Anyone (Jaywon) ✔️

Part 6

Másnapra, mint ahogy gondoltam Jay lebetegedett. Jól le is szidtam hogy miért nem szólt, hogy a kabátja lent maradt, de ő csak is arra hivatkozott, hogy elfelejtette.

Az aula egyik eldugottabb részében ülünk az itteni körasztalnál, Choa, Sunoo és a többiek társaságában. Jay húga beavatta a tervbe a rózsaszín hajút is, ki szinte ujjongva egyezett bele a dologba. Tudom, hogy ő titkon mindig is imádott kutakodni, nyomozni. Szeretett dolgokat megoldani és otthon is volt a témába. Jóba voltak ők is Heeseunggal, de inkább csak a csapat miatt. Mióta Hee nincs Sunoo próbálja összekovácsolni a szétesett amerikai foci csapatot több kevesebb sikerrel. Mindenkit megérintett a tragédia, még az edző is padlóra került, így egy csomó verseny kimaradt, a csapat színvonala pedig elkezdte a padlót súrolni.

-Szerintem ésszerű lenne a rendőrségen kezdeni, vagy felkeresni azt a nyomozót aki Hee ügyében nyomozott. -hozta fel az ötletet Sunoo.

-Lehet egyből elutasítanák a kérésünket, egy azért mert lezárták az ügyet, kettő, mi csak gyerekek vagyunk a szemükben. -mondta Sunghoon és bármennyire is szomorú, igaza van. Lezárták az ügyet, halottnak nyilvánítják Heeseungot és a nyomozó is megmondta, nem lát már reményt Hee megtalálásában. Semmi nyom, bizonyíték nem volt arra, hogy életben lenne. Egyik pillanatról a másikra eltűnt, majd senki nem látta többé.

-Szerintem azért egy próbát megér. -mondta Jay, aki megint mellettem foglalt helyet. Egyre közvetlenebb velem, viszont ezt nem bánom. Az egyetlen bajom most az, hogy már a harmadik zsebkendőt vágom hozzá, mivel folyamatosan a fülembe szipog, amit ki nem állhatok. Egy halk köszönömöt suttog miközben félénken rám mosolyog, majd megint a többieknek szenteli a figyelmét.

-Jungwon, neked megvan az ügyvéd száma? Szerintem nem lenne jó ezzel zaklatni még Hee szüleit. Majd ha tényleg találunk valamit. -kérdezi Choa. A szerencse hogy megvan a szám, mivel amikor elkezdtek nyomozni engem is belevontak, mivel közeli ismerős voltam. Megadta a számát anya a nyomozónak, hogyha találok valamit szóljak neki, bár én ennek egy cseppet sem örültem. Inkább szerettem volna minden ilyesmi témát kizárni a környezetemből, anya viszont rám erőltette, hátha mégis jó lesz valamire. Lehet mégis igaza volt.
Bólintok egyet, mire az előttem ülő lány elégedetten hümmög egyet. -Remek, akkor hívd fel. -mondja összecsapva tenyereit. Érzem hogy lever a víz és szívem hevesebben kezd verni. Utálok idegenekkel telefonálni, és ez a pasas ha ismerem valamilyen szinten ha nem, akkor is idegennek számít nekem. Nem mellesleg még sose telefonáltam vele, egyszer találkoztunk személyesen, de semmi több. Mit kéne neki mondanom egyáltalán?
Jay ijedségemet látva óvatosan kezemre simított, majd bíztatóan rám mosolygott. Kifújtam a bent tartott levegőt, majd elővettem a zsebemből a telefont.

-Menni fog. -mondja még mindig a kezemet fogva, a többiek pedig ugyan olyan bíztató mosollyal néznek rám, majd leesik. Ők is ugyanúgy szenvednek mint én, ők sincsenek jól, csak erősnek mutatják magukat.

-Szia Jungwon! Miben segíthetek? -kérdezi a hívott fél csilingelő hangon. Jó a hangulata, ez egy jó kezdés.

-Jó napot. A helyzet az, hogy Heeseunggal kapcsolatban lenne egyfajta kérésem. -mondom miközben kihangosítom a telefont. -Segítsen nekünk. Nyomozzon kérem tovább. Ha kell még fizetünk is érte. -utolsó mondatomra mindenki meglepődve néz rám. Most mi van? Én csak megteszek mindent a barátunkért.

-Nem tudom hogy ez mennyire lenne jó ötlet főleg úgy, hogy már lezártuk az ügyet. -hallottam hogy valamit pakolászik a háttérben, majd egy kis idő múlva abbamaradt minden zaj.