A hírneven túl - C.L. ff. /befejezett/

1.rész

Sziasztok! Én Charlotte Russel vagyok, George Russel testvére. Őt biztos ismeritek, jelenleg a Mercedes csapatát erősíti, Lewis Hamilton csapattársaként. Szóvaaaal, a bátyám nagyon magas, barna hajú, kék szemű és a forma 1-ben versenyez. Ezzel ellenben, én egy alacsony, barna hajú, barna szemű lány vagyok, aki összesen egyszer volt kint futamon, akkor is még csak 8 éves volt. De hát ilyen az élet. Egyébként pedig a Ferrari szurkoló táborát erősítem, már az első TV-n keresztül látott futamom óta. Ja, és 21 éves vagyok, George pedig 24. Őszintén, szerintem mindent elmondtam, amit tudni kell jelen állapotban, tehát.... Jó olvasást;)

Június 2. - szombat

Nyílt az ajtóm. Érdeklődve figyeltem a laptopom mögül, hogy még is ki a fene kelt fel nyáron 5:13-kor. Rajtam kívül, természetesen. Sejtésem volt, hogy ki lehet, hiszen csak a bátyám nyitja ki olyan lassan a szobám bejáratát, mintha csak egy csiga lenne 4-szeresen belassítva.

-Igen?! - kérdeztem, amikor már teljesen kinyílt az a szerencsétlen ajtó, és egészben láthattam a bátyám kialvatlan fejét.

-Egy nagyon fontos kérdésem lenne. - mondta ásítozva, majd gyorsan hozzá lökte a kérdést is. - Nem akarsz kijönni velem a futamokra? Úgy is nyár van, szabad vagy, szóval.. Hétfőn indulnánk.

-Ezt olyan természetességgel mondod, mintha csak minden napom azzal tölteném, hogy futamokra járok. - néztem rá, miközben mosolyogva felvontam a szemöldököm.

-Azeri nagydíj, Baku. Szóval, mi a válasz?

-Legyen! - sóhajtottam, majd lecsuktam a laptopom.

-Szerintem már ma kezdj el készülődni, mert hétfőn indulunk! - magyarázta, de kitessékeltem a szobából, azzal az indokkal, hogy elkezdek pakolni. Ahogy átlépte a küszöböt, bevágtam utána az ajtóm, és azonnal videochatet indítottam Janenel. Ilyenkor még én is fáradt vagyok, ezért természetesen elfelejtettem, hogy 5:20 van, és Jane valószínűleg az igazak álmát aludja, valahol a szomszéd utcában. Csodák csodájára, felvette.(5perc csengetés után, de felvette!)

-Ajánlom, hogy jó okod legyen a hívásodhoz, mert ha nem, én esküszöm innen a fejednek donok valamit.

-Nem fogsz csalódni! - mondtam röhögve, majd a kamerán keresztül a lány álmos fejét néztem.

Jane Roberts a legjobb barátnőm, már gimi óta, együtt voltunk diákmunkán, egy egyetemre is mentünk, csak egyikőnket se vették fel, (ez mondjuk részlet kérdés), de a lényeg, hogy most ugyanott, ugyanannál a cégnél dolgozunk, és komolyan.. Ettől jobbat nem is kívánhatnék. Mondjuk a papírmunkát beiktatnám. Van még kettő testvére, akik ikrek, ők viszont színészek. Ők velem egy idősek, mert Jane már 22. De térjünk vissza a lényeghez.

-Nem hiszed el, hova megyek hétfőn! - mondtam izgatottan.

-Te komolyan ezé-

-Bakuba!

-Mi van? - teljesen elfelejtettem, hogy nagyon ritkán néz f1-et. Vagyis csak velem.

-Megyek ki egész nyáron futamokra, a következő Baku. Bocsi, reggel van még nekem is.

-Reggel? Elment az eszed???? HAJNAL VAN, KEDVES CHARLOTTE RUSSEL! Egyébként nagyon örülök neked. Annyira imádom amikor boldog vagy. - monda, majd elröhögte magát.

-Jó, hajnal. És nem vagy vicces - mondtam megadva magam, résnyire összehúzott szemmel. - Aludj vissza, később még beszélünk.

-NE! Ha már felkeltettél, ne hogy itt hagyj! Komolyan mondom..

-Na jó, nyugi, nem megyek sehova. Akkor segíts pakolni. - kértem a barátnőm, aki természetesen igent mondott. Csak egy gond volt. Szerintem nem értette, hogy értem, ugyanis kinyomott. - Mi a-..

Kiráncigáltam a fehér bőröndöm a szekrény aljáról, és körül néztem a szobában. A bambulásból a csengőnk hangja zökkentett ki. Leszökkentem a lépcsőn, majd az ajtóhoz érve kirántottam a bejáratot. Értelmetlenül néztem a legjobb barátnőmre, aki konkrétan előttem állt, és széles mosollyal nézett rám.

-Te.. Imádlak!! - mondtam a legjobb barátnőm karjába borulva, majd megfogtam a csuklóját, és felfutottam vele a lépcsőre.

-Ennyi mindent viszel?  Hű te lány, felengednek a repülőre? - ironizált Jane, az üres bőröndömre nézve.

-Most vettem még csak ki, nyugi. De nagyon szükségem van rád, fogalmam sincs mit vigyek.

Jane odalépett a nyitott gardróbomhoz, és átnézte a ruháim.

-Ezt most nem mondod komolyan!

Mit? - kérdeztem értetlenül.

-Nincs egy normális ruhád sem! - mondta felháborodottan.

-Mi az hogy nincs e-

-Inkább keresek valamit, de te biztos hogy nem raksz bele semmit, mert úgy fogsz kinézni, mint egy idős otthonból szökött öregasszony! - ezután a kijelentés után Jane sarkon fordul, és visszament.

1 teljesen végig unt óra után végre kijött egy adag ruhával a kezében.

-Tessék. - dobta az ágyamra. Neki álltam átnézni őket, egész jók voltak, csak nem szoktam meg az ilyen tipikus nyári dolgokat. Talált kettő bikinit is, amire rögtön rávágtam hogy..

-NEM! Tedd le! Azokat biztos hogy nem viszem el.

-Már pedig de. - és berakta a táskámba.

-Ugyan mit fogok kezdeni kettő kicseszett bikinivel?

-Na vajon mit?! - húzogatta a szemöldökét.

-Tedd le.

-Biztos hogy nem. - farkas szemet néztünk egymással, majd rábólintottam.

-Jó, rendben, akkor rakd be. - mondtam, de tudtam, hogy amint elmegy az első dolgom az lesz, hogy kiveszem.

12-re kész lettünk, szóval meginvitáltam őt, hogy ebédeljen velünk. Amúgy nem élek a szüleimnél, ahogy George sem, csak nyáron mindig lejövünk hozzájuk. Az ebéd szép volt jó volt, utána kikísértem Janet, dumáltunk még egy kicsit, és amikor visszamentem, felslisszoltam a szobámba.

-Nem hiszem el! - mondtam boldogan, és az ágyamon végig terülve felmentem az instagrammra.

-A STORYNAK SEMMI IGAZSÁG ALAPJA NINCS, VANNAK BENNE KITALÁLT SZEREPLŐK, ÉS A FUTAM NAPTÁR SEM BIZTOS HOGY UGYANÚGY FOG VÉGIG MENNI, AHOGY VALÓJÁBAN VAN.-