Serenade of the Sea ( LARRY STYLINSON x PETER PAN )

Ötödik fejezet

━━━━━━━━━━━━━━━━
PORSZEM
━━━━━━━━━━━━━━━━

━ Hát végre ismét itt vagy, Péter! - vigyorog rá a barna hajú fiúra a kalóz, kinek göndör fürtjeit a hatalmas piros kalap takarja el, melyben egy hosszú, hófehér hattyútoll van.

━ Tudom, hogy hiányoztam önnek, Kapitány. - válaszolja a fiú egy mosollyal az arcán, még annak ellenére is, hogy a szíve úgy dübörög a bordái között, hogy már megfájdul tőle minden porcikája. - Tagadni sem tudja, mennyire!

━ Nem is kívántam tagadni ezt, kicsi fiú. - feleli elégedetten Hook, miközben int a legénysége két tagjának, hogy vigyék a foglyot a kabinjába.

A Kapitány nézi, ahogy elvezetik a fiút, aki önként megadta magát. Hook számításai pontosak voltak, ennek pedig roppant mód örül.

━ Lehorgonyzunk! – mondja a legénységnek, akik egyként mondanak egy Ahoy-t erre válaszul.

Hook megindul a kapitányi kabinja felé, ami a fedélzet végébe van, a kormányos emelkedő alatt. Ludwig biccent egyet fentről a férfinak, Hook pedig csak bemegy a kabinba és bezárja maga után az ajtót.

Péter csendesen ül a férfi asztala előtt. A két férfi, akik bevitték, már nincsenek vele, ezért a kezeit hozzákötötték a székhez elővigyázatosságképp.

A fiú szokatlanmód csendes, miközben Hook körülötte sétálgatva tölt magának egy pohárka rumot, és leül a fiúval szemben az asztala mögé.

Percekig némán figyelik egymást. Hook felméri Péter új vonásait. Valahogy elégedettséggel tölti el, amit lát. Az egykoron gyermeki test, most egy fiatal férfi alakjában mutatkozik meg. Az indákból szőtt ruhája új. Hozzáigazította a mostani alakjához. Még mindig nevetséges, de a felsőteste már izmosabb kicsivel.
Hook végignéz rajta. A lábujja hegyétől, egészen a feje búbjáig. Gyönyörködik a fortélyában, ami sikeresen bevált.

Péter állja a férfi pillantásait és ő is jobban szemügyre veszi a már középkorban lévő férfit. Sosem tudta, hogy pontosan hány éves lehet a Kapitány, mivel Sohaországban teljesen máshogy telik az idő.
Erős arcszőrzetéből, és derekas kiállásból azt mondaná, hogy meglehet már negyven éves is.

A férfi smaragd szemei ijesztően villannak fel, ahogy Péter íriszei elérik a szemmagasságát.
Hook a kampós kezével leveszi a kalapját és az asztalára hajítja, majd megtámaszkodik vele az asztal szélében. A másik kezével a poharat fogva, meghúzza annak tartalmát. Pár csepp végigcsorog az állán. Péter csendben figyeli, ahogy megissza a rumot, és ezután az asztalra teszi az üres poharat.

━ Megnőttél. – töri meg a hosszú csöndet a Kapitány. Péternek hirtelen forrni kezd a vére a pukkasztó megjegyzésre, amit a férfi direkt így fejezett ki.

━ Köszönhetően magának. – mondja uralkodva az indulatain a fiú.

Hook palástolni sem próbálja a jókedvét. Olyan természetesen viselkedik, hogy az már fáj Péternek.

Igen, sokszor bolondozott a férfival. Csínyeket követett el ellene, de sosem ártott neki. Legalábbis ő szentül esküszik, hogy soha nem tett ártalmasabb dolgot ellene.

━ Mondanám, hogy semmi személyes indíttatás nem volt ebben... - kuncog fel a férfi és hátradől a székében. – De akkor sajnos bizony hazudnék!

━ Maga folyton hazudik. – forgatja meg a szemeit Péter. Kezdi idegesíteni a férfi könnyed kedve. Egyáltalán nem jellemző rá. Úgy hiszi, hogy győzött, és azért bízza el magát ennyire. – Miért tette? – teszi fel a kérdést a fiú, ami már Hook érdeklődését is felkelti.

