Her smile is like a superstition

[12. Rész~Olyan amire senki nem számított]

   Thalia se szó, se beszéd felült a kanapén. Mikor Dumbledore megszólalt volna a lány telefonja megcsippant. Ő egyből felé nyúlt.

Beszélhetünk?. A.

   Gúnyosan nevetett fel a végén és megmutatta a barátainak akik gúnyosan elmosolyodtak. 

-Majd a pokolban...-Amint leírta a válaszát fel állt a kanapéról és kiindult.

-Hát maga?-Futott utána Tonks, de csak ő.

-Haza megyek.-Szált be az autójába.

-De nem mehet egyedül sehová!-Nézett az ablakon keresztül a vörös nőre, aki hatalmas levegőt vett.

-Akkor tartson velem.-Nymphadora hatalmas levegőt vett döbbenetében majd az anyós ülésre ült.

    Thalia szokásos vezetési módszere helyett kicsit óvatosabb volt. Mikor már a liftben voltak, ő a tetőn keresztül felült oda. Tonks csak mikor a lift megállt, akkor szállt ki ajtón. 

-Kávét? Whiskeit?-Pillantott a fiatal metamorf mágusra aki a kanapéra ült.

-Kávét elfogadok.-Mondta szégyenlősen. Róka neki is látott majd két bögrével ült le a kanapéra. Éppen végzett italával a vörös amikor is a mellette ülő lány rámosolygott.

-Mi az?-Pillantott oldalra.

-Kezd kedves lenni.

-Nincs más választásom. Úgy látszik jó színész vagyok..-Amint kimondta felpattant. Két bögréjével indult a konyhába.

-Miért ilyen elutasító?-Követte a nő és mögötte állt meg.-Miért nem hagyja, hogy mások meglássák magában a jót?-Kérdezte közelebb lépve.

-Tudja miért?-Hirtelen fordult meg.-Mert tizenöt évig mindenki árnyékában éltem! A húgom Ms. tökéletesség, a szüleim és a sok aranyvérű! És ha hagyom, hogy meglássák bennem a nem létező jót, akkor jót is várnak! Én meg nem akarom megfelelni senki elvárásainak!-Jelentette ki hevesen.

   Ekkor olyan dolog történt amire egyikük sem számított. Nymphadora hirtelen fogta meg a nő arcát és apró csókot nyomott az ajkaira. Thalia furán nézett. Mikor a lány szabadkozni kezdett volna, ő csapott le az ajkaira...

Eközben a többieknél

-Ezt lessétek!-Az ikrek rohantak egy aranynyaklánccal. 

-Adjátok vissza!-Futott utánuk Hermione, Sikertelenül. 

   A négy rossz fiú segíteni próbált, ahogy a két fiatalabb Weasley testvér is. Viszont a nyaklánc pörögni kezdett. Egy aranyfüst után pedig hirtelen mind eltűntek. Ahová érkeztek, oda hatalmas csattanással értek földet.

-Ó az a..

-A karom!

-A lábamon taposol Ron!

   Mikor nagy nehezen felálltak a földről, a Roxfortban találták magukat. Mind döbbenten néztek körbe. Hát még amikor Dumbledore eléjük sétált! 

-Kik maguk?-Kérdezte felvont szemöldökökkel.

-Ó te szent kicseszett Merlin!-Szólalt meg a négy bűnöző fiú egyszerre, hajukba túrva.

-Milyen évet írunk?-Kérdezte Hermione az igazgató úrtól.

-1978, természetesen.-Pillantott a lányra, aki pedig a törött időnyerőt mutatja fel.

-MI 1995-ben voltunk!

   Egy hosszú magyarázkodás után hittek nekik. Hermione kezdte magyarázni a kért embereket. A négy rossz fiú dühös pillantást küldtek felé amikor meghallották a szüleik nevét. Hát még amikor meglátták magukat hét éves korukban! Thalia is ott volt, szüleivel és húgával. Persze a Tonks család és a Weasley család is ott volt.

-Ki kezdi?-Nézett körbe Dumbledore.

-Majd én!-Szólalt meg Michael.

°˙°˙°˙°°˙°˙°˙°˙°˙°˙°˙°˙°˙°

Tiatok!

Hát.. Meglepetés! Ez az szünet annak volt köszönhető mert tanakdotam, hogy Thalia kivel legyen. Végül Tonksra jutottam. Remélem így is tetszeni fog nektek. Ezzel pedig megszületett az első lányxlány törénetem!

További jó olvasást!

Hanna Nikoletta <3