Karamella

Sziasztok Drága olvasók!

A novella amiről írtam, ez lenne remélem elnyeri tetszéseteket. Jó olvasást!

A reggeli kába állapotból magassarkú kopogása ébresztett fel, ha jól látom mindenki mást is. Izgalom töltötte fel a teret a folyosón, pontosan tudta mindenki kinek a cipője ilyen hangos. Toffifee a folyosó végén éppen látszott, nevetett miközben beszélgetett valakivel mobilon. Mint mindig a megjelenése kifogástalan, elegáns, gyönyörű vörös haja gyengéden omlott vállára, arca és teste szemet gyönyörködtető. A szekrényéhez érve beszélt tovább, csillogó kék szemeit még innen is láttam. Nagyon magyarázott valamit, jól ismerem már, ideges, mégsem mutatta ki. Hirtelen rám kapta tekintetét, beszéltem már vele sokszor szemtől szemben, most azonban zavarban voltam. Bajban vagyok azt hiszem. Karamella, barnás színe majdnem, mint a vörös haj. Édes, sós, omlós és finom. Egyszerűen a karamella a tökéletes becenév a lánynak akibe szerelmes vagyok. Mindenki ha ránéz titkon azt reméli, hogy ő mosolyogva fordul felé. Az osztály, az iskola fénye, aki a sötét falak között bevilágítja zord napjainkat.

A nevem Szécsi Gergő, egy elég jó külsővel megáldva. Sosem voltam a bulik nagy királya, a menő csávók táborának oszlopos tagja a gimiben. Ne egy kigyúrt szívtiprót képzelj el, ne is egy szőke herceget. Én vagyok az a fekete hajú, kék szemű srác akinek jeges tekintetét mindig megjegyzik. Mindig megszerzem amit akarok és a vágyaimért, céljaimért teszek is, sosem adtam még fel. Apa nevelt mindig is, anya sosem foglalkozott úgy velem, mint más szülők.

Ivicz Toffifee a vörös hajú boszorkány, kiszámíthatatlan a lány. Van amikor mosolyog és kedves és mikor jobb ha elkerüli az ember, néha vérfagyasztó már csak a levegő körülötte. Távolságtartó mindenki előtt azonban ha a négy fal között tölt vele az ember időt, akkor egy nagyon szenvedélyes, szexi nő lép elő személyében. Hogy honnan tudom? Tapasztaltam. Miért csak múlt időben mondom? Mert egy világi balfék vagyok. Hiába szeretem a lányt, a saját vágyaimat akarom kielégíteni. Ha szeretve vagy nem mindig tudod értékelni a rengeteg törődést, amit kapsz. Szeretem őt, de kevésnek érzem magam, nem vagyok hozzá elég jó. Ő maga a tökéletesség, hozzám képest, valaki olyat érdemel aki felér hozzá. Sosem voltam önbizalomhiányos, de az a kis idő amit vele töltöttem ráébresztett arra, hogy fejlődnöm kell. Nem lehetek mellette, ameddig nem tudok megadni mindent Toffifeenek. 

- Gergő! - kiáltotta nevemet Szofi - Ezt nálam hagytad tegnap. - nyújtotta felém a pólómat. Nagyot nyelve vettem ki kezéből és néztem Toffi irányába, látni akartam mit reagál, de még csak rám se hederített. Olyan nyugodtan sétált be a vizsgára, mint aki már előre tudja, hogy bizony ő az igazi nyertes. Kirázott a hideg.

Ketten egy teremben a vizsgáztatókkal félévi vizsga sajnos nagyon is kellett. Alig jártam be a suliba az első félév alkalmával, míg Toffifee csak nem rég jött az osztályba, és kénytelen volt vizsgázni. Mivel idén nem sokat foglalkoztam a tanulmányaimmal, a vizsgára szinte semmit nem készülve ültem be. Toffifee halál nyugodtan dolgozta ki a tételét, egyszer csak elkezdett az ujjaival dobolni ritmusra, vagyis azt hittem. Figyeltem ujjaira és kis pontokban betűket pöttyözött a pad szélén, pontosan annyit kopogott ami a morse jeleknek megfelelő. Szerencsére mivel apa régen sokat vitorlázott a Balatonon és vitt engem is, alapvetőnek tartotta, hogy tudjak a morse jelekről. Mekkora áldás te jó ég. Gyorsan írni kezdtem amit Toffi diktált, a vizsgát felügyelőknek nem tűnt fel semmi, de nem is fordítottak sok figyelmet ránk. Különös, hogy Toffi tudta melyik tétel húztam. Amint befejeztem az írást, átolvastam és kérdeztek tőlünk, azt hittem nehezebb lesz. A teremből kilépve Toffifee után eredtem. 

