Farkasüvöltő

6. Yuume

Sziasztok!

Köszönöm a visszajelzéseket az előző fejezetre! :) Remélem, a mostani is legalább annyira fog tetszeni, mert itt bizony kiderül néhány fontos dolog. :D

Szóhoz sem jutok, csak a lányt bámulom, aki higgadtan és profin kezeli a helyzetet: odaszalad Yuu-hoz, int nekem, hogy fektessük el a földön, aztán a késével felszakítja a fiú sebesült oldalán a ruhája szövetét. A szám elé kapom a kezem. A fiú oldalán egy mély, egyenes vágás éktelenkedik, és még mindig szivárog belőle egy kis vér. Yuu nincs magánál, néha azonban halkan, elgyötörten nyög.

- Most mi lesz? - kérdezem a lányt, és próbálom felidézni, mit tanultam elsősegélyből. Az ilyen esetekben magamtól csak annyit tennék, hogy rászorítok valamit a sebre, és hívok egy mentőt, aztán reménykedem abban, hogy a kiérkező szakemberek majd megoldják a helyzetet, de itt nincsenek szakemberek.

- Nem lesz baj - mondja színtelen hangon a lány. Rátapasztja a tenyerét Yuu sebére, éppen csak egy pillanatra, mire megrezzen egy hajszál a szemem előtt, és már vége is. A lány elengedi Yuu-t. A seb nem forrt teljesen össze, egyes részei még erősen pirosak, de legalább már nem tátong egy lyuk az oldalán. Hálásan nézek a lányra: itt ő az én szakemberem.

- Ő máshogy gyógyul, mint mi - magyarázza. - Ha nem teszek semmit, akkor is pár nap alatt rendbe jön. De nem akarnám magatehetetlenül itt hagyni, hátha visszajön még az az Aaren.

- Köszönöm, hogy megmentettél minket.

Ekkor vet rám egy szigorú pillantást. Feláll Yuu mellől, és néhány lépéssel távolabb megy tőle.

- Igazából csak téged akartalak megmenteni - mondja. - Eszem ágában nem volt foglalkozni vele. De láttam, hogy te segíteni akarsz neki. Gondolom, jó okod lehetett rá.

Hosszasan rám néz, magyarázatot vár.

- Elrejtett Aaren elől. Aztán... aztán megköszönte, amiért nem mondtam semmit a farkasról. Azt mondta, hogy az adósom.

Leguggolok, és úgy teszek, mintha roppant érdekesnek tartanám Yuu félig begyógyult sebét. Ég az arcom, és ha szembe kell néznem a lánnyal, akkor biztos nem hallgathatom el a történetnek azt a részét sem, amelyikben Yuu arról győzködi Aarent, hogy csak megjátszotta magát azért, hogy a bizalmamba férkőzzön. Előbb magamnak kell kiderítenem az igazságot.

- Szerintem ne hagyjuk itt - jelentem ki. - Várjuk meg, míg magához tér.

- Elment az eszed? - pirít rám a lány. A hangja élesen visszhangzik a fák között, és válaszol rá valahonnan egy holló károgása.

- Nem... - motyogom, aztán szembeállok a lánnyal. Ideje színt vallani, legalább egy kicsit. - Feladatom van ebben a világban. Meg kell szereznem... valamit. Még én sem tudom, mit. Rá kell jönnöm. De ő elég jól ismerheti itt a dolgokat, biztosan tud majd segíteni.

A lány karba fonja a kezét, bizalmatlanul néz hol rám, hol Yuu-ra. Nem győztem meg, az arcára van írva.

- Ha sikerrel járok, akkor rájövök, hogyan kell innen hazajutni. Az az információ neked is jól jönne.

Állom a tekintetét. Végül is nem hazudok, mindössze feltételezéseket osztok meg kész tényként. Egy kis ferdítés, ami a mindkettőnk számára hasznos szövetséghez vezet. Nem szabadna bűntudatot éreznem miatta.

A lány igyekszik kifejezéstelen arcot vágni, de ahogy összenézünk, meg-megrezzen a szája sarka. Mintha egy mosolyt igyekezne elfojtani.

- Rendben van - feleli végül lassan. A kezét nyújtja felém. - Megegyeztünk.