𝐅𝐀𝐍𝐓𝐀𝐒𝐓𝐈𝐂 𝐁𝐀𝐁𝐘 // 𝐹𝑒𝑙𝑖𝑥 𝑓𝑓.//

𝓐 𝓰𝓪́𝓵𝓪

FELIX SZEMSZÖGE

Figyeltem minden apró kis mozdulatát. Olyan volt mintha nem is nekűnk jött volna segíteni, hanem mintha egy angyal lenne aki meg fog bűntetni tetteinkért. Bár ezt mindenki csak addig gondólta amíg meg nem szólalt.
‐ A kurva élet! - kiáltotta. Aggódva szaladtam oda hozzá a konyhába.
‐ Mi történt?
- Letört a körmöm. – mondta és felmutatta a kezét. – De kérlek ne nézz így rám! Feláll a szőr tőled a hátamon. – mondta aztán megfordúlt, haját meg az arcomba dobta.
Nem tudom miért érzem Balam iránt azt amit érzek. Végülis már mindenki a falra mászott tőle, kivéve engem. Főleg Minho. Ki nem állhatja a lányt.
De Balamot ez nem igazán izgatja. A tizennyolc éves lázadó lány magasról szar arra ha egy huszonéves férfi utálja, vagy tiszteletlennek tartja.
Az egyetlen ember akivel képes tisztelettel beszélni az a főnök. Néha olyan volt mintha félt volna tőle. Nyílván, mind félűnk tőle, de mintha ő jobban. Néha azt érzeztem nem is ő akar velünk dolgozni, hanem kényszerítik. De ezt a gondolatot mindig elvetettem. Tudtam, hogy nem szereti ha sajnálják. Ezért inkább úgy tettem, mintha ezeket az apró jeleket észre se vettem volna.

Valaki belépett a kávézóba. Egy átlagos civilnek tűnt. Leült egy székre és elővett egy romantikus regényt. Jisung szaladt oda hozzá.
‐ Üdvözlöm! – mondta és egy étlapot helyezett a nő elé, aki ezt egy fej hajtással köszönte meg, aztán tovább olvasta a könyvét. Han várt még egy keveset, aztán ismét a nő asztalához ment.
‐ Sikerűlt választani? – kérdezte Jisung hamis mosollyal.
- Igen. Egy fekete kávét szeretnék, mellé vajas süteményt  – intett egyet a kezével, a romantikus kötetből fel se nézve. Jisung keze ökölbe szorúlt ezért Hyunjin oda ment a fiúhoz és átkarólta a vállát, úgy húzta magával.
- Ne légy ilyen hirtelen haragú! Nem ölhetűnk meg mindenkit aki betér ebbe a kávézóba. A főnök nem birja ha feleslegesen öldöklűnk. Mert azt csak ő csinálhatja. – suttogta Hyunjin Jisung-nak.
De aztán hirtelen Balam jellent meg hátúlról és a nő asztalára csapott, aki ezután felemelte álmoskás tekintetét.
- Nem akarja csak egy pillanatra felemelni azt a kurva öreg arcát? – kelt ki önmagából. Jisung csak egy elégedett mosollyal nyugtázta a lány cselekedetét.
‐ Látod Hyunjin, nem csak én vagyok hirtelen haragú. – csapkodta meg a vállát a fiúnak. – Changbin szerint összeillűnk. Szerinted? – mutatott egyszer Balamra egyszer önmagára.
- Szerintem nem. – mondtam dühösen. Han csak gúnyosan kuncogott egyet és odasétált hozzám.
- Majd meglátjuk kié lesz. – sugta oda nekem. Aztán hirtelen Balam szágúldott el melletűnk egy frusztrált sóhajjal kisérve.
- Elkészűl még ma a kávém fiatalúrak? – kérdezte a nő. – De legalább ez az idegesítő fruska elment végre. – nekem ez a megszólalás nem tetszett. De Jisung-gal ellentétben én tudok úralkodni magamon. Nem támadtam le a nőt. Más bosszút szántam neki.
Elkészítettem a fekete kávéját, amibe aztán beleköptem. Azután mellé tettem még pár vajas kekszet, amit mielőtt a tányérra raktam végig húztam a földön. Odaadtam Jisung-nak aki elvitte a nőnek. Ezután Changbin jött oda hozzám.
‐ Remélem az esti melóban nem csak a levesükbe köpsz majd bele a célpontoknak. – mondta nevetve, én meg csak a szememet forgattam.
A többiek folyton lenéztek. Gyengének találtak. Nem tudom miért érdemeltem ezt ki, én mindent megtettem azért, hogy ne legyek gyenge. De mégis az lennék? Mert szerintűk túl kedves vagyok és a légynek se tudnék ártani. Amiben van valami, bár a világ minden kincséért sem engednének el. Sőt, a főnök se rugna ki semmiért sem. Azért mert imádják a brownie-mat. Mondjuk elég szánalmas, hogy csak a sütim miatt dolgozhatok itt. De eldöntöttem, hogy bebizonyítom, hogy nem vagyok tutyimutyi és így is tettem.

