Áldott Bodwenhood

10. Iskola?

- Ne! Várj egy picit. Kérlek.

- Még semmit nem csináltam veled igazából.

- Az is bőven elég.

Fel vont szemöldökkel húzta lejjebb egy centit,kétségbeesetten zártam össze lábaimat.

- Tabitha,láttalak már meztelenül.

- Ez akkor is más.

- Mégis miben?

- Hogy most nem néző vagy. - nyögtem ki elhúzott szájjal.

Egy ideig szótlanul ült előttem,már kezdtem kínosan érezni magam,még az eddigieknél is jobban.

- Idegőrlő hogy ekkora hisztit levágsz.

Szét feszítette lábaimat,nem tudom mikor került le róla minden ruha,de kitágult szemmel néztem méretére.

- Hisztit? Hisztit!? Azt biztos nem rakod belém!

Szemforgatva nyúlt előre,majd dugta bele számba két ujját,ezzel el hallgattatva engem. De szívesen megharapnám újból...de félek,akkor jobban fájna mint alapból.

Másik kezével egy hirtelen mozdulattal húzta le bugyimat,amit el dobott valahova az ágy mellé. Igen,végülis csak nyugodtan...

Fejem vörös lett zavaromban,kezével megtámaszkodott fölöttem,miközben ujjait kihúzta számból,és egy hirtelen mozdulattal érintette hozzám lent. Meghökkenve rekedt bennem a szó,amikor el kezdte mozgatni ujjait,de nem akartam bármi jelét mutatni annak,hogy elvezném,mivel árgus szemekkel nézte minden mozzanatomat. Lehunyt szemmel haraptam meg számat belül,miközben ő le hajolt nyakamhoz.

- Ne...ne merd kiszívni. - motyogtam nagynehezen,mivel olyan jó érzés volt még ez is,pláne mikor belém vezette egyik ujját.

Körmeimet tenyerembe véstem,fejemet hátra vetettem,halkan sóhajtottam egyet,bár mindegyik hülye ötlet volt. Második ujját is megéreztem,ahogy el kezdi őket lassan mozgatni.
Adott egy meleg csókot nyakamra,végig puszilta az egész felületet,gyengéden bele harapott bőrömbe,és...és kiszívta. Belőlem pedig az este folyamán először,de nem biztos hogy utoljára,csalt ki egy kisebb nyögést.

Nagyon zavaró volt hogy kezeim ki voltak kötve,így semmi kapaszkodót nem találhattam a kezemen kívül.

Fel egyenesedett,kipirult arccal húzta ki ujjait belőlem,csípőmet megfogva húzott magához kicsit közelebb. A kötél mégjobban megfeszült. Fel emeltem a fejem,be pánikolva néztem ahogy közelít felém,majd neki nyomja. De nem rakja be.

- Tudod mit? Tévedtem. - értetlenül néztem rá,oda hajolva hozzám,adott egy gyors csókot. - Igenis nőies vagy.

- Milyen bók ez? - forgattam meg a szemem,ám a következő pillanatban szemeim fennakadtak,ajkaim elnyíltak egymástól,és nyögtem fel fájdalmasan.

Fel mordulva fejezte ki tetszését,ahogy teljes hosszát belém tolta,egyre erősebben próbáltam húzni a kezemet,mígnem meghallottunk egy reccsenést.

Mindketten föl kaptuk a fejünket. A kötél szakadt csak el,de nem tudom mit várt,hogy fel pofozom,vagy szabadulni próbálok...lehet az lett volna a bölcs döntés,viszont én csak fel emeltem kezeimet,át karoltam nyakát,majd a kezeimet két oldalt lehúztam. A bilincs gondolom bele vájta láncait a nyakába,mert lejjebb hajolt,én pedig tovább húztam,míg végül meg nem értette mit szeretnék,és megcsókolt. Akkor is,ha ő a legutáltabb személy a világon,akkor is jól csókol.

Lassan kezdett el mozogni,fájdalmasan bele nyögtem szájába. Mintha ez jobban be indította volna,kezdett el egyből egy gyorsabb tempót felvenni. Teljesen átkaroltam,hatánál járt már a kezem,viszont így szinte rám kellett hajolnia,de úgy tűnt nem zavarja.