Egy Lány akinek az élete teljesen fenekestől felfordult.Ez lennék én Alexia Black.
Egy Férfi akinek a szabályai adottak. Asmodeus Salvatore, a maffia főnök, akinek a hatalma ismeretlen. Mégis ismeri mindenki aki kiejti a nevét.
-Találkozunk a Pokolb...
Reggelig aludtam. A nap fénysugaraira ébredtem amik gonosz módon betörtek a szobába és kivilágosították az egész teret. Nem szerettem. Nekem Kriptára van szükségem. Ahova a fény sem jön be, főleg reggel. Morcosan és kócosan kezdtem el mocorogni az ágyban vagy legalább is szerettem volna. Hatalmasakat pislogtam mire felfogtam, hogy Asmodeus a derekamnál ölel magához és a csípője szinte már átlukaszt főleg lent...Tetőtől talpig elvörösödtem és a paradicsommal vetekedtem a színért. Sóhajtva próbáltam le feszegetni magamról az erős kart ami tart. Mikor már kezdtem volna feladni és sikertelennek stitulálni a helyzetet, na akkor felébredt ő is és álmos rekedt hangon morgott fülembe nem tetszését nyilvánítva felém amiért felébresztettem őt. Kicsit kellemetlenül de ajkaimat beharaptam. A szorítás nem engedett. Kezdett idegesíteni. Mintha le lettem volna láncolva az ágyhoz esküszöm.
-Jó reggelt Asmodeus.-dünnyögtem neki oda durcásan amiért még mindig nem tudtam elszabadulni tőle. Köszönésemre egy fokkal lazábban fogott majd magára rántott s a derekán ültem. Leblokkoltam. Mégis mit képzel?!Ez megörült.. Ekkor hál Isten hangos kopogás zavarta meg a nyugalmat, ami legalább is neki az volt nekem pedig rémálom. Az ajtón túl lévő ember nem zavartatva magát a dolgokon, pl hogy nem szóltunk arról, hogy bejöhet-e .Fogta magát és benyitott a szobába. Deus derekán ülve néztem nagy szemekkel az ajtóban álló Matteora aki csak felvonta a szemöldökét és szemeit megforgatta. Láttam rajta még talán ő is zavarban van főleg, hogy Asmodeus még rá is kontrázott a dolgokra és kezeit derekamra téve markolt bele, mintha épp a dolog közepén lettünk volna. Mekkora egy fasz... A pólóm eltakarta a lényeget így nem lehetett látni a dolgokat ténylegesen mi történik. Gúnyos pillantásokat küldött Deus testvére felé majd mély levegőt vett. Elvigyorodott.
-Jó reggelt Gerle pár. Értékelném ha nem előttem folytatnátok az aktust..-morogta olaszul a szavakat amitől kevésbé tűnt fusztráltnak a helyzet, de még ez sem segített rajta. Főleg miután ez a szemét még meg is mozdított a derekán s felsikkantottam amiért hozzám ért aminek nem kellett volna. Szemeim kikerekedtek és bele bokszoltam mellkasába erősen amin ő láthatólag jól szórakozott. Matteo teljesen ledermedve állt az ajtóba majd fejét kezdte rázni és homlokára tette kezét. Olaszul szitkozódott értettem minden szavát, amitől inkább csak kuncogni tudtam.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Lent ültem a konyhában felöltözve talpig vidám színekben. Fekete hosszú felső volt rajtam és egy bőr hatású nadrág. Hajamat próbáltam összefogni, de reménytelen. Frissen mosva olyan mintha az oroszlán kölcsön adta volna nekem a sörényét egy napra. Beletörődve abba, hogy szörnyen fest a fejszerkezetem iszogatni kezdtem tovább a jegeskávémat az asztalnál ahol Lina is volt. Egész jól elbeszélgettem vele. Kedves lánynak tűnt, bár félelmetes ahogyan a fegyverekről áradozik. Kezdett kissé megrémíszteni, de hamar észre vette ezt és témát váltott bár messzire nem ugrottunk...Nagyot sóhajtottam.
-Lexi te tudsz lőni ? Fogtál már fegyvert ?-lelkesedett Lina az újság mögül kukkolva engem várva a válaszomat a kérdésére. Hirtelen köpni nyelni nem tudtam így félre nyeltem a kávét és köhögni kezdtem hangosan. Fránya annak a perverz fantáziámnak."fogtál már fegyvert?" rendes zavarba jöttem a kérdéstől...Mi ez a kérdés?! Miután már nem akartam életemet veszíteni a jeges ébresztő után felnéztem rá és zavartan megráztam a fejemet. Nem is igen akartam, jobban örülnék neki, ha nem kellene használnom. Főleg nem megtanulni hogyan is kell össze tenni és újra tölteni egy olyan gyilkoló gépet. Még a hideg is kirázott a gondolattól.
-Nem, de nem is nagyon vonz a dolog Lina,ne hara...-akadt belém a szó mikor meghallottam Deus mély hangját a konyha bejáratanál, szavait amit inkább húga felé intézett.Felé fordítottam fejemet és pirultan haraptam be ajkaimat mert annyira jól állt neki az öltöny.Hogy lehet valaki ennyire dögös és uh..Utálnom kellene őt, de nem megy...
