Kikosarazva

5.Rész

Túl lendültünk Laci bejelentésén, majd elkezdtünk iszogatni.
-Amúgy, miért én vagyok csak lány?-néztem körbe.
-Mert téged tudunk csak elviselni..-válaszolt Manuel.
-Milán, játszunk olyat, hogy ki bír többet inni?-léptem hozzá közelebb.
-Ebbőől baj lesz.-fogta meg a vállam Laci.
-Nyugi, nem lesz.-fordultam felé.

Kitöltöttek kezdésnek 5-5 rövid italt, s 0-ra elkezdtük inni.

-3
-2
-1
-0!

Az első 5 simán lement, a második 5ös csoportnál már voltak problémák, és Milo fel is adta a nyolcadiknál.
-Neeekem jobb a torkoom!
-Jobbnak is kell lennie.-szólalt meg a perverz Marics.

Milo felé közelítettem, s átkaroltam a nyakát.
-Gyere egy kicsit..-súgtam a fülébe, s Laci szobája felé kezdtem el vezetni.
-Mit szeretnél?-nézett rám.
-Tudod te azt!-vettem le a felsőm.
-Nina! Húzd vissza, részeg vagy. Így biztos nem csinálom, holnap tuti megbánod!

~Milo szemszöge
Visszahúzta a pólóját, majd egy nagy lendülettel a szekrénynek nyomott, s csókcsatába kezdtünk.
Laci ránk nyitott.
-Mi volt ez a csattanás? Ooo bocs.-csukta vissza az ajtót.
Ninával továbbra is csókolóztunk, majd az ágyra lökött.
-Nina, kérlek majd ha józan leszel..
-De én most akarom.-puszilgatta lágyan a nyakam.
-Hidd el, én is akarlak, de mindketten részegek vagyunk, és nem is vagyunk együtt.
Ismét levette a fölsőjét, s a földre dobta. Bevallom, alaposan végig nézte a testét, majd a derekánál fogva magam mellé fektettem, s felültem.
-Nina, holnap megbánod, és nem akarok csalódást okozni.

Szerintem ezt a mondatot már nem is hallotta, mert elaludt. Egy puszit nyomtam a homlokára.

-Szeretlek.-álltam fel.

Kimentem a fiúkhoz, s mindenki engem figyelt.
-Nem történt semmi, csak csókolóztunk, hisz részeg. Tuti megbánná később.
-Meg.. együtt sem vagyunk..
-Ne aggódj, biztos igent mondana..
Még egy kicsit beszélgettem a srácokra, mikor szipogásra lettem figyelmes.. Nina volt az.

-Megnézem.-keltem fel.

-Mi a baj kicsi?-öleltem magamhoz.
-Nagyon fáj a hasam.-szipogott a vállamon.
-Shh, feküdj le. Simogatom.
Lefeküdt, én pedig szorosan mellé, és simogatni kezdtem.
-Gyógyszert kérsz?-néztem rá.
-Igen, de ne hagyj itt.-ölelt át.
-De hoznom kell.
-Akkor inkább mégsem kell, de kérlek ne hagyj itt.
-Jó, nem hagylak. Írok Lacinak.

(...)
Mindjárt hozza.-pusziltam meg.
-Milo.
-Hm?
-Szeretlek.
-Én is szeretlek.-csókoltam meg, mire pont benyitott Laci.
-Meghoztam a hercegnőnek a gyógyszerét.. mondjuk nem tudom mennyire jó ötlet ennyi piára bevenni.-tette le.
-Szerintem semennyire.-néztem Ninára.
-Jó, akkor nem veszem be. De Milán, kérlek maradj velem.-kezdett el könnyezni.
-Nyugi Kicsi, ne sírj. Itt maradok veled. Ellesznek nélkülem is a fiúk.-bújtam hozzá.

A simogatásomtól elaludt, majd lefényképeztem és beállítottam háttérképnek.

Én is elszundítottam, s reggel arra ébredtem hogy a hajammal játszik.

~Nina szemszöge
Milo hajával játszottam, mikor ébredezni kezdett.
-Jóreggelt.-mosolyogtam.
-Ennél jobb nem is lehetne, puszilta meg a kezem.
-Jobban vagy?-húzott magához.
-Sokkal, tegnap nem igazán ettem, és sokat ittam.. Szerintem ez kikészítette a gyomrom..
-Nina.
-Igen?-néztem a szemébe.
-Szeretlek.
-Én is.

Kicsit még visszadöltünk az ágyba, és én a hasára feküdtem.

(...)

Kiültünk a nappaliba a fiúkhoz, én pedig elmentem kávét csinálni mindenkinek.
A kávékat osztottam ki, mikor Milánhoz értem.
-Kérhetek bele még egy kis Ninát?
-Sajnálom, ilyen nincs elérhető.

Kortyolgattuk a kávénkat regeneráció képpen, mikor felvillant Milán telefonja, mindenki oda pillantot, s Laci rám nézett.
Én csak bólogattam, hogy nem vagyunk együtt.
-Na megyek, felöltözök. Aztán elindulok haza fele.-indultam be Laci szobajába. Igazából, csak Milo pólóját kellett levennem, és az enyémet fel, mert az éjszaka csak ennyi került le rólam.

Elkészülődtem, kicsit helyre raktam a hajam is, és már mentem is.

-Szeretlek titeket! Sziasztook.-elköszöntem tőlük, viszont megálltam az ajtóba majd visszafordultam.
Egyenesen Milohoz vettem az irányt, s egy puszit nyomtam a homlokára, ő viszont visszahúzott, s egy szájra puszit kaptam.

-Aaahw.-olvadozott Brúnó és Laci.
-Nina, lekísérhetlek?-állt fel Milo.
-Hát, legyen.-vontam vállat.

-Este ráérsz?-értünk le az autómhoz.
-Hmm.. lehet. Miért?-támaszkodtam meg.
-Átjöhetnél hozzám, filmezhetnénk nyugisan.
-Benne vagyok.-mosolyogtam.
-Alszol nálam?-nézett rám.
-Aludjak?-húztam fel a szemöldököm.
-Aludj, hozz ruhát is.-ölelt meg.
-Viszek.-nyitottam ki a kocsit.
-Vigyázz magadra! Este találkozunk.
-Te is vigyázz. Sziaa.-hajtottam el az autóval.

Jajj.. ez a srác.. kinyír.. Azt hiszem teljesen bele szerettem, de inkább megvárom amíg ő lép, hátha ő időközben mégsem akarja ezt az egészet..
Haza értem, olyan fél 3 fele lehetett, így összepakoltam a lakásban, és pár cuccot amit viszek Milohoz. Kényelmes ruhát húztam, ami nálam egy nagy póló, egy Nike proval vegyítve, kicsit hosszabb zokni, és a Bublegum Jordanem, mert megy a pólómhoz.
Sütöttem egy kis pizzás csigát, hogy ne üres kézzel állítsak be, majd 7óra felé el is indultam.