A bosszú ára [Taehyung ff.] Befejezett

14. rész

A széf előtt állva NaRa megdermedve bámulja az apró panelt ahol a nyitókódot kell beütni. Megtegye? Kivegye a neki szánt iratokat? Ha így is tesz mihez kezd velük? Ő nem akar cégtulajdonos lenni, nem szeretne szürke üzletasszonyként megöregedni, plusz abszolút fogalma sincs arról hogyan kell egy vállalatot elvezetni. De mégis... ennyivel tartozik szüleinek! Főleg anyjának aki az utolsó perceiben is csak rá tudott gondolni és arra, hogy minél jobb és biztosabb jövőt alakíthasson ki számára. Így hát nagyot sóhajtva ütötte be a hat számjegyű kódot s a széf egy kis sípolás után kinyílt. Az apró helyiségben egy barna boríték volt, alatta egy fekete doboz és egy kisebb zsák szerű dísztárgy. Kiemelve onnan mindent elrejtette azokat táskája mélyére majd elköszönve a kint álló őrtől kisietett a bankból. Megtorpanva a járda kellős közepén eszébe jutott miben is egyezett meg saját magával. Amint sikerül megszereznie a dokumentumokat eltűnik, otthagyja a B.T.S. bunkóit. Elindult az ellenkező irányba ám lelkiismerete megállította. Eszébe jutott a Jiminnel folytatott beszélgetése és akaratlanul is megsajnálta a fiút. Ő volt vele mikor eljöttek és ha most egyszerűen lelépne az a bunkó Taehyung biztosan őt venné felelősségre.

— Kérlek érj vissza! Nem akarom, hogy Taehyung engem basztasson.

Visszhangoztak gondolataiban a fiú utolsó szavai hozzá. Visszamenjen? Mi lesz ha úgy dönt marad? Semmi sem fog változni, senki sem fogja emberszámba venni, Jiminen kívül. A helyes döntés az lenne ha most fogná magát és jó messzire lelépne innen! De akkor miért esik ez olyan nehezére?

Eközben a szállodában, Taehyung idegesen fel-alá járkálva szobája kellős közepén éppen barátai idegére megy. Vérnyomása az egekben, szeretné ha a mai este sikeres lenne és MinJi végrehajtaná rábízott feladatát. Sok múlik ezen, amiről talán még legfőbb bizalmasai sem tudnak. Pedig ha tisztában lennének a ránehezedő nyomás terhéről, a folytonos megfelelési kényszeréről és az őt körbeölelő emberek tiszteletének megtartásáról, másképp vélekednének viselkedéséről. De ezekről nem beszélhet! Nem mutathatja, hogy mennyire gyenge, mennyire sebezhető! Hiszen ő az alvilág ura, aki rettenthetetlen, legyőzhetetlen és mindenre elszánt vezető! Hogy nézne ki ha elkezdene nyavajogni helyzete miatt? Körberöhögnék és elveszítené minden embere hűségét és tiszteletét.

- Állj már le ember! Már szédülök tőled! -nyomogatta meg orrnyergét Hoseok.

- Akkor nézz másfele! Ez lenyugtat.

- Ne! Komolyan? -ironizált- Hát nem úgy nézel ki, mint aki halálosan nyugodt.

- Befoghatod!

- Nem értelek. -szólalt meg Jin is- Tulajdonképpen te most miért is vagy ilyen ideges?

- Csak azt akarom, hogy a mai akciót sikerrel zárjuk! Esküszöm ha az a kis ribanc elszúr valamit, kinyírom! -dörzsölte össze tenyerét.

- MinJinek hívják és nem ribanc!

Szólalt fel az éppen megérkező Jimin. Erősebben csapta be az ajtót, hogy kifejezze nem tetszését barátja ismételten bunkó hangnemére.

- Pont leszarom hogy hívják! A lényeg, hogy tegye a dolgát. -rántott vállat- Apropó neked kéne őrizned. Hol van? -nézett rá mérgesen.

- A városban. -felelte, hangjában teljes nyugalommal.

Erre nem csak Taehyung de a többiek is ledöbbentek. Persze mind más okból. Taehyung azért mert hagyta egyedül elmenni avagy magára hagyta odakint, míg a srácok azért mert mindezt halálos nyugalommal közölte idegbajos főnökükkel.

- Hogy mi a jó büdös francot mondtál!? Te hagytad elmenni azt az idióta kislányt!? -ordítozva kelt ki magából- És ha lelép? Vagy rosszabb, beköp minket a zsaruknál!? Tud rólunk mindent te idióta! Hogy lehetsz ekkora balfasz!?