37.

1K 49 0
                                    

Lia
10.01. Kedd  23:46 (5:46)

A gépünk az imént landolt New Yorkban. El sem tudom hinni , hogy itt vagyok, mindig is erről álmodtam , el nem tudom mondani mennyire hálás vagyok Landonak, hogy általa itt lehetek. Imádom New Yorkot, ezek a felhőkarcolók elképesztőek.
Egész úton aludtunk, itt még csak este 11 van, de mivel még 6 órát itt el kell töltenünk ezért úgy döntöttünk, hogy a repülőn alszunk és amíg várunk, hogy felszálhassunk a következő gépre, addig kicsit elmegyünk várost nézni. Lando már volt itt és mondta, hogy nekem biztosan tetszeni fog. Jon és Charlotte jön velünk majd, meg ugye Aron.
-Lewisnak van itt egy lakása, ami a Central Parkra néz. Nem 1-2 millió lehetett. Majd lehet megkérem, hogy hadd jöhessünk el pár napra. -mondja Lando és tátott szájjal rá nézek.
-Úristen! Oké, majd mikor megkéred, akkor odamegyek veled, és ha nemet mond akkor megverem!-mondom neki lelkesen.
-Oké! Szerintem rettegni fog tőled! Baby ezelőtt a vizesüveget sem tudtad kinyitni!-mondja nevetve.
-Mert ott azt akartam, hogy kicsit szükségesnek érezd magad!-mondom neki nevetve, de tényleg nem tudtam kinyitni azt az üveget.
-Ohh de aranyos vagy!-mondja és odahúz magához. Már leszálltunk a gépről és most indulunk a kijárat felé.
-Lando kérhetek egy képet?-kérdezi tőle egy rajongó és Aron addig nem engedi közel, míg Lando nem bólint. -Te is rajta lennél kérlek?-néz rám a lány és gyorsan odafutok melléjük és Lando és közöttem van a csajszi. -Remélem mindketten jól vagytok az eset után, további jobbulást kívánok!-mondja aranyosan.
-Nagyon szépen köszönöm!-mondja sírva.
-Nincs mit!-mondja Lando és a csaj remegve odatartja a sapkáját és egy tollat.
-Nagyon szépen köszönöm mégegyszer!-mondja és odafut a családjához. Pár évvel lehetett fiatalabb nálam. Indulunk is tovább és rajtam is és Landon is baseball sapka van meg maszk, nem tudom, hogy ismernek fel minket. Jah de rájöttem, mert Jon és Charlotte itt van mellettünk. Nah mindegy is az eddigi rajongók csak kedvesek voltak, Lando mesélt párról akik azért bunkók is tudnak lenni.

2:45 (8:46)

Egy gyors túrát tettünk az egész városban, meg felentünk az Empire State Building tetejére. Elképesztő mekkora élmény ott állni, nincs tériszonyom, de azért a Lando kezét agyon szorítottam, mert azért magasan voltunk . Csináltunk rengeteg képet, mindenki mindenkivel. Életem egyik legnagyobb élményét éltem át ebben a pár órában. Instára készültek képek, amiket mindjárt ki is rakok, ha felszálltunk a repülőre. Mindjárt vissza is érünk a repülőtérre.
-Mielőtt felszállunk elmegyünk kávézni?-kérdezem Charlotteot.
-Ez kérdés volt? Starbucks mindig jöhet!-mondja mosolyogva. Teljes mértékben igaza van, ez az egy dolog, amit mingig bármennyi mennyiségben tudnék inni.
-Baby, mi lesz az első dolog amit ki szeretnél próbálni itt Amerikában?-kérdezi Lando.
-Enni egy ilyen helyi étteremben.
-Oda nem mehetek veled szóval mással mész!-mondja sértődötten.
-De majd vasárnap este!-mondom és megsimizem hátulról a haját.

Lando
4:56 (10:56)

Liának éppen órája van és most még itt vagyunk a Starbuksba, mindjárt indulunk a gépünkre, kb 30 percünk van még. Liának nagyon tetszett a város, én is imádom, már többször is voltam itt, mindig nagyon jól éreztük magunkat. Tavaly Maxel, Olival és a srácokkal idejöttünk nyári szünetben, a legtöbb részére nem emlékszem, de amire igen az nagyon jó volt.
Végre jó megint itt lenni,ez az egyik kedvenc pályám és mindig szerettem ide jönni, teljesen más feelingje van, a rajongók őrültek, de mi ezt szeretjük, terveztem sisakot is ide. Nekem nagyon tetszik Lia még nem látta, de szerintem neki is annyira fog tetszeni mint nekem.
-Na mizu te idióta?-kérdezem Maxtől a telefonban.
-Semmi te idióta, hány óra van ott most?-kérdezi.
-5, idefelé aludtunk a repülőn, úgyhogy talán túléljük a mai napot!-mondom nevetve.
-Huhhh akkor gondolom Lia kihagyja holnaptól az órákat, mert nem szeretne 2-kor kelni éjszaka.
-Nem tudom, nem mondta még hogy tervezi. New York még mindig a kedvenceim közé tartozik. Elmentünk a kedvenc bárunk előtt és rám törtek az emlékek.
-Én csak arra emlékszem, hogy a pulton táncolsz és én meg a pultba csináltam a piákat, mert a csávó nem ért rá minket kiszolgálni. -mondja nevetve.
-Nekem is kicsit foghíjasak az emlékeim, de arra én is emlékszem!-mondom nevetve. Huhh de szarul voltam másnap.
-Nah majd ha odaérünk, akkor üzenek!-mondom neki és lerakom a telefont.

