Jól áll nekünk az élet

♡4.♡

✿1 héttel később✿

Barnabással nagyon jóba lettem ez alatt az 1 hét alatt. Ha nem is találkoztunk olyan sokszor , esténként mindig kimentünk sétálni és órákat töltöttünk egymással.
Jobban megismertük egymást és nagyon jó barátok lettünk.

-Akkor eljösz velem próbára?-kérdezte Barni kizökkentve a gondolataimból.

-Aha. Persze csak ha nem zavarok.-válaszoltam hisz tényleg nem akarok ott bóklászni és szerencsétlenkedni. Ezért nem szeretek emberek előtt se lenni haha.

-Dehogy fogsz. Akkor nem kérném. Meg a srácok sem mondták hogy nem jöhetsz.

-Jó jó

10 perc múlva ottermettünk a próbaterem előtt és vártuk a többieket hisz nálunk nem volt kulcs.

-Ahjj Giorgio még tuti alszik. Nem értem miért rá bízzák. -mondta idegeskedve a mellettem álló magas srác.

-Nem tudom ki az de tényleg siethetne. Úgy látszik hogy esőre áll az időnk.Megint.-válaszoltam s konstatáltam hogy csak ki kellett mondani és máris esett az eső.

-Csak ki kellett mondanod - kiabálta nekem oda az egyik tag. Vagyis gondolom hisz felénk tartott. - Gaál Peti. Szia - nyújtotta a kezét az említett fiú.

-Nagy Lilla - de én nem fogadtam el a kezét hanem inkább megöleltem. Meglepődött szerintem de aranyosan visszaölelt.

-Ahhoz képest hogy Nagy a neved elég pici vagy - mondta kuncogva az az ember akit az előző percben még öleltem.

-Najóvan kösz szépen.-mondtam és színleltem hogy mérges vagyok rá.

-jó jó , na. Bocsi.-válaszolta s aranyosan elmosojodott.

Ezek után sokáig hülyéskedtünk és folyamatosan jöttek a tagok. Igaz kicsit eláztunk de legalább Petivel táncoltam az esőben.

Végül 10 perc után megérkezett az utolsó tag is, akinél a kulcs volt tehát végre bejutottunk és nem áztunk tovább.

El is kezdődött a próba és meg kell mondani nagyon összhangban van a banda.
Nem tudom hány éve zenélhetnek de gondolom már egy jó ideje biztos mert olyan mintha egy nagy család lenne.
Mindenki más de mégis van egy közös stílusuk. Ami nagyon menő.

Éppen szünetet tartottak mikor Peti a kezembe nyomott egy forró teás csészét.

-Fekete tea. Remélem szereted-mondta s majd lehuppant mellém.

-Egyik kedvencem - válaszoltam és a mondatomon mindketten elmosojodtunk.

Még kb 20 perc szünet volt amit jóízűen végigbeszéltünk a srácokkal. Nagyon jó fejek és aranyosak.

Utoljára az új albumról eljátszottak pár-pár számot és végül 2 órás szünet volt.
Vagyis csak azért mert még mindig szakadt az eső és senki se lakott olyan közel hogy ne ázzon bőrig az út során.

De ebben az időben elraktuk a telefonunkat és elővettünk pár társast és azzal játszottunk.

A játékok előtt én és Zsoma kimentünk Petivel a konyhába és csináltunk mindenkinek teát.
Peti nagyon jó teákat tud készíteni az tuti.

Miután újra kiosztogattuk a teákat leültünk a helyünkre és elővettünk a monopoly társast. Mindenki kedvence volt.
Emlékszem régen anyuval és a tesómmal játszottam mindig ezzel.
Apu sosem akart csatlakozni, mindig azt mondta hogy ez csak egy hülyeség.
Most meg itt vagyok 23 éves fejjel és még mindig ezt játszom.

-Héjjj nem állja, azt én akartam megvenni. - mondta Peti csalódottan de egyben mérgesen is Bálintnak mikor megvette előle ez utolsó vasútállomást is.

-Hát pajtikám ez mostmár az enyém.

-Ahjj nemár. Ez olyan hülyeség.-válaszolta szomorúan Peti.

-Ugyanezt mondta mindig apum is-vágtam közbe és erre a mondatomra mind a heten felnevettünk.

...

/Helouu drágáim. Kicsit csúszva de ittvan a negyedik rész. Mint mindig a helyesírási hibákért sorry. Remélem ez is elnyeri a tetszéseteket és szeretettel fogjátok olvasni tovább is.
Ez egy kicsit bohókásabb rész lett és remélem egy pici mosolyt csaltam az arcotokra.
Pusziii💋/