Régi szokások

311 20 1
                                    

Amíg vártam a kórházi széken. Addig értesítettem a srácokat. Ültem, és merengtem. Semmire nem akartam gondolni. A kórházat a tisztaság szaga lengte be. Minden tiszta volt. Fehér köpenyes alakok sétáltak fel-alá az épületben. Végül az egyik odajött hozzám.

Maga Bóna Zsombor hozzátartozója?

Igen, én vagyok az. Mondja, ugye jól van?

Még egyenlőre nemtudok mit mondani. Várnia kell.

Várnom? Mégis meddig? A könnyektől alig láttam. Egyszercsak arra lettem figyelmes, hogy Peti áll mellettem.

Peti?

Igen, itt vagyok. Nincs semmi baj. Ölel át szorosan.

Én a karjai közt zokogtam. Nemtudtam, hogy mi van Zsomával. Hogy magánál van e, vagy hogy él e... Miket beszélek! Zsombor él ez fix.

Nem lesz semmi baj, Zsombor erős.

Tudom, de mi lehet vele?

Gyere, [név] menjünk ki kicsit levegőzni.

Rendben, bólintottam rá. Petivel nagyon szoros barátságot kötöttünk. Vele akármit megtudok beszélni. Mindig meghallgat. Egész végig fogta a kezem, tudta, hogy énse vagyok jól.

Figyelj [név] nemsokára minden újra a régi lesz.

Igéred?

Igérem.

Majd sírva újra átöleltem. Ha nem viszonozta volna az ölelést összeestem volna. Ezt őis tudta, magához szorított. Mindketten tudtuk, hogy csak barátság van köztünk. Ezért az ilyen dolgoknak nem szenteltünk túl nagy figyelmet. Peti az egyik legjobb barátom. Mikor elnéztem oldalra Giorgio rohant oda hozzánk.

Sziasztok, Zsoma holvan? Mivan vele?

Nemtudjuk, az orvosok nem mondtak semmit. Várnunk kell.

Ohh értem.

Peti már nem ölelt át, már csak álltam mellette. Most nem sírok. De nemsok választ el. Majd elvesztettem az egyensújom. És majdnem orra estem. Szerencsére Giorgio elkapott.

Gyere [név] menjünk haza.

De milesz Zsomával? Nemhagyhatjuk itt.

Figyelj, ma már úgysem engednek be hozzá. De amint szólnak, hogy mehetünk ígérem, hogy itt leszünk.

És ha a többiek jönnek?

Barni a szüleinél van vidéken, bármennyire is akar ő nemtud jönni. Ati és Bálint is messze vannak.

Srácok elintézem, hogy szóljanak amint jöhetünk rendben?

Oké Peti, addig én kint maradok [névvel]

Sietek.

Pár perc múlva visszatért Peti. Semmit sem tudtam leolvasni az arcáról.

Holnap értesíteni fognak minket amint jöhetünk.

Nem akartok nálam aludni?

Oké, szerintem [névnek] is jobb lesz.

Legyen.

Én hazaugrom akkor ruháért. [Név] nekedis haza kéne ugranod nem?

De.

Most biztoshogy nem hagyom egyedül. Nem, félő, hogy a végén megint...

Hát igen, egyik lelkizésünk közben elmondtam, az egyik féltett titkom. Mégpedig, hogy imádom a vér látványát. És az alkarom felkarcolását. Régebben nagyjából napi szinten vagdostam magam. De a majdnem halálos túladagolásom óta nem csináltam. Zsoma elfeledtette velem. De most, hát igen félő, hogy újra megtenném.

Bóna Zsombor × reader (Befejezett)Onde histórias criam vida. Descubra agora