Egy átlagos lurkó elmélkedése...

I. Egy átlagos hétfő...

Hát én már nem tudom. Felkelek, felülök a buszra. A buszon mindig kinevetnek...nem tudom miért. Leszállok a buszról, elindulok a suliba. Iskolában is csak a megvető szemekkel/ tekintetekkel találkozok. Minden nap ugyan az...ugyan az a megalázó érzés. Ugyan az a megvetés mások arcán. Már nem bírom! FELADTAM! Ilyen nincs! Nem lehet ilyen szar az élete egy embernek sem mint amilyen nekem. Legalább ha tudnám...,ha tudnám, hogy miért utál mindenki...de nem, nem mondja el senki... Hogy miért?! Hogy miért...azt nem tudom... Semmit nem tudok!!! Ez így nem jó! Nem jó! Nem nem nem és nem! Így nem mehet tovább! Mindig csak a rossz van velem...,ha valami jó történne azt fixen más megakadályozza. Miért van ez? Miért? Sok kérdés van bennem... Miért pont én? Miért pont engem? Miért nem inkább az xy? Lehet ez a sorsom?! Lehet... Akkor viszont ezzel kell együtt élnem...együtt élni...mint egy kutyával...érdekes... Együtt lehet élni azzal hogy nem tudsz soha, de soha boldog lenni? Lehet melankólia nélkül is létezni? Na erre kíváncsi vagyok...