𝐈'𝐥𝐥 𝐟𝐢𝐧𝐝 𝐲𝐨𝐮/𝐋𝐞𝐞 𝐌𝐢𝐧𝐡𝐨 𝐟𝐟(Befejezett)

27

Minho pov:

Ahhoz képest, este milyen meleg volt, reggel összefagytam a takaró alatt. Nem tudtam sokat aludni. Jia arca ott lebegett a szemem előtt összeverve, véresen. Hideg zuhannyal próbáltam magam nyugtatni, de nem a bőröm volt forró, hanem a vérem az ereimben.
Reggel komótos léptekkel lézengtem a házban. Jia nélkül minden unalmas, és ezt a kinti idő is alátámasztja. A hűvös idő átjárta a házat, egyben a testemet is. Az esti forróságnak hűlt helye van- szó szerint.

Forró kávéval próbáltam melegséget vinni szervezetembe, de a forróságot csak a nyelvem érezte meg. A kávét szitkozódva tettem le, kicseréltem egy pohár vízre lángoló nyelvem nyugtatására. A szürkeségemet a csengő hangja színezte be egy picit. A poharat letettem a bögrém mellé, lassú léptekkel vonszoltam magam az ajtóhoz. Az illetőnek nem nagyon tetszett a várakozás, háromszor csengetett. A kilincset is lépteimhez hasonlóan nyomtam le. Arcomra kiült egy kis élet, de hamar el is szállt.

- honnan tudod, hol lakom?- kérdeztem unottan, fejemet az ajtónak támasztottam. Mindjárt elalszok, ez meg itthon sem hagy békén.

- neked is szia, Minho. - próbált kedves, lágy hangon beszélni, de szavaiból érződött a gonoszság. - gondoltam meglátogatlak. - pillantott a hátam mögé, be a házba, aztán újra rám. A tudtomra akarta adni, hogy be szeretne jönni.

- láttál, mostmár mehetsz. - csaptam rá az ajtót. Vártam, hátha benyit, vagy valami, de nem csinált semmit. Fejemet rázva mentem vissza a konyhába. A bögre hőjéből állapítottam meg, hogy a kávé bizony még forró. Hajnali öt óra van. Elmegyek zuhanyozni, utána felöltözök, és megyek a bányához.

Gondolatbeli tervemet követtem, és mentem a fürdőbe. Az este durvábban izzadtam le, mint nap közben. A függönyt készültem elhúzni, de megálltam a mozgásban. Öt figura lófrált a kertemben, be szerettek volna jönni a házba. Nem pont ilyen izgalomra vágytam, de ez is megteszi. A fürdést kilőttem, a szobába szaladtam pisztolyomért. A veranda felé igyekeztem, ahol megálltam a fal mellett, mielőtt észre vennének. Három percnél kevesebb idő telhetett el, a hangok egyenesen a verandáról érkeztek.

- ti jobbra, mi balra, tudjátok, élve kell!- a fegyveremet kibiztosítottam. Az adrenalint újra éreztem ereimben, újra úgy éreztem élek. Napok óta nem érdekel semmi, elvesztettem az érdeklődésemet Jia eltűnése miatt, de most végre a régi vagyok, és nem egy agyhalott. Az ajtó lassan nyílt ki. A szemem sarkából láttam meg a fűzős fekete férfi csizmát. Még vártam a lövéssel.

- biztos, hogy itthon van? Egy élet sincs ebben a házban!- érződött a hangján, nem szívesen van itt. Nem kell aggódnia, nem sokáig lesz itt, de a világon se. A másik fickó hangja már idegesebben hangzott. Gyorsan akart végezni a munkájával. Egyre beljebb jött az elöl lévő.

- itthon van! Te is láttad, ahogy ajtót nyit neki!- neki..vagyis Aechong-nak. Aechong is benne lenne? Ő járt csak nálam ma. A kígyó!

