Szabályok nélkül

2.

Végre vége lett annak a 4 órának és indulhattunk haza. Arminnal és Mikasaval elindultunk erenékhez. Megbeszéltük hogy filmezünk. Eren pár perc múlva futva utol ért minket. Mindig sokáig pakolászik, ezért késik szinte mindenhonnan és ezért nem vártuk meg, tudtuk hogy úgy is utol ér majd. Az erenékhez vezető úton az osztályról és a tanárokról, meg úgy az egész gimiről beszélgettünk. Nagyjából megegyezett a véleményünk, kivéve abban hogy nekem tetszik Levi tanár úr. Mikasa váltig állította hogy így van és belezúgtam, én bizonygattam hogy nem így van és Eren is próbált védeni, Armin pedig nem nagyon szólt bele. Ekkor az utca végén megjelent egy motor. Mivel az út közepén sétáltunk (persze hol máshol sétálnánk?) kénytelenek voltunk felmenni a járdára. Mikor a motor mellénk ért kissé lelassított ekkor ismertük fel a sofőrt.
- Kölyök, te még közlekedni sem tudsz rendesen? - nézett egyenesen rám Levi tanár úr.
- Ezt pont maga mondja?! - vágtam vissza sértetten- Magán még csak sisak sincs, és különben is nem csak én mentem az úton.
- Tch pimasz kölyök, attól még hogy utcán vagyunk továbbra is a tanárod vagyok. - hívta fel figyelmem a tiszteletlen viselkedésemre.
- Elnézést kérek tanár úr. - tettem meg bánást.
Levi már épp hajtott volna tovább mikor Mikasa megszólalt.
- Nem vinné haza Akirát a tanár úr? Hogy ne kelljen annyit gyalogolnia. Az anyja már úgyis várja haza. -hazudta nevetve.
Még nincs is otthon anyám 6-ig dolgozik.
- Nem kell jó idő van, szívesen gyaloglok. -mondtam zavartan Levi tanár úrnak, miközben gyilkos pillantásokat vetettem Mikasara.
A tanár úr csak a fejét csóválta, majd a kezembe nyomott egy sisakot, amit a motor oldalán lévő táskából vett elő.
- Ülj fel hátra.
- Tényleg nem szükséges hazavinnie. -szabadkoztam.
De addigra már Mikasa rálökött a motorra, így nem volt más választásom. Elhelyezkedtem, majd felvettem a sisakot.
- Karolj át, így le fogsz esni. - figyelmeztetett Levi.
- Még mit nem! Nem fogok leesni.
Levi tanár úr vállat vont majd gázt adott, pár méter után ráfékezett, ugyanis tényleg majdnem leröpültem. A fékezéstől viszont a hátának csapódtam, mire felszisszentem.
- Én szóltam. - okoskodott Levi.
Én pedig durcásan átkaroltam Levi pedig ismét elindult. Kezemmel éreztem a pólóján keresztül a kidolgozott hasfalát, ettől kissé zavarba jöttem, így bele fúrtam a fejem a hátába, már amennyire a sisak engedte. Ezért még Mikasa megfizet. Mivel a sisak eleje fel volt hajtva éreztem Levi parfümjének illatát, amitől kicsit fura érzés fogott el. Elmélkedésemből Levi tanár úr szakított ki.
- Nem akarsz leszállni?
Én pedig rádöbbentem hogy a motor már rég megállt a házunk előtt, de én még mindig ott ültem ugyanúgy átkarolva Levit, fejemet a hátára hajtva.
- Öhm...de de, persze. -ugrottam le azonnal a járműről és fejemről esetlenül lekaptam a sisakot és a kezébe nyomtam - Köszönöm hogy elhozott.
- Nincs mit. - vette át a sisakot és tette fel a fejére. - Menj be anyukád már biztos vár.
Bólintottam, majd megvártam míg elhajt. Elindultam az utcán erenék háza felé. Most megtépem Mikasat.

Az úton eléggé siettem. Ezt azthiszem a kellemetlen érzés bennem, hogy Levi tanár úrral motoroztam, az adrenalin, szintén a motorozástól, és a Mikasa iránt érzett dühöm együttesen eredményezte.