- Toffifee! - kiáltottam utána, aminek hallatán megtorpant. - Kérlek, valamilyen módon meghálálhatom neked a segítséged? - gondolkodva nézett rám. - Egy kávé esetleg, ismerek egy remek helyet. - ajánlottam fel neki, azt ami elsőre eszembe jutott.

- Rendben, menjünk.

Kabátjainkat magunkra kapva hagytuk el az iskolát, hiszen nekünk a vizsga után elengedték a mai napot. A kávézóban péksütemények és a frissen lefőzött kávé illatával keveredve lengte körbe az egész helyett. Halk zene szólt, hála Istennek nem valami pop bömbölt, hanem Vivaldi művei közül a négy évszakból a tavaszt játszotta a hangszóró. Nem arról van szó, hogy utálnám a könnyű zenét, de egy jó kávéhoz nem hallgatom állandóan azt.

- Nos - köszörültem meg a torkom. - Nem tudom honnan tudtad melyik tételt húztam, de köszönöm a segítséged. Zseniálisan oldottad meg a helyzetem. - pillantottam rá a közben kihozott kávéról.

- Hallottam egy s mást rólad, tehát ebből gondoltam. Egyébként említetted tegnap melyiket nem sikerült átnézned, mivel elfoglalt voltál. - mondata végén szemeit forgatta.

- Toffi, kérlek meg tudom magyarázni, nem akarom, hogy ilyen kis félreértések álljanak közénk.

- Tudom jól. Szofi játékába mindannyian belekerültünk. - sóhajtott fel. - Talán jobb lenne ha meghallgatnál valamit, de kérlek ne szólj senkinek. - azzal telefonját elővéve zsebéből, nyomogatott valamit majd nem sokkal később elindított egy hangfelvételt.

- Az ajtó mögött lélegzetvisszafojtva hallgattuk a mosdóba tartózkodó pletykás ribizlik csacsogását. Linettel voltunk a mosdóban, szóval jókor jó helyen, gondoltam jó ha tudsz róla. - jelentőségteljesen nézett fel rám. A hangfelvételen mindent tökéletesen lehetett hallani.

- Szofi, Gergő nem fog veled randizni. - hallottam meg Dorottya hangját. - Tudod jól, a vörös bolond csaj után lohol mióta is?

- Amióta csak találkoztak. Jó tudom, de emlékszel milyen volt Gergő velem, keresett és beszélt magáról, az érzéseiről, kedvelt és szerintem szeretett is. Jött a kis Toffifee - sejpítette el az előttem ülő lány nevét - és azóta mással sem foglalkozik, csak vele. Kell egy B terv ellene.

- Köszönöm Toffi, óvatosabb leszek.

- Nem az vagyok akinek hiszel, legalábbis nem olyan. - suttogta a levegőbe Toffi. kávéját közben elfogyasztotta és telefonját elrakta a helyére, távozásra készült. - Köszi a kávét.

Hónapok teltek el, az érettségire készülve Toffifee-t nem láttam gyakran, ezalatt a pár hónap alatt eltávolodott tőlem, mert elárultam őt. A jó hírét beszennyező Szofinak akaratlanul segítettem, amit a lány nem tudott megbocsátani nekem. Csak úgy teltek a napok, amikből hetek lettek, a hetekből pedig évek. Toffifee kilépett az életemből, elmenekült egy vidéki városba és én ennek a városnak a terén álltam. Átjelentkeztem az egyetem mérnöki karára, hogy visszakapjam a lányt akit szeretek. Akinek a levelét titokban elküldte Linett. Néhány sor, de annál többet ért számomra.

A mai napig hatalmad van jéggé fagyott szívem felett, kezeid között elolvadna újból a jégpáncél, mely a vöröslő rubint rejti. A rubint ami a tiéd volt egykor, s becsvágyad miatt letörtél egy egészen nagy darabot. Mégis most úgy érzem, újra neked adnám, lelkemet bezárva, akkor is ha újra elárulsz. Kockáztatnék érted, testem is egykoron hozzád tartozott, most miért ne lehetne ez a porhüvely birtokodban?

Küzdeni fogok érte.