Kajakos fiú a Bábelen

Harmadik fejezet- Ne legyetek már ilyen szerencsétlenek!

- Kornél! Kornél! Kornél! Kelj fel!- hallottam mrg Csenge hangját
- Nem alszok!- vágtam rá reflexből
- Megjöttünk.- mosolygott.
Nehezen összeszedtem magam , és kiszálltam a buszból.
- Gyerekek! Azt mondom az igazgatónak, hogy nem sikerült a verseny ezért annyira letörtek vagytok, hogy ti nem meritek megmondani. - szépítette a kísérőtanárunk.- Rendben?
- Sokkal jövünk a tanár úrnak...- filózott Zoli
- Köszönjük.- vigyorgott Csenge
Elköszöntünk a tanárunktól és a sofőrtől is , majd ők mentek tovább az iskola felé, mi pedig mentünk a fesztiválra. Egy hosszú egyenes út, nagyon sok emberrel.
- Melegem van.- nyöszörgött Csenge
Hát tény és való, hogy fekete melegítőben sétáltunk a tűző napon...
- Öltözzünk át.- mondta Zoli
- Aha persze. Majd itt mindenki előtt lekapom a pulcsimat.- fújtatott Csenge
- Sokan díjaznák...- motyogta Zoli mire hasba csaptam
- Naaa!- mondta mire szúrósan néztem rá.- Jó akkor keressünk egy mosdót.- forgatta a szemét
Ez az ötlet már mindenkinek tetszett úgyhogy odavánszorogtunk egy közeli mosdóhoz. Mi fiúk, gyorsan átöltöztünk, mivelhogy szinte  senki más nem volt rajtunk kívül, de a lánymosdónál kilométeres sor állt. Csenge pedig a legvégén volt . Jaj. Mire ezt kivárjuk vége lesz a fesztiválnak...
Hirtelen ötlettől fogva kihúztam Csengét a sorból aki értetlenül nézett rám , majd a fejébe húztam a kapucniját és betoltam a fiúmosdóba. Pár perc múlva Csenge sokkal nyáribb ruhában jött ki .
- Ez jó ötlet volt.- mosolygott.- De minek húztad le a kapucnimat?
- Álcáztalak.- vontam meg a vállam majd folytattuk a sétát a Bábelfeszt felé.
A nagy lelkesedésünk körülbelül itt ki is múlt.
- Meghalok.- nyöszörögte Bence
- De hát most indultunk el.- értetlenkedtem
- De én meghalokkk.- mondta majd elterült a földön. A járókelőket ez nem igazán hatotta meg . Többen kikerülték, páran lelocsolták. Bence olyankor legalább kicsit lehűlhetett.
- És te elvileg sportoló vagy .- motyogtam és felkapartam a földről. Mire Bence végre felállt mentünk tovább de akkor vettem észre hogy elhagytuk a csapat másik felét .
Ez nem igaz!
Zolit nem volt nehéz megtalálni. Amíg én Bencével szenvedtem , ő egész egyszerűen feltalálta magát és fogalmam sincs hogyan de megtalálta  az egyetlen pingpongasztalt. Mondjuk más kérdés , hogy miért volt egy pingpongasztal az út szélén ...
- Zoli gyere!- rángattam el onnan
- De épp nyerésre állok! - mondta és még visszaütötte a felé pattanó labdát.
- Te mindig nyerésre állsz. Majd találsz másik asztalt , másik ellenfelekkel.- szögeztem le
Oké. Hárman már megvagyunk. Már csak Csenge kell...
- Ha Csenge lennék, hol lennék?- kérdeztem tulajdonképp magamtól mert Bence újból kiterült , Zoli pedig azt magyarázta neki , hogy "márpedig ő megnyerte volna a partit!"
- Maradjatok itt.- mondtam nekik mire Zoli bolintott , Bence meg amúgy sem szándékozott felállni.
Csengét sem kellett sokáig keresnem. Egy fiúval beszélgetett az út közepén.
Intettem neki, hogy jöjjön , mert minnél hamarabb odaérünk annál nagyobb esélyünk lesz olyat találni , aki befogad.
Csenge vette a célzást és otthagyta a fiút , aki egy kicsit ledöbbent de aztán hamar túltette magát a dolgon .
- Túl nyomulós volt.- magyarázta .
Úgyhogy elindultunk a fesztivál felé. Megint .

Sziasztok! Tudom, hogy ebben a részben sok minden nem történt viszont mostantól próbálok aktívabb lenni😊