-Alexia nem fog fegyvert fogni, ha csak nem...az én fegyverem lesz a kezében.-sunyi és perverz mosolyt küldött, húga a témát ezzel le is zárta.Lina hangosan nevetni kezdett ezen. Én ,aki csak szinte megsemmisülésig vörösödtem el és már elképzeltem magamat a föld alatt mennyivel kényelmesebb lehet ott most. Megölöm, esküszöm...Lina inkább nevetve, könnyeit vissza fogva jött hozzám, kezét a vállamra téve és suttogni kezdett a fülembe. Elmosolyodva bólintottam neki reménykedve Deus semmit sem halott a kis titkunkból. Mikor Karolina kiért a konyhából már hallani lehetett ahogy csattog is felfelé a lépcsőn. Két hatalmas kar zárt a székbe.Karjaival a két támlára támaszkodott Asmodeus és engem figyelt közelebb hajolva hozzám. Kék szemeivel kereste íriszeimet. Megijedtem. Elhúzodva teljesen a támlának dölve emeltem rá tekintetemet és nyeltem egy nagyot. Túl közel van...
-A reggeli dolgot még folytatni fogjuk. Ruha nélkül Szépségem.-kacsintott rám és ujjaival állam alá nyúlva erősen tartotta meg fejemet, hogy őt nézzem és ne fordíthassam el a fejemet. Mérges voltam amiért ezt teszi.Ilyenkor semmit sem tudtam ellene tenni. Dühösen pillantottam szemeibe és ráztam a fejemet, hogy ezt felejtse el gyorsan, mire csak egy fagyos nézést kaptam és még közelebb hajolt súgva.
-Vagy magadtól jössz, vagy felveszlek és beviszlek. Simán felkaplak a hátamra. Az ágyban is csak alattam fogsz kikötni hiába ellenkezel.-vigyorodott el az utolsó mondatán amin én teljesen ledermedtem. Miért én? Miért nem fizet valakinek inkább ?! Sóhajtva bólintottam neki megadóan mire Matteo bejött a konyhába és köszönt.
-Asmodeus lassan indulnunk kellene.-nézett karórájára Matteo majd félszemmel azért rám pillantott.
-Láttam rosszkor voltam bent. Bocsika. Ne aggódj majd este folytathatjátok. Nem fogok bemenni.Igérem-vigyorgott mint a tejbetök majd intett és zakóját elkapva indult meg kifelé a fekete jármű felé ahol már várt rájuk az őr.A colosra vissza pillantottam aki szemeit lehunyva mosolygott bátyján.Hirtelen mozdulattal közelebb vont magához és ajkait az enyémre helyezte. Szívem kihagyott egy ütemet mikor megéreztem édes ízű ajkait az enyémeken.Mire felfogtam a dolgot elhúzodott és elindult kifelé.
-Légy jó Szépségem ,este jövők.-kacsintva elindult kifelé belebújva zakójába majd bezárta maga mögött az ajtót és én pedig hatalmasat sóhajtottam mérgesen.Talán még Lina is hallotta.
Már elég régóta elmentek a fiúk és egészen unatkozni kezdtem,semmi feladatot sem kaptam vagy bármi amivel eltudnám ütni az időt.Hallottam Karolina telefonját amint csörögni kezd, majd a rémült hangját.Valami baj történt.. Pillanatokon belül a lány már a szobában volt és könnyes szemekkel rohant oda felém ki az erkélyre. Felé fordulva néztem a lányt aki elmesélte mi történt. Asmodeust meglötték. Teljesen legyökereztek a lábaim.
-Hol van ?! -kérdeztem tőle kétségbe esetten mire hallottam kintről az autó hangját én pedig már rohantam is le az emeletről hozzá. Matteo tiszta vér volt és a szája széle is fel volt repedve. De Deus...Oldala tiszta vér volt és szorította morogva. Matteo elővette a telefont és már tárcsázta is az orvost akinek fizetnek. Pillanatokon belül megérkezett az orvos is, de Asmodeus elájult a fájdalom miatt..
-A terv amit tökéletesnek hitünk kudarcba fulladt..Rajta ütöttek minket. Az árú és az embereink nagy része is oda lett.-mondta mérgesen sőt ikább örjöngve.Öccsére nézett kezei ökölbe szorultak. Leguggoltam Deushoz akit éppen kezelt az orvos és könnyezve érintettem meg az arcát. A borostája szúrt, de nem érdekelt. Csak élje túl...Kérlek. Egész este és éjjel is végig aludt Asmodeus a gyógyszerek meghozták a hatást.Álmosan keltem fel és néztem felé az ágy másik oldaláról s nyúltam felé mikor elkapta a karomat és morogni kezdett.
-Már azt hittem sosem ébredsz fel...-suttogtam neki könnyezve és elmosolyodva a megkönnyebüléstől,hogy él.