A pasi teljesen belépett. Vagy nincsen látóköre, vagy egyszerűen vak. Egész jól látható helyen álldogálok pisztollyal a kezemben. Kihasználtam a lehetőséget, amíg a többi négy nem lép be. Fegyverem hangosan sűlt el, nincs rajta hangtompító. A pasi a földre hullott, fehér padlómat bemocskolta a vére. Minden gyorsan történt. Ketten a falon át lőttek rám, ketten pedig bejöttek a házba. Sikeresen eltűntem a fal elöl, mielőtt szita lett volna belőlem. A konyhába futottam. Tőlem pár centivel magasabb férfi esett nekem. Idősebb volt, mint én, és értette a dolgát. A táram kifogyott, ahogy az övé is, ekkor kapta elő a késeit. Egy vágást ejtett a járomcsontomnál, és a kézfejemen. A pulthoz menekültem miközben védtem ki a támadásait. A bögrét fogtam meg, amiben gőzölgött a kávé. Arcába borítottam a forró folyadékot, ordítva ejtette el a késeit, ezt találtam tökéletes pillanatnak. Fején törtem össze a piros Nescafé bögrémet. Az ütéstől a vér lassan, majd egyre gyorsabban kezdett folyni fejéből. Klassz..a konyhát is takaríthatom fel.

A késeket felkaptam a földről. A másik három sem fog élve kijutni innen. A folyosókon halkan, lopakodva kutattam a maradék három után. A falhoz simulva hajoltam ki az egyik fordulónál, de egy golyó süvített végig előttem. Oké..játszunk célbadobást. Ketten vannak, egy-egy kés a testbe. A fejemet kidugtam a fal mögül, egyből tüzelni kezdtek. A gépfegyverek lassan, de biztosan kezdtek elhallgatni. Itt az alkalom.

Kiléptem a fal biztonságot nyújtó rejtekhelyéről. Készültem dobni a késeket, azonban a két gorilla egyenesen előttem állt. Számat elhúztam, nem erre számítottam.

- meg tudjuk beszélni?- kérdeztem ideges mosollyal az ajkaimon. Kedves akartam lenni, hogy elkerüljem a gyilkosságot, de ez a kettő nem így gondolta. - hát jó, akkor nem. - az egyik nyúlt felém, de neki elvágtam a csuklójánál az ütőerét. Kezét szorongatva csuklott össze. Csak ketten maradtunk. Készültem elvágni neki is az artériáját, viszont ez el kezdett karatézni.

Úgy földre küldött, jobban, mint maga Jackie Chan tette volna. A kés ugyanúgy markomban maradt. Készült volna rám lépni. Aha, csak készült volna. A kést az arcom elé tettem, mielőtt rám léphetett volna. Az éles penge, aminek eredeti célja az én halálom volt, most a gazdája társának talpába mélyesztette magát. A vér folyt kezemre, talpáról csöpögött az arcomba. Löktem rajta egyet, ezzel jobban belé nyomtam a kést, és sikeresen seggre ültettem. - én kértem. - álltam fel. Igaz szédelegve, de sikerült megtennem. Egy egyszerű rúgással törtem el az állkapcsát.

Már csak egy van. A kést kihúztam a talpából, az ötödik megkapja. Nem kellett túl sokat mennem. A léptei hangosak voltak. Mielőtt befordulhatott volna a folyosóra lendítettem a kést. Elém ért, azonban nem számolt a felé száguldó pillangókésre. A fegyverét emelte rám, de a fejébe álló kés megállította benne. A vér lassan folyt ki a fejéből, szemei fent akadtak. Hátrafelé kezdett dőlni. Térdeimre támaszkodtam.

Szólnom kell a fiúknak, hogy Aechong benne van. Ha nem megyek a fürdőbe talán már halott lennék. Nagy sóhajjal egyenesedtem ki. Félig fordultam meg, de valaki egy erős ütéssel a tarkómon leterített. A földre zuhantam. A bal szemem valamennyire nyitva maradt. Egy bakancsos láb állt meg fejem előtt, és guggolt le hozzám.

- Jia mennyire fog neked örülni. - nyúlt hajamjoz, és beletúrt. - aztán lehet már utál a kis csókunk után. - kuncogta el magát. Meg akartam mozdulni, le akartam ütni, de nem tudtam. Feküdtem, és fél szemmel néztem, ahogy előttem guggol, aztán feláll. - vigyétek! - ketten fogtak meg. Lábaimnál, és karjaimnál.

Jia? Hozzá visznek? Szólnom kell a fiúknak, mi van, ha őket is el fogja vinni? Muszáj megmozdulnom, de nem megy. A szemem is egyre jobban csukódik le. Legalább Jia-hoz visznek.