Az Árnyék Használó

8. fejezet

- Edo Tensei. - mondta, majd a földből kiemelkedett 2 koporsó

Mikor a koporsók ketté váltak, elsírtam magam. Ott állt előttem a nagyapám, és a dédnagyapám. Kinyitották a szemüket, majd egyből észrevettek.

- Ne sírj! - mondta Madara-dédnagyapa, majd odajött hozzám, és letérdelt elém

- Olyan jó, hogy itt vagytok! - öleltem meg

Anya odament nagyapához, és könnyezve megölelte őt. Jobban szemügyre vettem a 2 férfit. Mind a kettejüknek repedt az arca. Anya a nagyapa vállára tette a kezét, majd a chakráját áramoltatni kezdte belé. Nagyapa repedései eltűntek, és úgy nézett ki, mint régen. Ezt a műveletet Madara-dédnagyapával is megkísérelte. Kis beszélgetés után elindultunk a többiekhez, a vendégeinkel. Mikor bementünk a konyhába, nagyapáékkal, mindenki leejtette az állát. Azaz, Sakura kívételével. A lány felvont szemöldökkel nézett ránk.

- Ezek meg kik?

- Ő a nagyapám, Uchiha Kodama. - mutattam a fiatalabbik Uchiha tagra - Ő pedig a dédnagyapám, a nagy Uchiha Madara.

- Na ne...! Neked rokonod, Uchiha Madara?! - csodálkozott, mire bólintottam

- Sasuke, drága rokonaink! - mosolyogtam rá, majd nagyapához fordultam - Segítened kell!

- Miben?

- Tisztázni kell valakit. Sasuke, gyere ki egy kicsit!

- Megyek!

Sasuke mögöttem sétált, a tó felé. Leültünk egymás mellé a stégre, és a vizet kezdtem nézni.

- Sasuke, tudnod kell valamit! - kezdtem hirtelen, de válaszra sem várva, folytattam - Itachi nem tehet az Uchiha klán sorsáról. Megfenyegették őt! Ha nem fogadja el, akkor most mi ketten is halottak lennénk. Hinned kell nekem!

- Hiszek neked! - fogta meg a kezem - De nem hiszem, hogy meg tudnék bocsátani a bátyámnak.

- Meg kell tenned! Ő tényleg nem akarta. Apa tud az egészről, hisz tudta, hogy megfenyegették őt. Itachi mindent elmesélt neki, mielőtt elhagyta a falut. - fürkésztem a szememmel aggodalmas arcát, és azon gondolkodtam, hogy mikor von kérdőre

- Rendben! - mosolygott rám, mikor visszatért a gondolataiból - Megbocsájtok neki!

- Király vagy, Sasuke! Köszönöm! - öleltem át, mire nevetve ő is szorosan átölelte a derekam, és puszit nyomott az arcomra

Visszamentünk a többiekhez, és egyből nagyapa karjaiba vetettem magam.

~ A küldetés után ~

Zabuza és Haku halott. Megráztak a mondataik, de nem csak engem. Rápillantottam anyára és apára, akik kéz a kézben ballagtak hazafele. Ezután Madara-dédnagyapára, aki mint kiderült, rajtam tartotta a szemét. Kezét a vállamra tette.

- Nem a te hibád, hogy meghaltak. - próbált lelket önteni belém - Te csak a küldetést teljesítetted.

Nem szóltam semmit, csak bólintottam. Naruto mellé sétáltam, aki a vállát fogta, és bicegett. Sasuke ugyanúgy. Megöleltem a szőke fiút, mire ő mosolyogva viszonozta a gesztusom.

- Karina, rövidebb lett a hajad. - simította meg a szürke fürtjeim Ino

Hát, igen. Ennyit a fenékig érő hajjal. Mostmár a hátam közepéig ér, de nem látszik, hiszen göndör.

- Ja, de nem zavar. - vontam vállat - Igaz, a hajam a mindenem, de nekem így is tetszik.

- Neked jól is áll a rövid haj. - fordult felém Choji, majd felém nyújtotta a chipses zacskót - Kérsz?

- Köszi, Choji! - mosolyogtam rá kedvesen, majd kivettem pár szirmot

- Choji, neked ez a kedvenced! - csodálkozott Shikamaru - Ezt senkivel sem szoktad megosztani!

Én csak nevettem egyet rajta, és folytattuk az utunkat Konoha felé. Pár perc után úgy éreztem, hogy állva elalszok, így apu felvett a hátára.

