Kire számíthatok?! [Befejezett]

36rész

Scott szemszögéből

Másfél hónap, mióta Olivia elment. Nem törődtünk vele, nem foglalkoztunk vele, kedvesek sem voltunk igazán. És elment. Hiányzik, ráadásul úgy, hogy előtte nem is beszéltünk. Bízom benne, hogy vissza fog jönni. És vissza is fog. Peter mondta, és ő ismeri a legjobban, szóval bízom benne.

Nem beszéltünk vele, ő mégis megvédett minket aznap, mikor Fred ránktámadt. És most már Olivia az egyetlen ilyen lény a világon. Boszorkány, Stiti és Igaz alfa is egyben. De ha nem lenne például benne az igaz alfaság vagy a boszorkányság, akkor is ritka lenne, mivel alig van olyan, hogy két képességgel bír egyszerre egy lény.

Mióta elment, azóta Derek is maga alatt van. Sebei sem gyógyulnak. Lehet köze van Oliviához. Derek megváltozott. Jó és rossz értelemben is. Végre mutat ki érzéseket. De nem jót. Csak a csalódottságot, a szomorúságot és az összetörést. Persze örülök, hogy végre látni valamilyen érzelmet az arcán, de legalább ne ilyet..

Most éppen a kórházba tartok. Dereknek balesete volt. Nem tudom, hogy hogyan csinálta. Az autója darabokra van törve, ahogy ő maga is. A többiek jönnek mögöttem.

Be is mentünk a szobájába. Ott feküdt össze törve. Kötések voltak rajta mindenhol.

Teljesen szét van esve, mióta Olivia nagyjából beavatott minket az életébe és lelépett. Már tagadni sem tudja, hogy teljesen odáig van a lányért. Ezért is ment el nyár elején. Nem bírta elviselni, hogy nem láthatja a lányt.

Senki nem mondott semmit, csak figyeltük, ahogy a mindig mogorva férfi most ott fekszik a kórházi ágyon tele kötésekkel.

Később haza mentünk és elmentünk aludni, mert másnap suli..

Derek szemszögéből

Nem láttam, mert könnyek marták a szememet. Igen, ilyen is van. Én, a nagy, mogorva farkas sír. Mindig érzelemmentes arcom van, de mióta beszéltem Theoval, azóta nyugodtabb vagyok valamivel. De azt is csak azért, mert Olivia akarta, hogy beszéljen velem. Ő olyan, mint én. Valamennyire. Csomó dolgon ment keresztül, és bántották is csomószor. Olyan dolgokat hallott és látott, amit még egy felnőtt sem tudna feldolgozni, nem hogy ő. Túl hamar kellett felnőnie neki is...

Már csak fényeket láttam, és utána teljes sötétség.. Valószínűleg ütköztem..

Olivia szemszögéből

Másfél hónap telt el. Azóta szereztem magamnak egy kis kuckót. Egy fán lévő kis házikó.

Menekülni akartam, nem akartam vissza menni oda. Na jó, ez hazugság. Persze, hogy vissza akartam menni. Ott voltak a szeretteim. Részben ezért is jöttem el. Nem akartam több csalódást okozni nekik. Nem bánthatom őket többé.

Kétnaponta kelek már csak fel sikítva és sírva. Nem apámat látom már magam mellett, hanem Andrew-et. Álmaim Fredről és a bántásairól szólnak, meg hogy mit kellett átélnem, mikor Andrew magáévá tett..

Beszélni nem beszélek emberekkel, állatokkal viszont igen. Ők mesélnek nekem a dolgokról, hogy éppen mi történik Beacon Hills-ben.

Ma végül úgy döntöttem, hogy vissza megyek. Haza megyek. Mert bármennyire is szeretem ezt a kis házamat, nekem az az otthonom.