Lia
10:32 (15:32)

Helló Austin! Éppen most szálltunk le a gépről. Ezt sajnos nem tudtuk végigaludni, ugyanis nekem óráim voltak, utána meg már nem akartunk aludni, így befejeztük végre az egyik sorozatot amit néztünk. Az egyik tanár megint kérdezett és mondtam, hogy most nem nagyon tudok válaszolni és ismételten meg kellett mutatnom, hogy jelenleg egy repülőn ülök. Csodálatos volt, utálom ezt a tanárt, persze, hogy ez megint biológián történt meg.
Megbeszéltük Chaval és Kellyvel, hogy ma elmegyünk valahova. Rég találkoztam mindkettejükkel és már nagyon várom, hogy tudjunk beszélni. Az esetről is fogok nekik beszélni, mert megígértem. Az arcomon szerencsére már csak alíg látszik valami, de Lando fején azért még lehet látni pár sérülést. Lando Jon és Carlos és az unokatesója meg az edzője és Charles elmennek golfozni. Iza majd csak péntek este fog jönni sajnos, mert dolgoznia kell.
-Itt sokkal melegebb van szerencsére!-mondja Jon és leveszi a pulcsiját.
-Azért annyira nincs meleg, hogy én is levegyem a pulcsim!-mondja Lando. Ő is és én is mindig fázunk, szerintem sincs elég meleg ahhoz, hogy levegyük a pulcsit.
Felhívom anyát, hogy megérkeztünk.
-Sziaaa na most szálltunk le a gépről!-mondom neki és épp megérkeztünk ahol a bőröndöket lehet felvenni.
-Uhh hogy bírjátok az alvás dolgot? Ott hány óra?
-Jelenleg fél 11 van, aztán mikor hívtalak New Yorkból, azóta nem aludtunk semmit. Szerintem jól fogjuk bírni, maximum majd veszünk energiaitalt vagy kávét.
-Olyan jó neked! Meleg van ott? Itt nagyon hideg van!-mondja.
-Hát ilyen 23 fok körül lehet, azt írja a telefonom.
-Az jó mert itt van 7!-mondja nevetve.
-Ha ha, akkor jó fagyoskodást! Bee mondta, hogy náluk is 14 fok körül van!-mondom.
-A kutyád már nagyon hiányol! Mostanában sír esténként!-mondja és bűntudatom lett most és már nagyon hiányzik nekem is.
-Hát majd 13-án hazamegyünk, jön mindenki aztán 18-án meg vissza kell jönnünk mert Savinak lesz a babavárója!-meg utána megyünk tovább Singapureba, mert a Lando kitalálta, hogy oda előbb megyünk , mert tudja, hogy New York után az a következő hely ahova el szeretnék jutni.
-Oké, már mindenkinek nagyon hiányzol, főleg az eset után!-mondja anya kissé szomorúbban.
-Mennék előbb, csak Tom Holland és Zendaya meghívott minket a pókember premierjére, tudod amit mondtam! Aztán pénteken még csinálunk neki egy sminkpróbát.
-Olyan büszke vagyok rád! -mondja meghatódva.
-Jajj anya, nehogy elkezdj sírni! Ha elkezded én leteszem!-mondom neki fenyegetásképp.
-Jolvanna, csak tényleg nagyon büszke vagyok!
-Viszont tényleg le kell tennem, mert fel kell vennünk a csomagjainkat! -mondom és elköszönünk és Aron Jon és Lando felveszi a csomagjainkat és elindulunk a kijárat felé.

Később jön mégegy rész! Eddig el is felejtettem megköszönni, hogy az első részt már majdnem 55 ezren olvastátok! El nem tudom mondani mennyire hálás vagyok érte! Az elején álmodni sem mertem, hogy ennyien itt lesztek majd és olvassátok a könyveket! Szóval nagyon nagyon szépen köszönöm és örülök, hogy tetszenek a részek! Legyen csodás reggeletek/napotok/estétek!

Liberator-Felszabadító         2.Where stories live. Discover now