- Aludj egyet. - mondta kedvesen

- Nem kell kétszer mondanod! - válaszoltam fáradtan, és lehunyva a szemem, fúrtam a fejem a vállába

- Büszke vagyok rád! - suttogta, majd egy mosoly után elnyomott az álom

~ Kakashi szemszöge ~

- Büszke vagyok rád! - suttogtam, majd csak elmosolyodott, és már aludt is

- Megdolgozott, hogy jó sokáig aludjon. - mosolygott Hilary, majd megsimította Karina hátát - Négy éve még alig tudta használni a jég elemet, most meg kisujjból kirázza.

- Jó tanítója volt. - utaltam magamra

- Nem vagy egy kicsit egoista? - vonta fel a szemöldökét Asuma, amikor mellénk ért

- Dehogy vagyok, amikor tudom. Ha én nem tanítottam volna, most ki tudja, hogy hol lenne. - váltottam komolyra

- Igen, ez igaz. - sóhajtott a fekete hajú nő

- És hol voltál eddig, ha kérdezhetem? - vontam fel a szemöldököm, miközben Hilary-ra pillantottam

- Inkább örülj, hogy itt vagyok, és ne faggass! - közölte

- Jó, de erre kíváncsi vagyok! - sóhajtottam

Mikor a kapuhoz értünk, addigra Karina már felébredt.

- Biztos nem maradtok? - kérdezte nagyapját

- Nem tudunk, ezt te is tudod. - guggolt le elé - De mindig itt leszünk neked!

- Nagyapádnak igaza van! - guggolt le elé Madara is - Veled leszünk... - majd kezét Karina szívére tette - Idebent!

Azzal a következő széllel eltűntek ők is. Amilyen hirtelen jöttek, olyan hirtelen mentek el. Láttam Karina-n, hogy örült neki, hogy találkozhatott a felmenőivel, és legszívesebben velük ment volna, de tudta, hogyha elmegy, onnan nincs visszaút. Mellé mentem, és a vállára tettem a kezem.

- Gyere, menjünk haza! - mondtam a még mindig a távolba meredő lányomnak

Mikor hazaértünk, Karina egyből a kutyáját nézte meg, hogy van. Hilary csodálkozva nézett rám, majd elmosolyodott.

- Hogy került ide? - kérdezte, mikor Karina eltűnt a szobájába

- Karina sétált egy barátjával, és akkor találták meg. - meséltem - Azóta Fifi is a család tagja.

- Melyikőtök ötlete volt a név?

- Mind a kettőnké.

Leültem mellé a kanapéra, ahol Hilary egy lassú, finom csókkal köszöntött. A finom csók kezdett hevesebb lenni, mígnem arra jutottunk, hogy hátradöntöttem a kanapén. Beletúrt a hajamba, és úgy leszedte a fejemről a homlokpántom. Megemeltem a hátánál fogva, miközben kioldottam az ő fejpántját, amit mindig ia a nyakán hordott. Mikor ezzel végeztem, letettem az asztalra, majd a nyakához hajoltam. Apró puszikkal halmoztam el a bőrét, néhány foltot hagyva, ezüst nyaklányca körül. Összefűztem ujjaim az övéivel, majd felegyenesedtem.

- Ne itt! - suttogta, miközben felült - Így ha Karina jön el inni, megláthat!

- Igaz! - ugrottam ki, majd a villanyokat leoltva, mentünk fel az emeletre, a dolgot nem elsietve

Mielőtt bementünk volna a szobánkba, Hilary benézett a lány szobájába.

- Alszik. - csukta be a faajtót - Mostmár mehetünk.

Amint bementünk a hálószobába, bezártam az ajtót, a biztonság kedvéért. Mikor ajkaink újra vadul falni kezdték egymást, kitudtam olvasni belőle, hogy mennyire hiányzott ez neki. Hogy mennyire igényelte a törődést, és, hogy mennyire hiányzott neki a testi kapcsolat.

- Hiányoztál! - suttogta két csók között

Válaszként csak hümmögtem egyet, majd lassan elkezdtem lebontogatni róla a ruháját. Először lehúztam róla a vékony kabátját, majd a pólóját. Az ő keze sem tétlenkedett, lecipzározta a mellényem, majd lehúzta a vállaimról. Mikor lehúzta a felsőmet, felkaptam a lábánál fogva, és a hátát a falnak nyomtam.