A gazdag szeretője [Yoonmin ff.] (BEFEJEZETT)

15.rész

~pár hét múlva~

Még mindig semmi. Meg öl az unalom. Azóta Jin-nékkel is beszéltem és annyira jó látni őket a gyermekükkel.

- Jimin szemszöge -

Az "ágyamban" ülök és nézek ki a fejemből. Annyira hiányzik Yoongi. Hirtelen ki nyílt a rács és két idegen megfogott, akin egy maszk és egy sapka hevert. Nyilván próbáltam szabadulni, de a szememet letakarták valamivel  és nem láttam semmit. Mikor mentünk megálltunk és hangokat hallottam.

-Hova viszik?

-Visszük, hogy megkapja a büntetését. •milyen büntetésről van szó?? Ugye nem akarnak meg ölni?

-Hogy le fejezzék? Rendben. Vihetik. •és elindultunk. Nem. Én még nem akarok meghalni!! Össze vissza mocorogtam, hogy szabaduljak. Váratlanul egy kocsiba szálltunk és mielőtt el indultunk volna, kezemet egy csőhöz vagy mihez bilincselték. Úgy látszik az életemnek nemsokára vége lesz. Pedig én még élni akartam. Yoongi-val lenni.

Úgy utaztunk pár órát, s mikor megérkeztünk el engedtek és valahova be vittek. Nem volt olyan nagy a nyüzsgés vagyis egy házba hoztak. Vagy lehet, hogy itt csöndben nyírják ki azokat, akiknek halál a büntetésük. Istenem. Le térdeltetek és vártunk. Könnyeim csak folytak, majd hirtelen valaki elém lépett. Le térdelt és állam alá helyezte kezét. Miután megtette fel állt és váratlanul el engedtek azok, akik elhoztak onnan. A szememről is le került a kendő és fel nézve nem hittem a szememnek.

-Yoongi!! •álltam fel és nyakába ugrottam. Szorosan hozzá bújtam és nem engedtem el. Yoongi valamit megköszönt, majd haza indultunk. Mikor mindenét le tette rá ugrottam és nem engedtem el.

-Baby. Kérlek szállj le rólam. Nem bírlak el. •le szálltam róla, de át öleltem. Ő is vissza ölelt és úgy voltunk egy darabig.

-Nagyon hiányoztál. Nekem kellett volna megkapnom azokat az ütéseket.

-Te is hiányoztál. De ne mondj ilyen butaságot. Én követtem el olyat, amit nem kellett volna ezért én érdemeltem meg.

-De, akkor is nekem kellett vol- •vágott bele a szavamba egy csókkal. Egy érzelmes csókkal. Egyből viszonoztam, majd el válva egymástól össze döntöttük a homlokunkat.

-Ha még egyszer elkezded büntetésben fogsz részesülni. •ismertette a helyzetet.

-Remélem nem nyúlt 'úgy' hozzád senki. Popod nem bánta? •kérdezte meg.

-Vigyáztam magamra. De a te érintéseid már nagyon hiányoztak. Nem lehetne, hogy te meg én. Az ágyban. •járattam meg ujjaimat mellkasán, miközben közelebb mentem hozzá. Rá néztem és megcsókolt. Egyből elindultunk a szobába és ott az ágyra dőlve szenvedélyesen csókoltuk egymást. Le szedte rólam az összes létező ruhát és végig szemlélt.

-Sokat fogytál. Miért nem ettél? •nézett rám kissé szigorúan, de szomorúan.

-Miattad. Nagyon hiányoztál, így csak rád tudtam fókuszálni, meg arra, aki kómába jutatott.

-Értem. Mellettem újra enni fogsz. •le szedte rólam a börtön ruhát és fel emelt. Kicsit kérdőjelesen néztem, hogy mi van, de a fürdőbe mentünk. Ő is le öltözött és a zuhany alá álltunk. Most akkor nem is csináljuk? Hirtelen a szivacs ment végig testemen, majd éreztem, hogy a lyukamat tisztítja. Egyszer be dugta a szivacsot meg forgatta, majd ki húzta. Vagyis akkor mégis csináljuk. Ez az. Ki csavarta a szivacsból a habot, ami a hátamon ment le. Belém került mérete és neki látott mozogni. Egyik kezével támaszkodott a falba a másikkal meg át ölelte mellkasomat.