(.....)

Egy gálára mentűnk, ahol segítőkként vettűnk részt. Balam volt a csali. Az volt a dolga, hogy elcsábítsa valahogy a két férfit. Ami tény, az ő adottságaival nem volt túl nehéz feladat.
Hirtelen megjelent egy gyönyörű fekete, kivágott dekoltázsú ruhában. Leesett az állam.
Odasétált a két férfihoz és elkezdett velűk előszőr csak egy egyszerű csevelyt folytatni. Azután már egyre merészebb lett. Végig simított az arcélükön, belemarkólt a fenekükbe és ehhez hasonlókat kezdett el csinálni a két férfival. Odamentem egy tálcával amin rengeteg pezsgő volt.
- Én benne vagyok az édeshármasban. – mondta az egyik úr és a másik is hevesen bólogatni kezdett. Amikor ezt kimondták Balam segélykérően ragadta meg nadrág száram.
- Bocsássanak meg egy pillanatra. – mondtam és elhúztam magammal. Egy félreeső zugba vittem ahol nyugodtan tudtunk beszélgetni. – nyugi! Kinyírjuk őket még mielőtt olyat csinálnak veled amit nem szeretnél. – mondtam neki nyugtatóan.
- Megigéred? – kérdezte már majdnem sírva.
- Megigérem. – nyújtottam felé a kisujjam amit ő összekulcsólt a sajátjával. Aztán megölelt és visszament társalogni a két célponttal. Én csak földet súroló állal néztem utána.

"Megölelt. Ezt neked Jisung." – gondóltam magamban.
Majd meglátjuk kié lesz.
Ettől a ponttól kezdve éreztem azt, hogy ugyanolyan esélyekkel indulok mint Han.
Ekkor visszamentem a terembe ahol láttam, hogy a két férfi elindúlt Balam-mal. A fiúk már adták a jelet Changbin-nak, aki elindúlt hármuk után a kézi pisztolyával. Én is megkaptam a jelet Seungmin-tól, hogy kövessem őket. Én voltam a támasz. Ha Bin elrontja jövök én és mindent helyre teszek. Azt hittem nem lesz rám szükség (ahogy sosincs), de mekkorát tévedtem. Egy limuzinba szálltak be, amivel azonnal el is hajtottak. Gyorsan fogni akartúnk egy taxit. De nem jött vagy már foglalt volt. Aggódó tekintettel néztem a lány és a két férfi után. Megigértem Balam-nak, hogy nem fogják bántani.
Ekkor hirtelen felindulásból odaszaladtam egy éppen elmenni készülő kocsihoz és lelődtem a sofőrt és a nőjét az anyós ülésen. A férfit gyorsan kidobtam mielőtt észre vették volna, hogy én voltam és elindúltam a limuzin után a luxus autóval.
Hamar utol értem őket, nem mentek gyorsan (szerencsére). Befordúltak egy villa kertjébe. Ott gyorsan megálltam az autóval egy félre eső helyen és beslisszóltam a kapun, amit még nem zártak be. Csak bent vettem észre, hogy mennyire őrizve van a terület.
De valahogy be kellett jutnom. Konkrétan miután átmásztam vagy úgy öt bokron és felmásztam egy fára, sikerűlt bejutnom a házba egy ablakon keresztűl.
Végűl hangokat hallodtam (férfi hangokat) amiknek azonnal el is indúltam forrásához. Így jutottam el egy ajtóhoz ahonnan kiszűrődött a zaj. Kezembe vettem pisztolyom. Belestem a kulcslyukon. Akkor láttam, hogy Balam meztelen, a két férfi meg egy száll alsónadrágban van feledte az ágyon. Itt éreztem, hogy elszakad valami. Berugtam az ajtót előszőr az egyiket lőttem le nemes egyszerűséggel. Aztán a másikat, amelyik kezdeti sokkjából hirtelen felébredve kezdett el felém rohanni.
Ahogy láttam a két holttestet és Balam véres pucér testét. Úgy éreztem megerősödtem. Csak sajnos ez nem volt a jó irány. Elkezdtem olyanná válni mint a főnököm. Vagy még rosszabbá.

1.rész. El se hiszem. Egész gyorsan megírtam. Mondjuk ez attól függ mi számít gyorsnak xD.