Percy Jacksonos hülyeségeim, vicceim

67

Az utolsó pillanatban rántottam hátra Annabetht, és Kronosz pengéje már csak a levegőt metszhette ketté.
Annabeth megpróbálta kitépni magát a szorításomból, és kiabálni kezdett:
- GYŰLÖLLEK! - Nem tudtam, hogy rólam, Luke-ról vagy Kronoszról beszél-e. Az arcára rakódott port könnyek barázdálták.
- Nekem kell megküzdenem vele - mondtam.
- Ez az én harcom is, Percy.
Kronosz felkacagott.
- Milyen bátor kislány! Már értem, miért akar Percy megvédeni. De nem fog neki sikerülni.
Kronosz felemelte sarlóját, de mielőtt lesújthatott volna vele, a titánsereg mögül kutyavonítás hasított a levegőbe.
- VAÚÚÚÚ!Nem akartam hinni a fülemnek.
- Mrs. O'Leary, te vagy az? - kiáltottam fel.
Az ellenséges csapatok kényelmetlenül toporogtak. Aztán a világ legfurcsább dolga történt. Valamilyen titokzatos erő parancsára hirtelen kettéváltak.
Az Ötödik sugárúton egy ösvény keletkezett, amelynek túlsó végében Mrs. O'Leary és egy alacsony, fekete páncélos alak állt.
- Nico? - kiáltottam.
- VAUFF! - Mrs. O'Leary felém loholt, rá sem hederített a kétoldalt vicsorgó szörnyekre. Amikor Nico is elindult, az ellenség úgy húzódott el a közeléből, mintha a halál leheletét árasztaná (ami így is volt). Halálfej alakú sisakja alól rám mosolygott.
- Megkaptam az üzeneted. Ugye, nem késtem le a buliról?
- Hádész fia - köpött Kronosz a földre. - Annyira szereted a halált, hogy magad is szeretnéd megízlelni?
- A maga halálába szívesen belekóstolnék.
- Én halhatatlan vagyok, öcsi! Visszatértem a Tartaroszból. Semmi keresnivalód itt, ahol egész biztosan meghalsz.
Nico kivonta a kardját. Az egy méter hosszú, halálos sztűgiai penge sötétlett, mint az éjfél.- Majd meglátjuk. A föld megremegett. Az úton, a járdán és a házak falán repedések jelentek meg. A repedésekből csontvázak ezrei másztak elő. Az ellenség rémülten hátrálni kezdett.
- MARADJATOK, AHOL VAGYTOK! - parancsolta Kronosz. - Legyőzzük a halottakat!
Az ég hideg lett és fekete. Az árnyékok megvastagodtak. Egy kürt éles hangja harsant, és miközben a csontvázak puskákkal, kardokkal és lándzsákkal csapatokba rendeződtek, az Ötödik sugárúton egy harci szekér robogott végig, majd megállt Nico mellett. A szekér elé fogott lovak mintha az éjszakából kivágott, megelevenedett árnyékok lettek volna. Az obszidián- és aranyberakású hintót a legválogatottabb kínhalálokat ábrázoló képekkel díszítették. A gyeplőt maga Hádész tartotta, a Halottak Királya, mögötte Perszephoné ült az anyjával.

˘Rick Riordan: PERCY JACKSON ÉS AZ OLIMPOSZIAK 5. RÉSZ; AZ UTOLSÓ OLIMPOSZI; 18.* A SZÜLEIM BEVETÉSRE MENNEK(fejezet) 130-131. oldal.˘