Mayores | Lee Minho

első

Az zene erősen dübörgött a ház falai közt, mindenki eszelősen táncolt a tágas nappali közepén. Sokan egymással flörtöltek, vagy egymással táncoltak, szorosan egymáshoz dörgölőzve. A kezemben, pohárral figyeltem a zajos tömeget, de így se tudták túl beszélni a hangos zenét. A pultnak dőlve, kortyoltam bele italomba, majd tettem le a poharat az asztalra és indultam meg a táncoló emberek közé. A zene teljesen magával ragadott, a csípőm ringattam, miközben hajamba túrva, adtam át teljesen magam a ritmusnak. Az ital kezdte át venni az agyam felett az irányítást és szinte észre se vettem, hogy Minho a kanapén ülve figyeli minden mozdulatomat.

Rájöttem, hogy drága bátyám azt utasította neki, hogy maradjon velem a buliban, nehogy valami nyálas, nyomulós gyerek a hatalmába vegyen. Kale, nagyon jól tudta, hogy mi megy egy buliban, talán jobban, mint én magam. Régebben egy buli folyamán lett drogfüggő, majd mire rá hárult a feladat, hogy rám vigyázzon, le tette a drogot és elvégezte a sulit. Most jelenleg, pedig egy seggfej haverral és egy jó fizető munkával lett gazdagabb. Minho volt számára a fiatalság, akivel visszautazhatott a régi lázadó énjéhez. Kivel együtt lehetett élményekkel gazdagabb és esemény dús élete.

Egy pillanat alatt lett egy srác közel hozzám és simult testemhez és ahelyett, hogy ellöktem volna, inkább még jobban simultam az ismeretlenhez. Minho arca komorrá vált, és egy kicsit oldalra döntve a fejét nézett egyesen a szemembe.

Elmosolyodtam, hiszen tudta, hogy sose parancsolhat nekem egy pillantással, vagy egy szóval sem. Fél oldalasan felhúzta szemöldökét, majd lassan állásba kapta magát, s elindult felém és az ismeretlen fiú felé.

-Szállj le a kislányról, te perverz állat. - szólalt meg, amint hallhatóvá vált a hangos zenétől eltekintve.

-Kislány? - emeltem meg a hangomat.

-Kuss! - nézett rám egy pillanatra, majd vissza a srácra. - Ha még egyszer - mutatta fel mutató ujját -, meglátlak akár a csaj öt méteres körzetében, megkereslek, le tépem a farkad és lenyomom a torkodon. - lökte meg egy kicsit a srácot. - Értve? - vékonyodott el a hangja, mintha ez természetes fenyegetés lett volna. A srác, Minho előtt állva, fülét-farkát behúzva lépkedett el, én pedig szemet forgatva kifele mentem a házból.

Természetesen Minho utánam epekedett és követett, egészen az utca sarkáig. Megtorpanva, hirtelen felé fordultam és mélyen a sötét barna szemekbe néztem. A sötétben vágyat mutattak, nappal pedig csak egy vicc voltam a szemeiben. Tipikus motoros fiú, aki csak egy éjszakára akar egy lányt, majd másnap másikra vadászik. Rosszabb, mint egy farkas a mezőn.

-Az a tag, kihasznált volna. - döntötte oldalra a fejét.

-Nem vagyok egy kislány, ahogy neveztél, hogy parancsolgass!

-Jaj. - nevette el magát, mire kérdőn néztem rá.

-Mi ilyen nevetséges? - fontam karba karomat, mellkasom előtt és egyik lábamról a másikra terheltem a súlyomat.

-A bátyád kért meg erre, nem saját akaratomból tettem. - mutatott magára. - Az, hogy te kivel fekszel össze, vagy kitől kapsz el nemi betegséget, annyira nem érdekel. A bátyád a legjobb haverom, Ő kér erre, akkor teszem a dolgom, emiatt meg semmi hisztit nem csaphatsz feleslegesen. - nézett le rám. Két fejjel volt magasabb nálam. - Tehát, fejezd be a kis ötéves siránkozásod, és menjünk vissza a motorhoz, hogy haza vigyelek. - fordított hátat nekem és elindult.

-Csak három évvel vagy idősebb nálam, nem vagy se a rokonom, se a testvérem, se olyan személy az életemben, akire én hallgatnék. Pláne nem csinálhatod ezt, hogy csak be szambázol, ebbe a buliba, ahol én is vagyok, és egyből neki mész egy random srácnak.

-Vicces vagy! - megtorpant, majd felém fordult. - Undorító, hogy így viselkedsz.

-Hogy? - döntöttem oldalra a fejem. - Mond, drága mindent tudó, Minho, hogy mégis, hogyan viselkedem?

-Olyan vagy, mint egy jött, ment kis csitri. - vezette tekintetét az égre, majd oldalasan fordulva, vissza nézett rám.

-Hogy minek neveztél, te idióta vadbarom?

-Olvass a számról. - mutatott a szájára. - Csitri.

-Nevezz, aminek akarsz, te két lábon járó szex mániás. A te szavad, annyi, mint az egyik fülemen be, a másikon ki. - ráztam meg a fejem egy kicsit. - Vegyük annak ezt a pár percet, hogy meg se történt. Haza viszel - lépkedtem felé. -, nagy vigyorral azon az egoista pofádon, azt mondod minden rendben volt, majd haza mész és éled azt az elbaszott életed tovább. - kerültem ki és indultam a motor felé.

-Imádom, hogy azt hiszed, megbánthatsz. - indult el mögöttem.

A motorig és onnan hazáig egyikünk se szólalt meg. Minho, nagy vigyorral az arcán haza ment, én pedig a szobámba, egy jó kiadós fürdés után, az ágyamba feküdtem. A fejemben, csak egy szó játszódott le, újra és újra. Kis csitri.

2022.03.23