- Najó, ez kurvára nem volt vicces! - téptem fel idegesen Eren szobájának ajtaját, ahol ők hárman már készültek a filmezéshez.

Eren próbálta visszafolytani a nevetését, vagy legalább megpróbált nem hangosan megfulladni tőle. Mikasa perverz mosollyal nézett rám, Armin meg aggódóan kapkodta köztünk a tekintetét.

- Na most meghalsz! - indultam meg Mikasa felé elfolytva a mosolyomat, mire ő egyből felállt, majd kihívóan nézett rám. Én ettől megtorpantam, mert eszembe jutott, hogy régebben is, mikor "összeverekedtünk" mindíg ő győzött... Hatalmas fizikai ereje van.

- Tch, többet ne csinálj ilyeneket, mert tényleg kinyírlak! - mondtam, mintha szivességet tennék neki azzal, hogy nem ütöm meg, majd leültem Eren egyik babzsákjába.

Ez után elindítottunk egy filmet Armin javaslatára. Őszintén annyira nem érdekelt, úgyhogy másfél óráig szépen elunatkoztam magamban és gondolkoztam. Leginkább szerintem Levi tanár úron. De nem tetszik nekem. Ezt is át gondoltam. Annyit tudok megállapítani a személyiségéről, hogy bunkó, mogorva, unott, és szereti a teát, meg a tisztaságot. A legutolsót onnan sikerült megállapítanom, hogy egyik osztályfőnökin mondta, hogy holnaptól a terembe csak is faszom benti cipővel lehet belépni, nehogy saras legyen a padló. Tch, ilyet is utoljára valamikor alsóba kellett csinálnunk, de mindegy...

Na szóval ezen kívül még külsőre néz ki jól. Nagyon jól... De ezt csak megjegyeztem. Sok mindenkire megjegyeztem már amúgy is, ez sem különb...

Öt körül értem haza, és mivel nem tudtam mit kezdeni magammal elmentem sétálni. Már egy ideje sétálgattam, mikor megpillantottam az út szélén egy nagyon ismerős járművet. Egy nagyobbacska ház előtt parkolt, de mielőtt a tulaj is feltűnt volna valahol, gyorsan tovább haladtam. Még csak az kéne hogy megint haza vigyen, és ezzel a lendülettel megfordultam és haza felé vettem az irányt. De persze hogy nem tudok úgy sétálni egyszer sem, hogy ne botlanék valami ismerősömbe. Alig fordultam be az utcába, amikor észre vettem Anniet. Marha jó, már csak ő hiányzott, velem szembe jött így lehetetlen volt elkerülni a vele való találkozást.
- Akira, de jó hogy találkoztunk, pont téged kerestelek. -kezdett bele a mondandójába, és már itt sejtettem hogy nem a film érdekli, amit Erenéknél néztünk. Egyébként egy másodpercére sem emlékszem.
- Szia Annie. - mondtam kedvesen. - Miért kerestél?
-Igaz hogy ma Levi vitt haza? -vágott egyből a közepébe.
- Először is, nem engedtem meg hogy tegezz, másodszor pedig kurvára nem rád tartozik. - szólalt meg mögöttem egy ismerős hang.
Megfordultam és meg is pillantottam a hang tulajdonosát, ott állt tőlem pár méterre, éppen a sarkon lévő kis ABC-ből jött ki. Motorja nem messze parkolt, az út túloldalán. Elindult felénk majd közvetlen mögöttem megállt, és a fülemhez hajolt.
- Megmentselek tőle? - kérdezte a fülembe suttogva.
Ennek valahogy nem tudtam ellenállni, hiszen minden vágyam az volt hogy megszabaduljak Annietól, így szó nélkül oda mentem a motorhoz. Ameddig én a sisakot vettem fel, addig Levi tanár úr Anniet teremtette le, majd oda jött. Felszállt ő is a motorjára és már ott is hagytuk a járdán tátott szájjal álldogáló osztály társam.
Mikor oda értünk a házunkhoz, ismét meg köszöntem Levi tanár úrnak a fuvart, aztán bementem a házba. Fürdés közben meg egyszer végig gondoltam a mai nap történteket. Majd miután végeztem bementem a szobámba végig dőltem az ágyon és kb azonnal el is aludtam. Esemény dús volt ez a mai nap.