Mert az élet csodaszép

A húrok közé csapunk

Kávézás után, a másnaposság csapott arcom mindenkit.
Például Learól tudni kell hogy imád inni de utána haldoklik. És ma is így volt. Egész nap hányt Mátèval együtt+ a borzasztó fejfájás, mindenki szenvedett de kegyetlenül.

Úgy dél körül nekiálltam pakolni.
Soros üvegek mindenhol, szèthányt padló és sörrel borított szőnyegek. Az ágyam ami buzlott az izzadságtól.
A konyhában körülnézve sem láttam szebb látványt, nyál a padlón, shotosüvegekkel teli kredenc. Félig megivott piák. De a sörtől kezdve a 75% Tatrateáig minden volt ott. Chipsek az asztal mellé hányva.
Amikor kávéztam nem is vettem észre ezt a nagy kupit...
Mindegy kimegyek a teraszra és utána neki állok.

Giorgio, Barni és Ati kint voltak.

Barni egy cigicsikkel a kezében. És mellette a földön egy-két esőtől ázott töltött vagy töltetlen cigi hevert.
Leültem Gio mellé.
Aztán éreztem hogy valami nincs rendben...
Majd telibe hánytam Giorgio lábát...
Szinte elsülyedtem szègyenemben.
Atiból meg kitört a nevetés...
Végülis vicces hogy milyen béna vagyok, csak Gionak nem...
Berohantam egy köteg törlőkendőèrt de nemsokat segített a helyzeten...

-(Gio) hm nincs gáz, nyugi. Úgyis akartam  menni zuhanyozni. Ha nembaj...
-(én) nemnem dehogyis. Azok után meg pláne nem hogy letaccsoltalak... Sajnálom.
Keresek egy gatyát ami jó lehet rád...
De lehet csak baggy gatyam van, vagyis hát általában csak az van.
(Olyan mint a trapéz gatya csak nem tapad a lábára hanem a combodnál és a vádlidnál is nagy)
-(Gio) 😆 rendben.

*20p múlva.
Amíg Gio zuhanyzott addig elkezdtem végre rendet rakni. Bálint és Zsoma is  segítettek. Ők nagyrészt a szemetet rakták a szemeteszsákokba. Én pedig a hányást és a többi gusztaságot takarítottam és a cuccokat a földről a helyükre tettem. Csak a leboritott gitárom+a kottáim, a képeim és a zenéim felejtettem el...

Mire Gio kijött nagyjából rendet raktunk.

De Gionak a nadrág kiment a fejemből...
És valójában nem azért jött ki mert kész volt. Hanem egy szál törölközőben kért félénken egy nadrágot.
Egy fekete baggy nadrágot kivettem a szekrényből és odahajítottam neki.

2 perc múlva már kint volt és azt kell hogy mondjam, nagyon jól állt neki, bár mivel nyár van így eléggé meleg lessz benne.

Utána mind a 8-an lezuhanyoztunk. Leanak és Zsomának tudtam adni ruhát mivel Leara jók a ruháink, Zsomával meg nagyon hasonló a stílusunk.

Aztán jött az ötlet Máténak hogy Zsoma gitározzon már egyett a gitáromon.
(Olyan mintha már nagyon nagy barátok lennénk és 1-2 éve ismernénk egymást)

Be mentünk és Zsoma egyből tudta hogy hol a gitárom. Aztán meglátta a kottáim és a félig vagy teljesen megírt zenéim. Meg ugye a képeket róluk ami hatt... Nagyon cringe volt.
Fel is kapott egy kottát találomra. Pont azt amit Leaval az 1 évvel ezelőtti versenyre írtunk...

És volt benne GITÁRSZÓLOO 😆
Zsoma átfutotta szemével a szöveget és a ritmust aztán elkezdte játszani. Lea meg  lábán dobot improvizálva, hát ütötte a lábát 😆😆.
Én pedig késztetést éreztem hogy énekelnem kell.
Számomra nagyon cringe volt de úgy voltam vele hogy erre valószínűleg több alkalmam nem lesz.

Bárrr Leanak nehéz dolga volt, mivel a dobnak nagyon nagy szerepe volt az egészben és elég gyorsan és erősen kellett ütnie a lábát. Ezt látván Peti és Barni is egy egyszerűbb ritmussal segítette Leat.
Gio próbált velem énekelni de mivel nem ismerte a szöveget csak ritmusra tapsolt.
Majd Bálint és Ati is ezt tette.
A végére egy egész jó kis "dalt" összeraktunk.
Majd jött az ötlet Barnitol hogy menyjünk már el a stúdiójukba ahhol játszhatnánk egykét Cc számot.
Szerintem nem kell mondani, egyből beleegyeztünk.
Néztünk is buszt de mivel hétvége volt 40 percenként ment tehát egészkor és 40kor.
Így volt egy csomó időnk összeszedni a cuccainkat.
Én és Lea megfogtuk a legközelebb lévő vászontáskát. Leanak a digitális/analógos táska jutott😆
Nekem pedig a színes feliratú Carson Coma-s. Beledobtunk fülest töltött és energia italt. + Buszjegyet meg pénzt hogy valahogy hazajussunk.

*Kb.10-15p múlva

A buszra felszallva csak 4-es helyek voltak tehát 1 embernek egyedül kellett ülnie.
Ő volt Peti. Kicsit sajnáltam de máshogy nem lehetett megoldani.
Így is alig lehetett elférni a gitáromtól és Máté gitárjától sem.

Aztán egy fél óra maximum 3/4 óra alatt ott voltunk.

