Végzet-S3A [Derek Hale]

007

————————————————-
7.fejezet
————————————————-

Az éjszaka hosszúra sikeredett.

Csakúgy mint ahogy Derek megmondta előre, nem az ágyban aludt hanem a kanapén. Kényelmetlen volt, de a világért se akarta volna, hogy a lány az ágyában, aki többet jelentett neki mindennél rosszul érezze magát azért, mert egy idegen férfi mellett kell aludnia. Bár az ő lakásában voltak, ahogy Ora is mondta nem félt, de Derek nem kockáztatott.

Azok után nem, ami a családjával történt.

Az évek alatt falakat húzott fel maga köré és nem engedett be senkit. Aztán Stiles Stilinski úgy gondolta, hogy nagy buli az éjszaka közepén az erdőben egy hullát keresni a legjobb barátjával Scott McCall-al. De történetesen Scott egy igazi szerencsétlen módjára viselkedett, s természetesen lett is következménye. A harapás...

A harapás egy ajándék, Scott. Talán még nem akarod, de majd fogod.

De Scott nem akarta. Sem akkor, sem most. De muszáj volt elfogadnia, így most szinte saját falkája van. Igaz a falka nehéz időket él, de együtt mindenre képesek.

Erica és Boyd eltűnt... Isaac-et sem látták már egy ideje.

Jackson végleg elhagyta Beacon Hills-t és Londonba utazott.

Scott és Allison megtették a szükséges lépéseket és a béke érdekében szerelmüket félretéve, külön utakra eveztek.

Lydia próbálja magát túltenni első szerelmén Jackson-on az egyéjszakás kalandjaival, de legbelül nem tud túllépni.

Stiles pedig... Még annyi év után is Lydia után esedezik, segít Scott-nak, az apját boldogítja és most, hogy a testvére visszajött, Deckard-ot sem hagyja egyedül.

Derek fáradtan dörzsölte meg a homlokát és sóhajtva ült fel a kanapén. Szeptember eleje volt és a két bétájáról hónapok óta nem hallott. Az elején azzal nyugtatta magát, hogy megtalálták a keresett falkát és elmentek, de amikor rejtélyesen Isaac is eltűnt tudta, hogy bármi is az igazság, legyenek boldogok vagy szomorúak meg kell találnia őket.

A hatalmas ablak előtt volt egy asztal, egy székkel, amire Derek csak ledobta magát és az asztalra támaszkodott. Arcát a tenyerébe rejtette és próbált rájönni hol rontotta el. De a válasz egyértelmű volt. Évekkel ezelőtt...

Amikor hallgatott Peter-re és az egyik alfa segítségét kérte egy ember átváltoztatásában... De ha még csak egy ember lett volna... Ő Paige volt... Nem csak egy ember.

Halk sóhajokra, fájdalmas nyöszörgésre kapta fel a fejét, mire azonnal Ora felé terelődött a tekintete. A lány összegörnyedbe feküdt és valószínű rémálma volt.

Gondolkozás nélkül pattant fel és rohamos léptekkel indult az ágyhoz. Ahogy odaért, a térdeire borult és lassan elsimította a tincseket Ora izzadt homlokából.

— Ora... — suttogta Derek, mire a lány teste megrándult és hirtelen belekapaszkodott a Hale férfi karjába, de még mindig az álmok világában járt. — Ora! — Derek a két keze közé fogta a Navarro lány arcát és a hüvelykujjával gyengéden simogatta a puha bőrét. — Kelj fel! — szólalt meg Derek és gyengéden elkezdte rázni Ora testét.