Más Szemszögből - /𝓾𝓶𝓫𝓻𝓮𝓵𝓵𝓪 𝓪𝓬𝓪𝓭𝓮𝓶𝔂/ 𝓯𝓯.

7. fejezet; Alku tétel, áldozat hozatal

Daphne szemszöge

-Miről beszélsz? - ziháltam alkalom adtán fel dolgozva az eseményeket.

- Riley-ról. - suttogta orra alatt - Viszont kint vársz. - utasított.

- Akkor miért hoztál egyáltalán? - ráncoltam homlokom pont lehetőségem nyílt megismerni Klaust és Alison-t, na meg persze Vanya-t, - de tőle inkább tartanám a távolságot - mikor Ötös gondolt egyet és idehozott.

- Fogalmam sincs. - vont vállat egyszerűen - Csak szeretem, ha velem vagy. - mosolygott.

- Kedves tőled ellenben, ha már ide kerültem bejövök veled. - makacskodtam, hiszen elvileg nyomot talált Riley-ról.

- Előtte, hagy intézzem el a csajt. - helyezte egymásra két tenyerét, vonakodva egyeztem bele. Helyet foglaltam egy cigaretta meggyújtása keretein belül az elhagyatott ház terasz szerű elejében. Nehezen tudtam elképzelni, hogy valóban kislányom nyomára akadt azt meg végképp miszerint ennyire fontos neki. Elvégre alig ismeri öt napja, sőt kevesebb. Árnyékban hátra dőlve pásztáztam a világos kék eget, olyan hibátlan. Néhol elszórt kiáltásokat esetleg vitatkozást észleltem. Ilyenkor hitegettem magam, hogy Ötös elbír vele, képes rá, nagyobb csapódásoknál már azon voltam, hogy be megyek, de muszáj bíznom benne.

- Most már elő jöhetsz. - szűrődött ki a résnyire nyitott ajtón Ötös ingerült hangja. Elszántan tápászkodtam fel meg parázsló cigarettámra taposva. Tudtam jelzése egyáltalán nem nekem szólt a küszöböt átlépve nyilvánvalóvá vált. Lila-t láttam a földre terítve, amint Ötös lába nyakára nehezedett. Hamarosan halk léptekkel hagyta el rejtekét egy magas, élénk barna hajú, elegáns leopárd mintás öltözetet viselő nő. Aljas mosoly terült el arcán miképpen rám nézett.

- Jó újra látni titeket. - szólalt fel mire Ötös meglepetten nézett rám szemeiben végtelen düh és régi emlékek sugallata jelent meg mind ez persze nem rám irányult, hanem újonnan érkezett ismeretlenre, bár kétlem, hogy korábban ne ismertem volna.

- Mondtam, hogy várj kint. - sziszegte villogó zöld pillantásával.

- Azt mondtad várjak még elintézed őt. - szemöldököm össze húzva fordítottam fejemet Lila felé, aki jelenleg igen szorult helyzetben volt.

- Te vitted el? - szegezte vörös magassarkúban virító nőnek kérdését, ki láthatóan élvezte a szituációt.

- Lassan a testtel. - szívott bele pipájába - Fogalmam sincs miről beszélsz. - vigyorodott el. Egyértelműen hazudott - A lényeg, hogy itt vagyunk. -.- Együtt ismét. - köhécselt - Hiányoztam? - közelebb lépett hozzám. Ötös azonnal rá vetette volna magát, ha nincs ott Lila ugyanis bármikor neki eshet, ha egy pillanatra nem figyel. Erősen ragadta meg kezem, világossá vált. Ő tette ezt velem, viszont azt még nem tudja, hogy elfelejtettem mindent - feltéve, ha Lila nem számolt be neki - ezt előnyünkre fordíthatjuk. Az említett gonosz nevetésbe fogott Ötös, viszont kissé rá nehezedett torkára ezért egyből abba hagyta.

- Szépen be gyógyult. - dünnyögve állapította meg - Frissítsünk rajta? - Ötös kezét ökölbe szorította, állkapcsa megfeszült.

- Hagyd békén! - mordult rá indulásra készen ezzel bármikor kockáztatva esélyeinket.

- Nem fogom bántani, egyelőre. - szúrta oda utolsó szavát - Be kell vallanom jól kiszúrtad, pedig Lila nagyon képzett. - beszélt továbbra is vigyorral képén kezemet eleresztve.

- Lila-t berakni szanatóriumba, hogy kihasználja a bugyuta testvéremet. - felelt nyugodtabban - Okos húzás volt. - Lia Ötös talpának nyomása alatt fészkelődött.