Elég igényes volt az egész.
Volt egy miniatűr konyha, egy előszoba ahol egy-két cipő sorakozott. Volt egy kanapé azelőtt egy tv.
Beljebb lépve egy ajtó amiben a hangszerek voltak és maga a stúdió része.
Először is Lea odafutott a dobhoz. Barni meg akart neki mutatni egy-két dolgot de Lea ismerte már azt a dobot. Mármint játszott már olyan dobon ami ott is volt. Meg is beszéltük hogy Zsoma és Máté basszus gitároznak, Gio és én énekelünk. Peti úgye a kubás és a csörgő dobos. Ati is basszus gitározott csak ő lassabban és mélyebben. Bálint meg billentyűzőtt.

A Pók-ban egyeztünk meg.
Kottát is kaptunk bár nekem nem kellet mert csak énekeltem.

(Ez itt csak a szöveg)
Épp a plafonon a szemed
Keresed, keresed a bűnbakot
Levezetnéd rajta már a nyolcórányi műszakot
Aztán meglátod a pókot, ez aztán a szerencse
Hátra dőlsz, hagyod, hogy a gyűlölet a nyelvedet vezesse
"Ádám és Éva, nem Ádám és Béla"
Miért jössz ezzel folyton
Miért maradjon otthon?
"Otthon a négy fal között"
Nem látod a pókot a pókháló mögött
Miért zavar az, hogy létezem
Miért hagyjam magam otthon?
"Otthon a négy fal között"
Várj, azt hiszem nem értem, hogy mivan
A nyolc láb benne van a pakliban
Ez a társas mégis páratlan
Pont ugyanúgy vagyunk mások
Pont ugyanolyan srácok
pont ugyanolyan lányok
és pont ugyanolyan párok
Nem látod a pókot a pókháló mögött
Miért zavar az, hogy létezem
Miért hagyjam magam otthon?
"Otthon a négy fal között"
Nem látod a pókot a pókháló mögött
Miért zavar az, hogy létezem?
Nem hagyom magam otthon
"Otthon a négy fal között"

Nagyon élveztem Gioval együtt énekelni és láttam hogy Lea is nagyon csapatta. Sőt még Máté is.

Aztán rámjött hogy nekem is kell gitaroznom.
Bevállaltam Zsomával és Atival a Mit Sem Érdekel-et pedig őszintén énekelni is nagyon jó lett volna... De nem mondom h gitáron eljátszani nem volt jó, sőt imádtam.

Utána meg eljatszottuk egy-két dalt(Il coccrodrillo, polaroid, kreolkèk pillanatok... Igazából az Il coccrodrillo-ból csak egy-két mondtatot tudtam, ezért inkább gitároztam😆)

Majd leültünk egy teára mivel Zsoma csinált. Leültünk a kanapéra és bekapcsoltunk egy filmet, vagyis akartunk csak nem tudtuk melyiket. Az egyiket már valaki látta a másik meg unalmas. Aztán jött az ötletem hogy nézzük meg a Truman show-t. Az jó mindenkinek+ kis nosztalgia.

Amikor úgy egy óra tízenvalahányadik percben jártunk nagyon álmos lettem. És nemtudom hogy de bealudtam... És csak arra keltem fel hogy a kanapén fekszem és Lea meg Máté sehol sőt a többiek is eltűntek. Hogy őszinte legyek kicsit megilyedtem hogy most mi a faszt csináljak.
Aztán megláttam Giorgiot. Nagyon megörültem és oda is siettem hozzá
-(én) mi történt? És hol vannak a többiek? (Mondtam szememet dörzsölve)
-(Gio) hazamentek, mindjárt 7 óra.
-(én) miih?? Miért nem keltettetek fel??
most hogy megyek haza??
-(Gio) először is azért mert nagyon arányosan aludtál és nyugi ha gondolod nálam is aludhatsz.. de haza is kísérhetlek ha, ha neked úgy lenne jó.
-(én) szorosan átöleltem. Amire ő is így reagált. Utána megkerestem a gitárom és a táskám.
Nem lakott nagyon messze. Úgy 15-20 perc alatt ott voltunk. Igazából az ő háza is nagyon igényes és harmonikus volt. Sok virág és növény. És minden tiszta volt és rendezett.
Kicsit körülnéztem hogy felmérjem a terepet.

Aztán rájöttem hogy nincs ruham... És farmerben meg  ingben egy fűzővel elég nehéz aludni.
Kértem tőle egy pólót meg egy nadrágot. És egy szimpla fekete hosszú pólót adott egy szürke melegítővel. Nagyon elvoltam telve magamtól mert olyan illatom volt mint neki...

Később leültem az ágyra. Gio is leült mellém és sunyi mondom megcsikizte az oldalam.
Összerándultam. De utána megfordított és megcsókolt. Megintcsak felemelő érzés volt.
Utána eltolt magától, én pedig elkezdtem sírni.
Azt hitte hogy valami baj van, de igazából a boldogságtól sírtam.
Még életemben nem éreztem ilyen erősen a, a szerelmet. A gondolataim eddig mindenen kattogtak, de most, most csakis rá tudtam gondolni.
A szemébe néztem aztán
-(én) köszönöm!
-(Gio) mit? Nem tettem semmit
-(én) azt hogy foglalkozol velem, hogy mostis velem vagy, hogy alig ismersz mégis érzel valamit irántam és hogy alig ismerlek mégis minden csók vagy ölelés után jobban megismerlek, és egyre erősebbek lesznek érzelmeim.

És hogy amikor veled vagyok minden gondom elszáll...