A Legszebb Pillanataink

04.

-Mondj egy olyan dolgot magadról amit csak kevesen, vagy csak te tudsz! -Fordul felém Charlotte. Délután hívott fel amikor épp végeztem az egyetemen és elhívott kávézni. Belementem és most itt ülünk a kocsimba és a kávézó felé tartunk. -Ez nehéz. -Nevetek fel, ő pedig bólint. -Igazából nem Anderson a vezeték nevem. -Láttam, hogy a mellettem helyet foglaló nő felhúzza a szemöldökét elmosolyodok. -A nevelő apámat hívják Anderson-nak. Felvettem a nevét amikor 16 éves lettem. Most te jössz. -Mosolygok rá és utána vissza emelem a tekintettem az útra. -Mindig is féltékeny voltam a bátyám tökéletes életére. -Sóhajt fel. -Apa nyomdokaiba lépve doktor lett és van egy nagyon kedves felesége és két fia. -Teszi még hozzá. Megállok a kávézó parkolójában. -Lehet, hogy tökéletesnek látszik, de nem tudhatod mi van a felszín alatt. -Jegyzem meg, mire elmosolyodik. -Nagyon bölcs van. -Jegyzi meg aztán kiszáll a kocsiból én pedig követem őt. Ma tudom, hogy Mia dolgozik így kicsit feszengve lépek be a szőke nő mögött és egyből kiszúrom Mia göndör fürtjeit. Ő is szinte egyből megpillant. -Baby! -Ordítja el magát, majd integet egy sort én pedig lemondóan sóhajtok. Oda lépek a pulthoz egyenesen Charlotte nyomába. -Szia. -Nyomok két puszit az arcára, majd vissza huppanok a pultnál lévő székek egyikére. -Egy pillanat és mesélek, csak kiszolgálom a vendéget. -Jegyzi meg Mia és a szőkeség felé fordul. -Mit adhatok? -Mosolyog szelíden. -Egy csokis latte, két cukorral és egy kis fahéjat is kérnék bele. Te? -Fordul felém én pedig elmosolyodok. -A szokásost. -Mia egy pillanatra össze zavarodik, én pedig kihasználom ezt. -Majd oda hozod nekünk az asztalhoz kérlek? -Mosolygok rá sunyin, neki pedig elnyílnak az ajkai egymástól. Ez a látvány annyira meglep, hogy felröhögök és inkább Charlotte után megyek és lehuppanok a lánnyal szembe. -Ne haragudj ha kellemetlen helyzetbe hoztalak, csak Mia a legjobb barátom és meglepte a dolog. -Kék szemek játékosan villannak. -Csak te tudod, hogyan iszom a kávém. -Jegyzi meg és ezzel együtt elengedi a bocsánatkérésem a füle mellet. -Mindenki másnap el kell mondanom mindig, hogyan iszom. Sőt van egy srác aki minden adandó alkalommal vissza kérdez, hogy biztos kell e bele fahéj! -Panaszkodja én pedig elmosolyodok. -Megjegyzem ami felkelti a kíváncsiságom. -Charlotte elmosolyodik. -Én keltettem fel vagy a kávé rendelésem? -Ebben a pillanatban jelenik meg Mia. -Mindenképpen te aranyom! -Teszi le elénk a kávékat. Majd felém fordul azzal a tipikus ezt nem úszom meg nézéssel, majd távozik az asztaltól. Ekkor figyelek fel az apró pírra az előttem ülő arcán. Elégé halványan, de látszik, hogy elpirult és rá kell jönnöm, hogy mennyire is aranyos így. -Szóval mért raksz bele fahéjat? -Kérdezzem meg ő pedig felnevet. -Mert sokkal finomabb fahéjasan. Kóstold meg! -Tolja elém a poharat én pedig mosolyogva emelem az ajkaimhoz és bele kortyolok. Tényleg finom volt, a fahéj enyhe mellék ízt add a kávénak és kevésbé volt keserű. Elmosolyodok és vissza csúsztatom elé a kávés bögrét. A sajátom egy egyszerű bécsi kávé volt rengeteg cukorral. -Talán tényleg finom fahéjjal. -Jegyzem meg, mire ő felnevet. -Nyugodtan beismerheted, hogy sokkal finomabb, mint a tiéd. -Kacsint rám én pedig megrázom a fejem. Közben lassan apránként egyre több meleg járja átt a szívemet ahogy figyelem az előttem ülő nőt.

