover now