- Áhh mindegy, nem fontos!! - Hazudtam neki mert nem akartam elmondani az igazságot nagyon bánom de nem tehettem mást. - Muszáj volt a barátságunk érdekében és az ő érdekében is.
-----------------------------------------
> Bell szemszöge <
Fura volt hogy csak így itt hagyott Lana és még annyit se mondott hogy mi a baja pedig én csak segíteni akartam na mindegy.
Vége volt már az utolsó óránknak elmentem megkeresni Lanát mivel a 2. szünet óta nem láttam és aggódom érte, még SMS-t küldtem neki de nem válaszolt, ahogy ott sétáltama folyóson össze futottam Zackkel aki elég fura és ijesztő fejet vágott!
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Öhhmm... szia. - Köszöntem.
- Áhh szia. - Köszönt vissza, én mint egy paradicsom, elpirultam.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
(A szeme barna Bellnek nem lila)
- Aranyos vagy amikor zavarba vagy. - Mondta mosolyogva.
- Öhhmm... nem láttad Lanát? - Tereltem a témát...!
- Nem, de ha már itt vagy akkor elmehetnénk valahova ahogy ma megbeszéltük, így legalább nem kell elküldenem a helyet. - Mondta kedvesen én pedig csak bólintottam.
- Okés, de akkor valami olyan helyre menjünk ahol sok ember van.
- Héj te félsz tőlem? - Kérdezte.
- Jaj de hogy is én nem úgy értettem. - Mentegetőztem.
- Ok. - Mondta és intette a fejével hogy kövessem.
Nem tudtam elképzelni hogy miért ilyen kedves velem mikor nem is ismer, de azért követtem egy kicsit féltem mivel Lanán kívül senkivel nem szoktam sétálgatni.
- Amúgy hány éves vagy Bell? - Remélem nem baj hogy megkérdeztem?
- Jaj de hogy is baj 17 vagyok és te? - Néztem rá kíváncsian.
- Hát.. nem mondom meg!! - Mondta mosolyogva és utána előrébb sétált.
- Naaa mond már meg!! - Kezdtem el könyörögni.
- Neeemmm!!! - Nevetve elkezdet futni, egy kicsit gyerekes volt de hát na.
- Deee légyszi!!!!! - Ordítottam utána, olyan félóra múlva úttól értem egy háznak a tetején pillantottam meg.
- Hát te meg miért jöttél ide? - Kérdeztem kíváncsian.
- Ja bocsi csak imádok a tetőn lenni, és amúgy meg 18 vagyok ha még mindig érdekel! - Kacsintott egyet és vissza fordult a párkányhoz.
- Amúgy miért szoktál egyedül lenni a szünetekben? - Elég sokat szoktak beszélni rólad de mind egy.
- Csak azért mert nincs senki akivel jól el tudnék beszélgetni, és mert nincsenek ebbe a sz@r suliban szava hihető emberek... - Itt meg akadt és nem folytatta csak elfordult tőlem és felnézet a csillagos égre.
- Valami rosszat kérdeztem?
- Jaj de hogy csak elgondolkodtam. - Mondta után meg fogta a kezem amin eléggé meglepődtem.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Öhhmm...ne haragudj! - Mentegetőzőt.
- Semmi baj. - Mondtam kedvesen utána megöleltem őt, ő egyből vissza ölelt és jó erősen magához szorított ami egy kicsit fájt de nem érdekelt mert szerettem volna segíteni neki látszott rajta hogy mennyire össze van törve, nem tudom hogy meddig állhatunk így de nagyon jól esett.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Nagyon köszönöm Bell, köszönöm hogy vagy nekem és segíteni próbálsz rajtam.
- Nagyon szívesen. - Mondtam mosolyogva és közben éreztem ahogy a könnyeim kicsordulnak, és ahogy lefolynak az arcomon. Nem tudom miért de össze estem nem éreztem a lábam, se a test részeimet csak eldőltem éreztem ahogy Zack elkap és lefektet a térdére.
