Sosem foglak szeretni (szünetel)

25

-köszönöm szépen, te is nagyon sármos vagy!-megcsókoltam.
-én mindig az vagyok-szemet forgattam.
-há persze-majd szépen, kedvesen össze borzoltam a haját amivel több mint egy órát dolgozott.
-Rachel ezért nagyon fogsz kapni ugye azt tudod?-szűkítette össze a szemét.
-tudom-bólintottam-de csak akkor ha elkapsz-majd úgy rohantam, hogy az csak na.
-na várj csak-mindketten nevettünk majd ő is futott utánam.

A nappaliba értem majd a kanapéhoz futottam majd kerestem Nicholast aki csak úgy eltűnt majd hátulról ijesztett meg.
-te bolond!-csaptam hason de meg se érezte.
-masszírozz úgy, jó-döntötte hátra a fejét majd a szemeit becsukta. 
De egy szemét ez az ember istenem.
Jól gyomorszájon eltaláltam majd elakartam futni, de elkapta a csuklom majd levágott a kanapéra és fölém mászott, elkezdett csikizni.
-hhagyd ahhbba Nicholass mert bepisilek!
-tudod erőset ütöttél úgyhogy GYÓGY PUSZIT KÉREK-nevettem rajta majd adtam neki egy csókot.

Elindultunk a kocsiba pedig mentek a jó zenék amiket természetes végig énekeltem majd már nyálam nem volt amin csak Nicholas nevetett.
-megérkeztünk.- görcsberándult a hasam majd a testőreik kinyitották az ajtómat én pedig Nicholas baloldalára mentem és elkezdtünk a házhoz menni, megint ugyan abban volt tehát legalább tudom mi merre is van.

Belépve most sokkal többen voltak mint a múltkor ami szinte lehetetlen, de mégis sikerült.
-Nicholas fiam-jött oda egy házaspár akik ezek szerint Nick szülei. Úristen ments meg!
-anya bemutatom Rachelt a kedvesemet.-majd a derekamat fogta meg én pedig azt azzal a kezével összekulcsoltam a sajátomat.
-üdvözlöm!-kicsi meghajlás (illemtanulása megvolt).
-én is örvendek, hogy megismerhetlek annyit hallottunk màr rólad, hogy kiváncsi voltam ki lehet az aki ennyire elcsavarta a fiam fejét.-majd két puszit kaptam az arcomra. Kedvelem ezt a nőt már most. Az apósom csak szúrósan nézett majd ő is megszólalt.
-mi a teljes neved?
-Rachel Bhorsellino-mosolyogtam.
-megyek köszönök a többieknek- majd ott hagyott nem értettem semmit, de mint láttam egyikünk sem.
-most ez mivolt?-nézett össze Nick és az anyukája.
-valami rosszat mondtam?-néztem rájuk majd Nicholas magához húzott és megrázta a fejét nemlegesen.
-semmit nem tettél drága csak biztos eszébe jutott, hogy valakivel beszélnie kell. -mosolygott rám kedvesen a nő.
-kértek italt?-kérdezte Nick.
-én rád bízom!-majd megpusziltam az arcát.
-okés, te anya kérsz valamit?
-Nem drágám.

Elment Nicholas az italokért addig pedig az anyósomhoz fordultam.
-elnézést, de megkérdezhetem, hogy önt hogyan hívják?-nevettet fel a szenvedésemen majd legyintett.
-kérlek tegeződjünk és Amara a nevem. Tudod amikor megtudta a férjem, hogy Nicknek van valakije ideges lett nem tudom miért főleg akkor amikor megtudta a neved.
Nem szeretem őt csak a szüleim adtak hozzá mert, hogy így a két maffia össze lesz kötve meg stb. Amikor megszületett Nicholas azt hittem szerelem lesz ebből de nem, soha nem mondta, hogy szeret vagy bármi ilyesmi persze én sem éreztem így mivel én mást szerettem akinek volt egy felesége és egy kislánya. Amikor megtudta megölte őket, de a kislányt nem találta hála istennek hiszen semmiről sem tehet az az ártatlan gyermek. -megbízik bennem már most Amara ami nekem nagyon sokat jelent. Sajnálom, hogy nem lehetett azzal akivel akart és inkább egy olyanhoz adták hozzá aki mellett nem boldog és soha nem is lesz.
-annyira sajnálom. -fogtam meg a kezét.