Interjúk - kik vagyunk mi, a wattpad írói?

Interjú Kirával

Meg is érkeztem a következő interjús - résszel egy kis kiesés után! A mai alanyunk just_me201909 , ha - esetleg - még nem követitek akkor mindenképp nézzetek rá a profiljára, hihetetlen jó könyvei vannak, mindenkinek ajánlom!

L. A: Most hogy itt állunk az interjú kezdetén arra kérlek, hogy mesélj nekünk egy kicsit a kezdetekről!  Egyáltalán hogy találtál rá erre az alkalmazásra? Mik voltak a céljad?

Azt hiszem, két éve találtam rá elsőnek az alkalmazásra, amikor még az ilyen Harry Potteres kvízekért rajongva véletlenül rátaláltam egy itteni történetre. De mivel utána nem néztem felé, így a történetem kezdetét a Wattpaddal úgy a következő karantén közepére raknám, amikor is új filmötleteket keresve a Google egy itteni könyvet adott ki nekem, amit habár végül nem olvastam el, de az indított el erre az útra. Elkezdtem könyveket keresgélni, egyre jobban megszerettem ezt az egészet, és őszre sikerült összeszednem minden bátorságom, és kikönyörögnöm, hogy regisztrálhassak rá. Előtte még úgy gondoltam, hogy kizárt, hogy valaha is kiraknám ide egy történetemet is, de aztán novemberre már biztos lettem benne, hogy kiszeretnék majd adni egy könyvet, ahhoz pedig, hogy valaha sikeres legyek, úgy gondoltam, szereznem kéne egy nagyobb olvasótábort, hogy majd nagyobb esélyekkel indulhassak, így végül publikáltam az itteni első sztorimat. Most meg hát itt vagyok. Kicsit más céllal, de a terveim még mindig ugyanazok.

L. A: 2021 szeptemberében csatlakoztál ehhez a közösséghez - legalábbis a wattpad szerint. Ezelőtt is írtál már történeteket, vagy itt kezdődött el az írói pályafutásod?

Igen, már volt egy jó pár. Egyet már közel féléve befejeztem, többe pedig belekezdtem (köztük volt már A múlt megismétlődik is, aminek a megírásának júniusban láttam neki). Ezeket egyszer még feltétlenül be szeretném fejezni.

L. A: Több könyvet is publikáltál már wattpadon. Ezek közül melyiket érzed a legjobbank, melyikre vagy a legbüszkébb?

A holdfény városát, ennél biztosabb szinte még semmiben nem voltam. Minden tekintetben jobb, mint a többi. Kezdjük ott, hogy ez volt az az ötletem, ami eddig a legjobban megfogott, és ez nem is csak egy rövid ideig tartott, hisz még mindig nagyon szeretem. Ezen kívül úgy érzem, itt a fogalmazásommal sincs semmi baj, és ez az a történetem, ami a legtöbb érzelmemet, gondolatomat közvetíti a világ felé. De amiért igazán büszke vagyok rá az az, hogy egy olyan itteni írónak is elnyerte a tetszését, akinek nagyon szeretem a munkásságát. Nélküle a történet sem tartana ott, ahol, ami igazán sokat számít, hisz ezt a sztorimat indítottam életem első versenyén és ezt szánom majd első kiadott könyvemnek is (persze csak miután még vagy tízszer átírtam az egészet).

L. A: Az írást csak hobbi szinten csinálod, vagy vannak vele "komolyabb" terveid? El tudod képzelni, hogy valamikor hivatásos író leszel?

Határozottan vannak. És ez nemcsak egy vágyálom, aminek örülnék, ha egyszer megvalósulna, hanem egy cél, amiért már most küzdeni szeretnék. Próbálom minél több szabadidőmet az írásnak szentelni, és keresem a megoldást, hogyan fejlődhetek, hogy még jobb lehessek.

L. A: Mindenki más véleményen van azzal kapcsolatban, hogy lehet - e megtanulni írni. Te mit gondolsz erről?

Szerintem erre a kérdésre nem lehet egyszerű "igen" vagy "nem" választ adni, mert az azért nem ilyen egyszerű. Sokan most persze rögtön gondolhatnak arra, hogy mégis miket fecsegek itt össze, de erre a kérdésre nem tudom csak úgy rávágni az igent. Mert hát igen, az egy dolog, hogy magyarórán a tanár megtanít fogalmazni meg helyesen írni, az órára elkészített fogalmazásaid pedig mindig kifogástalanok, és senki nem tud benne hibát találni vagy ha az egyik felmenőd író volt, és a "véredben van", de azért a tényleges írás egy kicsit más. Sok íróval találkozhatunk itt, a Wattpadon, akiknek a tollából csak - bocsánat a kifejezésért, de - szenny születik, hiába kitűnő tanuló, a magyartanár kedvence. Nekik sem a fogalmazásukkal vagy a helyesírásukkal van a gond (jó, azért sokaknak azzal is), csak egyszerűen nem találták meg azt a titkot, amiben az írás rejlik. Mert hiába gyakorolhatnak heteken, hónapokon, éveken át, addig semmi jót nem fognak tudni kiadni a kezeik közül, amíg nem érzik át a történetüket. Ezzel most azt akarom mondani, hogy ne csak ők teremtsék meg a karaktereiket, hanem legyenek is ők a karakterek. Mert akkor ha már ténylegesen együtt tudsz nevetni, sírni a szereplővel, akkor tudsz írni is, hisz ez már kábé olyan, mintha az egész épp veled történne meg. Szóval tudom, hogy ezzel nem egészen a kérdésre válaszoltam, de kábé ez a lényeg: az írást nem tanulni, hanem érezni kell. És szerintem bárki képes lehet rá, ha megpróbálja.