Changing years

2x4

EMBEREK!!!!
Akit erdekel nezze meg a videot szerintem nagyon illik a storyhoz.
Termeszetesen Yoonkook
En imadtam ugyhogy remelem nektek is tetszeni fog.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
!! A leukémia betegségnek a kezelése nem feltétlen fog passzolni a valósághoz.
( a kezelés rövidebb idejű ) !!
_______________________________________

- Nem lenne muszáj itt feküdnöd. Felkelhetsz. Elmehetnénk sétálni. Mit szólsz? - kérdezte Tae.

-Nincs kedvem. - mondta felülve.

-Minek van rajtad ez a pulcsi? Ittbent meleg van. Meg fogsz sülni. - lépett mellé, hogy segítsen neki levenni, de Kook ellökte magától a kezét.

- Nem veszem le. - húzódott arrébb.
- Menjünk. - mondta kiszállva az ágyból.

- Hogy érzed magad? - kérdezte Tae, lágyan a fiú hátára simítva.

- Mit gondolsz hogyan érzi az ember magát mikor közlik vele hogy leukémiás?! - kérdezte furcsa arcot vágva.

-Nem lesz baj. Erős fiú vagy te, átvészeljük. - mondta átkarolva a vállát.

Csak csendben sétáltak tovább, már majdnem ott voltak egy kis tónál, mikor Jungkook hasára fogott, térdre esett s elájult. Taehyung egyből felkapta, és futott vele vissza a korházba. A nővérek siettek utánuk majd egyből a pulzusát nézték, Taehyungot pedig kiküldték. 1 óra múlva újra be lehetett menni Jungkookhoz, viszont a kis "szobáját" nem hagyhatta el. Taehyung behívta a fiúkat, velük pedig Yoongi is jött a barátnőjével együtt.

-Miért kell nekünk folyton ide jönnünk? Olyan büdös van. - mondta a lány, majd le ült az egyik székre.

-Mondtam, hogy maradj otthon, nem kérte senki hogy gyere. - mondta ridegen Yoongi, majd amikor Tae kijött, be indult Jungkookhoz.

-Jungkook még alszik, de nemsokára felébred. - mondta Taehyung.
-Yoongi! - fogta meg a karjánál, mielőtt be mehetett volna a fiúhoz.
- Most nagy szüksége van rád. Én nem tudok hatni rá. Kérlek, bármit mond... Csak ne hagyd magára. - mondta szomorúan Tae. Yoongi csak nézte az elötte állót, majd bement, maga után pedig becsukta az ajtót. Lassan Jungkook mellé sétált, s kezét ajkaihoz emelve adott rá csókot. Leült, de a kisebb kezeit még mindig nem engedte el.

-Yoongi rosszul fest, mióta haza jött. - mondta Jin aggódva.

-Semmi baja, velem van és boldog. - húzta ki magát büszkén a lány. - amugy is, ha lenne valami baja, tudnék róla. - mondta kissé lenézően. A fiúk szemet forgatva hagyták figyelmen kívül a lányt.

- Mintha... Depressziós lenne. - mondta Hoseok.

-Igen, talán újra vissza esett. - helyeselt Jimin.

- Srácok, Jungkook felébredt. - jött ki a szobából.

- Hát akkor? - kérdezte Nam. - Beszélgess vele. - mondta, Jimin pedig vissza lökdöste az ajtón belülre.

- Yoongi? - szemeit dörzsölve s kissé kómásan próbálta kivenni, hogy ki van bent a szobában.
-Mondtam, hogy nem akarom hogy itt legyél.-mondta halkan.

- Én pedig mondtam, hogy bármit vághatsz hozzám, nem hagylak magadra. - ült le mellé. Jungkook bele törödve feküdt feljebb az ágyon.

-Köszönöm a pulcsit. - mondta a ruhának az ujját piszkálva

- Rajtad jobban áll. - simított karjára. Jungkook megfogta az idősebb kezét, s azzal kezdett jatszadozni.
-Figyelj Jungkook. Ami köztünk történt... - kezdett bele, de a félbe szakította.