Arra keltem, hogy a szobám ablaka mérhetetlen nagy mennyiségű fényt ereszt be ebbe a házba. Szinte meg lehetne tőle vakulni. Ránéztem az időre, de az óra még csak 05:23-at mutatott. Ezúttal vajon ennyire izgulnék az új suli miatt?.. Nem számít.. Úgyse tudok vissza aludni, szóval inkább neki állok készülődni. Így legalább biztosan nem fogok elkésni a beiratkozással. Viszont akkor.. Irány a ruhás szekrény elé! Elvégeztem a szokásos reggeli rutinomat, miszerint: felkapok egy pólót és egy gatyát, papucsban átflangálok a fürdőszobába, ott arcot és fogat mosok, de semmi smink... Ezúttal nem. Szembe néztem a tükörrel, hogy vissza lássam a saját arcomat, és egy motiváló szöveggel nyugtattam magam.
-Új életet akarok kezdeni, szóval.. Ami összekötött a régi életemmel, azokat eldobom.. Például ez a rakás smink készlet. Most az igazi arcomat ismerjék meg.. Ne az "árnyénemet". Nem tudom mióta akarok átváltozni ilyen "jó kislánnyá", de egy biztos: mindezek ellenére most a legjobbat fogom kihozni magamból. - és miután elprédikáltam magamnak a tükör előtt a nagy monológot, hogy az eddigihez képest most mennyivel jobban akarok majd teljesíteni, ezek után szépen vissza vándoroltam a szobámba. Felvettem az egyik Sport cipőmet, mert hát bármikor lehet számítani arra, hogy majd futni kell. Szóval inkább ne érjen meglepetés. Miután felvettem a lábbelimet, ismét az órát lestem.
-Ezúttal már 05:50 van. - Az kivételesen tetszik ebben a suliban, hogy 9 órakor kezdődik a tanítás, ergo elég, ha 08:30-ra megyek oda. Mivel nem szeretnék nagyon antiszociális életet élni, úgy tervezem, hogy sulibusszal fogok menni.
-Már csak az a gond áll fenn, hogy mégis mivel foglaljam el magamat ennyi időre?.. Hiszen.. Pikk-pakk össze készültem, ma fogok beiratkozni, ma kapom meg a tankönyveimet, tehát túl sok tennivalóm sincs...Talán, Megnézek egy filmet amit még nem láttam, és manapság nagyon "trendi" is. - magyaráztam magam elé, mert ki az aki soha nem beszélt még magában?
-Na, nézzük akkor.. - huppantam le a puha kanapéra a második emeleten, a tévé elé, hiszen mint mondtam.. Ez a második emelet, mint egy külön lakás!
-Szóval.. Mostanában nagyon felkapottak ezek a Marvel filmek, mint például, a Venom.. Vagy inkább a Pókember legújabb részét nézzen meg?... Áh nem. Nem láttam az összes pókember filmet, szóval marad a Venom. - Így hát szépen elindítottam azt a jó 2 óra 20 perces filmet. Mire megnézem addigra úgyis 08:10 lesz, és a film alatt meg szépen megreggelizem, és kész.
*pontosan 2 óra 20 perc múlva*
-Na akkor! - pattantam fel - Menjünk suliba! - és egyből le is siettem a földszintre, hogy elköszönjek a szüleimtől.
-Sziasztok! Megyek és beiratkozom! Jó napom lesz! Helloooo! - meg sem vártam, hogy egy szót is szóljanak, csak futottam ki az ajtón. Mivel ez egy kisváros, ezért itt nem túl sűrűn vannak buszmegállók. Ígyhát elfordultam a házunk előtt balra, majd végig sétáltam az utca végére. Elnéztem balra és jobbra is, mivel itt egy kereszteződés áll, de bal oldal felől állt az a bizonyos buszmegálló. Szóval oda is sétáltam. Érdekes volt, mert nem várakozott azon a helyen túl sok diák, ami kissé meglepett, de én azért várakoztam. Egy idő múlva ránéztem a telefonom kijelzőjére, hogy lássam az időt.
-Már 08:30 van... Most kéne ott lennem a suliba.. - és pont ebben a szent pillanatban hallani a jó kis buszok tipikus hangját, ahogy begurul a buszmegállóba.
-Na végre! - mosolyogtam egy nagyot, majd megállt előttem a busz, és kinyílt az ajtaja. Szépen felszálltam a buszra, majd végig néztem a sorait. Félig tele volt, szóval úgy döntöttem, hogy hátra ülök, egy üres helyre. Majd a szintén üres táskámat az ölembe tettem. Csak néztem kifelé az ablakon, arra várva, hogy a busz megálljon a suli előtt. Ami be is következett, csakhogy nem a suli előtt állt meg, hanem egy másik buszmegállóban. 3 lány szállt fel, az első kettő láthatólag nagyon jóban van, a harmadik viszont biztosra veszem, hogy hasonlóan új, mint én. Rám nézett, és felém sétált.
YOU ARE READING
Törvény: Nem Menekülsz
Fantasy,,Kedves Naplóm! Natalie vagyok.. ismét, mint mindenkor máskor. Ma lettem 17 éves, és hamarosan itt hagylak téged örökre, hisz úgy gondolom elég öreg vagyok ahhoz, hogy tovább írjalak. Ne haragudj rám, de alapból meg sem osztottam volna veled a tört...