Az Utolsó Lélegzet [BEFEJEZETT]

Ítélet

2 hónappal később

Veronica és Tom hálószobájuk közepén álltak, és a lány éppen a férfi nyakkendőjét kötötte.
Mikor kész volt, el akarta húzni a kezét, ám Tom gyorsan megfogta.
-Nem lesz semmi baj. Ne félj!
-Tudom, hogy minden rendben lesz.
Tom halványan elmosolyodott.
-Akkor miért remegsz ennyire?
Veronica erre zavarba jött, és arcát a férfi mellkhasába temette.
-Kedvesem, figyelj rám! - vette kezébe Veronica arcát. - Minden rendben lesz, Dumbledore megoldja. Nem fognak Azkabanba küldeni, apádnak meg vissza fog térni az esze. Higgy nekem!

A Mágiaügyi Minisztérium tárgyalójába, szinte tapintani lehetett a feszültséget. Bellatrix megállás nélkül ordibált.
-Használta a főbenjáró átkot! Az egy dolog, hogy engem életem végéig az Azkabanba küld, de akkor ő is jön velem!
-Lestrange kisasszony, ez nem így megy - mondta a miniszter, lassan elvesztve a türelmét.
-MI AZ, HOGY NEM ÍGY MEGY? - ordította teljesen kikelve magából Bellatrix.
-Ha szabadna...? - állt fel Tom.
A miniszter sóhajtva bólintott, jelezve Tomnak, hogy felszólalhat.
-A probléma evvel csupán az, Lestrange kisasszony- kezdte gúnyosan Tom - hogy maga, nem önvédelemre használta a Cruciatus átkot, mint én, hanem maga egy ártatlan, párbajon kívüli emberre alkalmazta, méghozzá úgy, hogy már a saját lányát se ismeri meg - erre Tom hátra fordult Veronicához, aki bíztatóan bólintott egyet.
-Ezenfelül, pedig egy másik ártatlan embert, egy anyát ölt meg. A saját testvérét.
-Rendben, köszönjük - szólalt meg a miniszer.

Fél óra múlva megjött az ítélet. Tomot felmentették, de ha újból alkalmazza, bármilyen okból a főbenjáró átkok akár egyiket, az Azkabanba kerül.

Ahogy hazaértek, Veronica egyből Tom nyakába borult.
-Mondtam, hogy minden rendben lesz - nevetett fel Tom, majd hosszan megcsókolta Veronicát.