~•~

-28 éves vagyok! -Nevet fel újra a kocsiban vagy már ezredjére. -Ez igenis középkorúnak számit. -Megforgatom a szemem. -Akkor sincs igazad. -Rázom meg a fejem nevetve. -Ugyan mért nincs? -Felé fordulok és megrántom a vállam. -Mert túl dögös vagy. -Újra elpirult, de most sokkal erősebb vörös árnyalatot vett fel az arca. -Lehetek dögös középkorú is. -Felé fordulok és bólintok, ezzel nem tudtam vitába szállni. -Igen, lehetsz. -Megforgatja a szemét, de még mindig piros az arca. -Aranyos amikor elpirulsz! -Jegyzem meg és leparkolok egy kertes ház előtt. -Nem pirultam el. -Felé fordulok és megfogok egy tincset a szőke fürtjéből és a füle mögé tűröm. -Csak zavarja jöttél. -Jegyzem meg, mire a karomra csak, majd felnevet. -Szemét vagy! -Forgatja a szemét majd a ház felé pillant. -Örültem, hogy találkoztunk! -Mosolyog rám őszintén amit azonnal viszonzok. -Örülök neki én is, majd megismételhetnénk. -Charlotte közelebb hajol hozzám újra orromba kúszik a kókusz és a vanília illata. -Mindenképp. -Nyom egy puszit az arcomra, majd kiszáll a kocsiból. Megvárom még belép a lakásba és addig sikerül összeszednem magam a sokból. Megpuszilta az arcomat! Miután becsukja a ház ajtaját én elindítom a kocsimat és elindulok haza felé. Miközben végig a puha ajkai járnak az agyamba amik a bőrömhöz értek. Nem tagadtam eddig se, hogy mennyire vonzódom a nőhöz, de egyszerűen kezd felemészteni a gondolata is annak, hogy egyszer az ajkaim is érezhetik majd az ő ajkai puhaságát. Tudom, hogy a mai nap után a legjobb barátnőmet is be kell avatnom, tudom mennyire kiváncsi már most is és biztos vagyok benne, hogy munka után egyenesen hozzánk hajt majd és két doboz jégkrém mellett kell neki mindent elmesélnem majd. Egyenlőre viszont csak azt vártam, hogy végre haza érjek és játszhassak végre a testvéreimmel akiknek megígértem, hogy suli után elverhetnek monopoly-ban. Aztán holnap egyetem újra utána pedig munka. Szépen lassan vissza rázódom majd a megszokott fogaskerékbe, csak most már lesz valaki aki egy hívással ki fog tudni rángatni belőle. Mert akármennyire is tagadom, Charlotte és én soha nem lehetünk csak barátok, mert ilyen kémia mellet ami köztünk van szinte lehetetlen csak barátnak lenni. Azt remélem azért ezzel ő is tisztában van. A telefonom halk pintyenessel jelzet amikor leparkoltam a házunk elé. A telefonomra nézve megpillantottam Charlotte nevét így feloldva elolvastam az üzenetet.

"Szia idegen!
Nagyon jól éreztem magam ma veled és arra gondoltam megismételhetnénk valamelyik nap, ha rá érsz.
Puszi, Lottie. "

Elmosolyodtam az üzenet láttán és a becenéven is. Gyorsan meglestem a naptáramat és be pötyögtem a választ.

"Szia Lottie!
Tetszik az ötlet, mert én is nagyon jól éreztem magam veled! Egyeztethetünk a héten, hogy neked mikor jó. Nekem elvileg pénteken és szombaton lenne szabad időm, ha nem jön közbe semmi.
Puszi, Stephanie!"

"Nekem megfelelne a péntek délután, ha neked is. Egyenlőre nekem reggel egy órán lesz és délutánra még nincs programom. Esetleg egy pohár borra is meghívhatlak este.
Lottie."

"Tetszik az ajánlat kedves Lottie és élnék is vele! Péntek délután találkozunk! S."