Újhold versei

❤️~Otthon Neked!~❤️

Építek egy házat, lelkembe. Mindene leszel!

Puha homokra, erõs alapot teszel,

Oly kemény lesz az, oly biztos,

Nincs olyan özönvíz, mely azt elmos.

Falait, emlékek téglái az égig emelik,

Szeretet, boldogság gipszével bekenik,

S jöhetnek viharok, állni fog rendületlen,

Nincs erõsebb anyag a szeretetben.

Ablaka lesz annak, arcod õszintesége,

Tisztaságában csillog a háború és béke,

Fény árad be azon, a sötét szobákra,

Együtt lelve ott bent titkos csodákra,

Tetõt a bizalom lécei rakhatnak fölülre,

Álmaink s vágyaink cserepei födik be.

Sem jég, se fagy, se hó, se szél,

Erõsebb mind a pengõ acél.

S a kandallót szenvedély tüzei izzítják,

Bútorok, asztalok, folyosók, szép szobák,

Minden mi ki tölti, pillanatok százai,

Lelkem így akar mindent ott átadni.

Ajtaja zárva lesz, míg kulcsát megleled,

Ha ide érsz kopogtass, vár herceg.

Hercege szívednek, hercege lelkednek,

Gyere be, míg kezeim nyitásra engednek.

Ház mely otthonod lehet. Otthon a világban.

Csillárral fényt adni, a végtelen homályban

Ház mely lelkem ad, a te lelkednek,

Magányos szobái, azonnal megtelnek.