Álmaim nyara

Prológus

Nekidőltem a szobám falának és sírtam. Túl nehéz volt. Velem pedig mindig ez van, megszokhatnám végre. Aki van az nem jó nekem. Akim nincs, az kell. Vörösek voltak a szemeim. Megint csak túlgondolom, ez korántsem akkora baj. De a szívem fájt, nyomott és keserűnek éreztem a könnyeimet, ahogy arcomon lefolyva a számhoz értek. Én hülye sosem mondtam neki semmit. És amikor már minden jó, azt hiszed happy end várható, vége, mintha nem is lett volna. Keserűen néztem a tükörbe. Hát ez vagyok én. "Ms viszonzatlan szerelem"!