Úgy tesz, mintha elgondolkozna a válaszon. Hümmögve felkel a székéről és a mögötte lévő ablakokhoz lép, ahonnan látni lehet a hajó farát, és a mögöttük elterülő nyílt tengert. Kezeit összefonja maga mögött. A kampós kezét a másikba csúsztatja és úgy kémleli a kinti jelenségeket.

━ Túlságosan régóta vagyok itt. – feleli a férfi elmélyülten. – Túl régóta hagyom, hogy bosszants. Mindezt úgy, hogy nincs az előnyömre.

━ Arra nem gondolt, hogy én mindezt csak viccből tettem? – vonja fel kérdőn a szemöldökeit Péter, de Hook nem reagál erre. Ellép az ablaktól és zölden világító szemeit Péterre emeli.

━ Nem vagy okos, kicsi fiú. Bármennyire is próbálod ezt elhitetni mindenkivel.

━ Ne nevezzen így! – sziszegi Péter, de Hook ismét csak elmosolyodik.

━ Azt teszek, amit csak akarok, Pán Péter! – folytatja a Kapitány. – Te csak egy apró porszem vagy itt. Egy igen idegesítő porszem... - teszi hozzá, majd megkerüli az asztalt és a fiú elé lép.

Túl közel van, ami nem tetszik a fiúnak, de nem tud megmozdulni, mivel a kezeit béklyóba kötötték.

Tekintete az asztalra siklik, ahova a kését is tették a férfiak, akik idehozták őt. Hook szemei követik a fiú pillantását. Az ép kezét rásimítja a kés nyelére, majd felemeli. Könnyed és aprócska fegyver abban a hatalmas kézben. Pétert rossz érzés fogja el, ahogy a férfi jobban szemügyre veszi a kését.

━ Megakar ölni? – teszi fel a bugyuta kérdést a fiú. Hook halkan felkuncog.

━ Igen, Péter. Minden vágyam, hogy végre megszabadulhassak tőled. – lép közelebb hozzá a Kapitány.

Szemeiben gonoszság csillan. Péter szíve hevesen ver, amikor megérzi a kés pengéjének oldalát a bőrén. A fém tapintása hideg, és a fiú nem számított rá, hogy ennyi volt.
De végtére is... önként jött ide.
Csak arra nem számított, hogy ilyen gyorsan éri majd a halál.

Hook beakasztja a pengét a bal vállán átfutó indába, ami a nadrágját is tartja. A Kapitány egy könnyed mozdulattal vágja le a pántot, ami megadja magát. Péter fújtat egyet, de nem néz a férfire. El sem tudja képzelni mi lehet rosszabb a halálnál... Aztán meglátja a férfi arckifejezését, ahogy végig futtatja a szemeit a félig fedetlen testén.

A testen, ami már egy felnőtt férfié.
Teljesen más.
Többé már nem törékeny és gyermeki.

Hook felemeli a kampós kezét és végighúzza a hideg fémet Péter mellkasán, akit kiráz a hideg.
A Kapitány érintése lassú. A tekintete követi a mozdulatait, miközben a kést az övére csúsztatja. A szabad kezével Péter álla alá nyúl és kényszeríti a fiút, hogy ránézzen.

Hook vonásai határozottan mások, ezt pedig Péter is látja. A smaragdokban megvillan valami ismeretlen érzés, amit Péter nem tud beazonosítani. A kampó végigsiklik, le egészen a hasáig. A Kapitány beakasztja a végét a fiú levelekből készült nadrágjába.
Péter szíve szinte már dübörög a mellkasában. Még ő sem szokta meg a testét, és nem tudja, mi ez az érzés, ami a hasában is kavarog. Idegesség lehet, vagy valami frusztráló bizsergés.

━ Viszont még szükségem van rád. – szólal meg Hook hirtelen és elrántja a kampóját Péter testéről. – Sajnos. – teszi hozzá ellépve a fiútól, aki megkönnyebbülten fellélegzik.